Vajon melyik tantárgy izzasztja meg legjobban a hallgatókat jogi tanulmányaik során? A római jog? A polgári perjog? A büntetőjog? Ha már itt tartunk: létezik egyáltalán válasz erre a kérdésre?
Vannak olyan tantárgyak, amiknek a rossz híre még az egyetem vastag falain is áthatol – hiszen nem kell valakinek jogásznak lennie ahhoz, hogy halljon például a római jog „szörnyűségeiről”.
Sokszor azonban csak régi anekdoták keringenek, és kellemesen csalódhatunk a félelmetesnek hitt tárgyakban – máskor épp fordítva, egy ártatlannak tűnő kurzusról derül ki, hogy valójában báránybőrbe bújt farkas.
A „nehéz tantárgy” minden egyes hallgató számára mást jelent, ezért csupán véleményekre alapozva biztosan nem tudnánk döntést hozni ebben a kérdésben. Így, hogy mégse maradjunk válasz nélkül, a jogi kar tantárgyait az újrafelvételi arányok alapján rangsoroltuk, és ezzel leltünk rá arra, amelyik a legnagyobb „mumus” az ÁJK-n: a képzeletbeli dobogó legfelső fokára a polgári jog 5, azaz a társasági jog került fel. Ez a negyedéves kurzus olyan legendásan nehéz tárgyakat utasított maga mögé, mint a polgári perjog vagy az egyetemes állam- és jogtörténet. Tényleg ez a kurzus a legnagyobb veszedelem az öt év során? Fusson, ki merre lát, ha közeledik a PJ5?
A helyzet valójában közel sem ilyen drámai – és ezzel egyetért a megkérdezett diákok többsége is. A legtöbben nem tartják megérdemeltnek a PJ5 „győzelmét”, a legszigorúbb hallgatóknál is csak a dobogóra férhetett fel: „a pénzügyi jog ezerszer nehezebb”. Az egybehangzó vélemények szerint a vizsga valóban nehéz – főleg az írásbeli – második próbálkozásra, szóban azonban már könnyebben vehetőek az akadályok. Sokat kell készülni, át kell látni az anyagot és annak összefüggéseit, és bár sokan kényszerülnek többször is nekifutni a tárgy teljesítésének, a feladat közel sem megoldhatatlan. Egy mindenesetre biztos: a sikeres vizsgához „komplex tudásra van szükség”.
Ez utóbbi állítással egyetért a kurzus oktatója, dr. Kisfaludi András is, aki elmondta, hogy „valóban sok minden összefügg egymással a tananyagban, így részletes tudással kell rendelkezni a vizsgán”. Hozzátette, hogy természetesen neki sem érdeke, hogy minél többen megbukjanak – egyet szeretne, ha mindenki megtanulná a társasági jogot. Elmondta, hogy ehhez minden segítséget igyekszik megadni: az előadások során az anyagot a lehető legrészletesebben tárgyalja, és a vizsga kérdéseit is úgy állítja össze, hogy nemcsak nehezebb, „magolós” elméleti kérdések, hanem gyakorlati feladatok, jogesetek is legyenek benne. A rosszabb eredmények oka abban keresendő, hogy a „hallgatók háromnegyede egyszer se jön be előadásra, majd vizsgaidőszakban a felkészülésre egy hetet hagy. Végül úgy érkezik meg a számonkérésre, hogy legfeljebb homályos, távoli elképzelései vannak az anyagról, és próbálja kreatívan megoldani a feladatokat.” (Régebben voltak, akik egészen odáig mentek a „kreatív” megoldásban, hogy átjelentkeztek levelező tagozatra vagy egy vidéki jogi karra, ott abszolválták a tantárgyat, majd kreditelismertetéssel próbálkoztak.)
Hogy mit tanácsol az oktató? „Rendszeresen kell járni az előadásra, ne a vizsgaidőszakban kezdjük el az ismerkedést a tananyaggal – akkor már késő.” Ha valaki mégis minden igyekezete ellenére nagyon meg akarna rogyni a PJ5 terhei alatt, annak itt egy jó hír: polgári jog záróvizsgán évről évre a társasági jogi kérdésekből szerepelnek legjobban a hallgatók. „Ez a tudás hosszabb távon is megmarad – mondta el végezetül dr. Kisfaludi –, és azért itt az ÁJK-n mégiscsak lehetünk igényesek, támaszthatunk követelményeket.”
