“Október végén tartjuk az A38-on a bemutatkozó koncertünket – ezt most nektek mondtam el először.” – interjú Kardos-Horváth Jánossal.
Olyan előadóként tartanak számon, aki nem igazán rajong a közszereplésért, viszont mindenről megvan a véleményed, ami többnyire el is jut mindenkihez…
KHJ: Igen?
Én eléggé úgy látom. Ez miért alakult ki nálad?
KHJ: Eddig csak rossz példákat láttam. Szóval ha valaki közszereplő, az Magyarországon egyenlő szerintem azzal, hogy hamar celeb lesz, vetélkedőkbe, műsorokba hívják és gyorsan elég. A kereskedelmi média zabálja az embereket, sokat láttatják őket, kifogynak és nem lesznek érdekesek többé a közönségnek. Ez az egyik oka, amiért én ezt nem nagyon szeretem. De talán van egy köztes út, ami egy kicsit kimértebb, hosszabb távon gondolkozó. Nem azért, mert én hosszabb távon gondolkozom, csak szeretnék önmagamhoz annyira hű és hiteles maradni, hogy ne pillanatnyi érdekek vagy gyors anyagi meggazdagodás miatt vállaljak be dolgokat, mint elég sok zenész kollegám. Itt van példának Pély Barna, aki úgymond “lejáratta magát” az ország előtt, úgy értve, hogy elmondott magáról mindent. Megláttuk a magánéletét, a zenei szakmaiságát, és egész egyszerűen nem hívják a klubok, fesztiválok játszani, mert mindent tudnak már róla. Így arra kényszerül, hogy elmegy egy hajóra zenélni – ami szakmailag tök jó, csak azt gondolom, hogy neki lett volna itt helye. Ez egy ilyen örvényszerű dolog, amiben észnél kell lenni – és úgy gondolom, hogy én észnél vagyok.
A másik részére a kérdésednek – hogy mindenki megtudja a véleményemet – az a válaszom, hogy én ezt nem feltétlenül akartam, tehát nem scannelem tele a facebookot, nem csinálok matricákat, csak ezek szerint valami helye ennek mégis van, és ennek örülök. Megtisztelő dolog.
Muszáj megkérdeznem, bár biztosan nagyon sokszor hallottad már, hogy amikor a médiatörvény elleni tüntetésen felléptél, elhangzott az a bizonyos Gyere vissza Feri, segíteni kell! című dal, amit mindenféle sajtó mindenféle módon értelmezett. Azt nyilatkoztad erről, hogy az emberek szerinted nem értik az iróniát, és hogy ez a probléma manapság.
KHJ: Hát igen, ez probléma, bár szerintem az ELTE Online-on mindenki érti, nem itt kell magyarázkodni. Azt látom, hogy az emberek annyira be vannak rándulva, és annyi minden történt – vagy pont, hogy nem történt – az utóbbi években, hogy nagyon agresszív meg hirtelen haragú lett mindenki. Szelepeket keresnek gyorsan, ahol le lehet vezetni a pillanatnyi feszültségeket, például ezt a dalt is. Sokan ebbe kapaszkodtak bele, de pont a másik oldal miatt, hogy végre van egy ilyen dal is, ami kívül helyezkedik ezekből a struktúrákból. Van olyan elemző, aki azt mondta, hogy ha ez a dal nem hangzik el, Magyarországon már kitört volna a forradalom – ami mondjuk elég szélsőséges olvasat és én se feltétlenül értek vele egyet, de sosem lehet tudni igazából, hogy mik azok a gondolatok vagy művészeti termékek, amik valahogy el tudják simítani a dolgokat. Vagy előre mozdítani.
Nem tartom magam egy nagyon forradalmi alkatnak: nincs tök jó hangom, nem valami újszerű a stílusom, a szövegben talán van néhány generációs elem, de az tény, hogy ha megnézzük a nagy történelmi fordulópontokat, mindig volt a környékén egy csomó ilyen bohém figura, akik nem feltétlenül attól függtek, hogy effektíve dolgoznak. Nem ugyanazok a prioritások fontosak számukra. Az ilyen emberek, most akkor beszélhetek talán magamról is, kicsit másképp vizsgálódnak a világban, ezért aztán picit megfoghatatlanok is.
Mik a jövőbeli tervek? Több helyen is olvastam az úgynevezett Kenediről, aminek akkor már 90% volt, hogy ez marad a neve…
KHJ: Most már biztos, hogy nem az lesz. Úgy működünk mi is, mint az Euró övezeti zóna, hogy a nagyon biztos dolgok pillanatok alatt megváltoznak és bedőlnek. Úgyhogy nem ez lesz a neve, hanem valami egész más (K2 – a szerk.), de lesz, és október végén tartjuk az A38-on a bemutatkozó koncertünket, ezt most nektek mondtam el először. Nagyon izgulok, hogy milyen lesz. Azt látom, ha lehetek pimasz, hogy a zenész szakmában nem történt túl sok minden azalatt a 2 év alatt, amíg én otthon voltam és gyerekeztem. Inkább csak bebetonozódtak új zenekarok, akik akkor velünk voltak egy idősek a Kaukázussal. Megpróbálok elindulni újra, de tudom, hogy nem lesz könnyű. Nagyon drukkolok magunknak, a zenekarnak és az embereknek is, hogy kellően be tudják majd fogadni. Lesz második gyereklemez is, lesz Kafkaz is, szóval valahogy így az lesz, mint eddig, csak most már lesz egy fő csapás irány a kis mellékdolgoknak.
És mi a véleményed erről a Silent Discoról és az egész Csendesfaluról? Elképzelni sem tudom, hogy fog ez működni egy akusztikus bandával…
KHJ: Megmondom őszintén, hogy most már negyedik vagy ötödik évada járok így fesztiválokra, és egy picit unom. Mindig ugyanaz van, csak az emberek változnak, a zenekarok se nagyon cserélődnek. Úgyhogy szerintem ez egy fantasztikus, újszerű ötlet, hogy gyakorlatilag lesz egy hangosítás nélküli koncert, amit mindenki fülhallgatón hallgat. Mondhatjuk, hogy kihívás, de egy jópofa dolog, ezeket nagyon szeretem.
[YOUTUBE URL=”http://www.youtube.com/embed/z_S71K4V13g”]
Sárai Vanda
ELTE Online
Fotó: Horváth Lilla
