Immár 18. alkalommal került megrendezésre idén az évente esedékes Budapesti Pszichológiai Napok, amelynek a József Attila Művelődési Központ adott helyet Angyalföldön április 4-6. között. Vasárnap mi is kilátogattunk a nagyszabású eseményre.
Gazdag program közül válogathatott ez alatt a három nap alatt mindaz, aki érdeklődik a pszichológia tudománya iránt, ugyanis kicsiket és nagyokat, laikusokat és szakmabelieket egyaránt várt a Pszinapszis. A rendezvény idén ismét egy adott témakörre épült, amely ezúttal a „láthatatlan álarcaink” voltak. Az előadások körüljárták a különböző szituációkban és helyeken elrejtett dolgainkat/viselkedésünket, amelyekről nyíltan kevéssé beszélünk szívesen; s megtudhattuk az álarcok viselésének okát is. Valószínűleg mindenki szembesült már egyszer életében ezzel a természetes viselkedéssel például egy munkahelyi-családi vagy párkapcsolati-baráti légkörváltásnál; vagy ha nem is saját bőrön tapasztaltuk, sokszor bosszant minket az úgynevezett kétszínűség másokban. Most kicsit jobban beleláthattunk ezeknek az eredetébe.
A sokakat foglalkoztató téma által hatalmas volt az érdeklődés, ezt már a belépéskor tapasztalhattuk: a hely zsúfolásig telt már a korai órákban is, a programok reggel 10-től vártak minket. Megérkezve egy infópult előtt találtuk magunkat, ahol bármit megtudhattunk a rendezvényről három készséges lánytól. A földszinten volt még egy kisebb büfé, illetve innen nyílt a legnagyobb előadó, a Gyémánt terem. Ez utóbbiban zajlottak a kulturális programok és a legnevesebb szakemberek előadásai.
Az előtérből egy keskeny lépcső vezetett fel minket a további két szintre, ahol a kisebb előadótermek mellett a folyosók is helyet adtak a programnak, itt gyakorlatiasabb foglalkozások kínálkoztak. Lehetett teázni; „élő könyveket” kölcsönözni, azaz feltehettük kérdéseinket olyan embereknek, akik nem mindennapiak (vak, ex-alkoholista stb.); pihenhettünk a relax szobában, ahol könnyed zene és masszázs várt; felfedhettük személyiségünket egy rajzelemzésen vagy akár tanácsot kérhettünk az ELTE Kortárs Segítő Csoporttól.
A sok színes játék és program magában megért volna egy egész napot, így az összesen öt teremben párhuzamosan zajló rengeteg előadás közül kettőt hallgattunk végig. Délután 3-tól a Smaragd teremben Prof. Dr. Csépe Valéria az agy sérülékenységéről beszélt. Az agykutatás és a neuropszichológiai kutatások eredményein keresztül megtudhattuk, hogyan változik meg az agy hálózatainak működése bizonyos behatások következtében, mint például a fizikai sérülések, a függőségek – kiemelve a számítógépes játékfüggőséget –, a traumák vagy az érrendszeri megbetegedések.
Ezután a Gyémánt teremben Tapolyai Emőke Maszkok a párkapcsolatokban címmel adott elő a párválasztás során használt álarcainkról. Itt megtudhattuk, hogy a másoknak való megfelelés mindig valamilyen félelemből fakad, amely az adott személyben a saját dolgok felvállalásának hiányát sejteti. Aki az udvarlás ideje alatt rejtegeti önmagát, az szorong valamitől, a „megjátszás” pedig sajnos csak tovább növeli ezt az állandó bizonytalanságot és stresszt benne, s valós identitása roncsolódik az álarcok alatt. Egy régi bölcsességet tárt így elénk az előadónő a tartós párkapcsolatról: „aki nem tudja elfogadni magát, az mást sem tud meghallani”. Az előadás és talán a rendezvény fő témájának tanulsága a kapcsolatok terén tehát az volt, hogy őszintén lehetünk csak igazán szabadok és egyéniségek.
Hogy jövőre milyen témát jár körül az esemény, még nem tudhatjuk, de már kíváncsian várjuk az idei Pszinapszis sikerének emlékével!
