Élet egy művészcsaládban: beszélgetés Péterfy Borival és Péterfy Gergellyel, Gerlóczy Márton és Gerlóczy Zsigmond társaságában.
A családfát rekonstruálni nem egyszerű feladat: annyi biztos, hogy a nem mindennapi família nem mindennapi tetején Áprily Lajos, költő áll – ő a Péterfy és a Gerlóczy testvérek dédnagypapája. Az ő fia a nem kevésbé híres költő, műfordító, Jékely Zoltán, felesége Jancsó Adrienne, színésznő. Az ő lányukJékely Adrienne, a Péterfy testvérek anyukája, Péterfy László, szobrász felesége. Jékely Zoltán szintjén ér össze Boriék és Mártonék viszonya is, hiszen a műfordító mindkettejük nagypapája.
Az est kissé kaotikusnak tűnő programjából egy amolyan összművészeti performansz állt össze: Zsigmond zongorázik, Bori énekel, illetve Gergellyel és Mártonnal egyetemben felolvas, az előadásokat pedig rövid sztorizgatással, képnézegetéssel szakítják meg a résztvevők. Az énekesnő dédnagymamája,Séfer Ida naplójából emel ki szemelvényeket, melyekből kiderül, a fiatal hölgy hogyan találkozott először a még ismeretlen Áprily Lajossal, és hogyan szeretett bele a kezdő költőbe. Péterfy Gergely idén megjelent, Pannon mese című meseregényéből olvas fel, illetve később a 39. Filmszemlén Simó Sándor emlékdíjat elnyerő Kalandorok című filmből is levetítenek egy részletet, melynek ő maga írta a forgatókönyvét. Végül Gerlóczy Márton is megadja magát, és akarva-akaratlanul (olyan gerlóczymártonosan) felolvas egy afféle családi történetet. A közönség jelentős része pedig már-már bennfentes cinkossággal és zavaró hangossággal nevet.
Történik mindez azért, mert a Fogadóban üldögélő nézőközönség jelentős része maga is rokon. A családi kör egyszerre imponáló, és tényeket alátámasztó, miszerint valóban sokan születtek bele ebbe a különleges közegbe; ugyanakkor a többiek kissé feszengve érzik magukat – vagy csak annak, amik valójában: kívülállónak. Nevetnének a vicceken (amik amúgy nemcsak bennfentesek számára érthetőek), de így, hogy nincs hozzákapcsolható emlékük, nem ugyanaz. Végül az a pár eleresztett mosoly nem lesz teljesen szívből jövő, és pláne nem torkoll fülsiketítően hangos kacagásba.
A teljesen be nem fagyott jég azonban megtörik minden egyes családi történet elmesélésekor: hogyan vetélkedtek egymással a család szobrászai, hogyan húztak fel emiatt kerítést a mesésen szép visegrádi völgyben álló telkeik közé, milyen unalmasak is voltak a papa szoborátadói, ellenben milyen hatásosak a nagymama ballada-előadásai. A beszélgetők mögé kivetített képek pedig magukért beszélnek: a kislány Péterfy Bori, a fiatal Áprily Lajos, a gyerek Gerlóczy Márton mind-mind új oldaláról mutatja be a mindenki által (és bizonyos perspektívából) ismerni vélt alakokat.
Az este könnyen pátosszal teli, magasztos Áprily Lajos és Jékely Zoltán emlékestbe fordulhatott volna át – ám ezt több tényező (szerencsésen) megakadályozta. Ilyen volt többek között Bori, aki már az este elején bejelentette, szeretne minél hamarabb hazaérni, hogy megszoptathassa kisfiát, vagy a bátyja, Gergely, aki a kórházból felkötött karral szökött ki, majd unokatestvére, Zsigmond zongoraszólója alatt vissza is osont az esti vizitre. Gerlóczy Márton a maga személyes varázsával (bár ezt más körökben egészségtelen arroganciának hívják) bűvölte el a közönséget, a műsorvezető, Rieger Johanna pedig meglehetősen bugyuta kérdéseivel járult hozzá az előadás színvonalához. A nézők azonban semmiképp sem távozhattak elégedetlenül – egy családi estet kaptak, annak minden abnormalitásával, konfliktusával és deviáns szerethetőségével.
(A sorozat elkövetkező állomásain jelen lesznek a Grecsó fivérek, Krisztián és Zoltán, illetve Závada Pál, író és fia, Závada Péter is.)
