Június 4-én, a Trianoni Békeszerződés 100. évfordulóján, a Margó Fesztiválon irodalmi szempontból hallhattunk beszélgetéseket e fontos történelmi eseménnyel kapcsolatban. Most a Trianon 100 c. antológia bemutatójáról hoztunk beszámolót Nektek, melyben a Katona József Színház művészei is közreműködtek.
Idén jelent meg az Osiris Kiadónál a Trianon 100 – Vérző Magyarország, Emlékező Magyarország 1-2. c. antológia, melynek első kötetét Kosztolányi Dezső szerkesztette, a második kettőt pedig Gyurgyák János. A kiadó szavait idézve a „kiadvány irodalmi jellegű, azaz verseket, novellákat, regényrészleteket és értekező prózát vegyesen tartalmaz Kosztolányitól Máraiig, Kós Károlytól Peéry Rezsőig, Szabó Lőrinctől Illyés Gyuláig, Krúdytól Csoóri Sándorig, Juhász Gyulától Reményik Sándorig, Németh Lászlótól Bibó Istvánig, Balla Zsófiától Darvasi Lászlóig”. Valuska László, a Margó fesztiváligazgatója Menyhért Annával, a történeti traumafeldolgozás kutatójával és Romsics Gergely történésszel beszélgetett, mely közben időről időre a Katona József Színház művészei bukkantak fel egy-egy mű részletének felolvasásával.
Miről is lehet szó, amikor Trianonról beszélünk? Menyhért Anna szerint ez egy történelmi trauma, melyre a 20. század során további megrázkódtatások rakódtak, ami miatt Trianon tragédiáját nem lehetett teljes mértékben feldolgozni. Ezt a kötetet ezért egy fontos kísérletnek tartja a feldolgozás érdekében, annak ellenére, hogy a szövegeit olvasva nem alakul ki benne megoldás. De ez nem is feltétlenül baj, hiszen e könyv állomás is lehet ebben a folyamatban. Romsics Gergely továbbfűzte ezt a gondolatmenetet: meglátása szerint pontosan ez a feldolgozatlanság ad produktivitásra lehetőséget. Amíg ez megmarad, számos kulturális és közéleti szereplő használhatja ki Trianon definiálatlanságát, például közös platformok építésére. Így az emlékezet nyitvatartása valójában a szereplők érdeke is lehet.
Fullajtár Andrea Balla Zsófia Mert kell c. művét olvassa fel (Forrás: Margó Irodalmi Fesztivál)
Bányai Kelemen Barna Ferenczes István Didergés c. művéből olvas fel egy részletet (Forrás: Margó Irodalmi Fesztivál)
Szóba került az eredetileg 1921-ban megjelent, Kosztolányi Dezső szerkesztette Vérző Magyarország funkciója. Ebben többek között Krúdy, Karinthy, Hevesi és Bethlen Margit grófnő munkáit olvashatjuk, úgymond irodalmi válaszokat keresve olyan kérdésekre, melyeket a döntéshozók véglegesítettek. Mivel a nemzeti traumák feldolgozását közösségben kell elképzelni, így minden ilyen jellegű kísérlet nagyon fontos. Anna szerint a Vérző Magyarország egy állapotrögzítés, és nem a feldolgozás megkezdése, mivel a szövegekben több helyen feltűnik az utalás arra vonatkozóan, hogy erről nem lehet beszélni, ami a traumatizáltság egyik jellemzője.
Fekete Ernő Vas István A békekötés elé c. művéből olvas fel egy részletet (Forrás: Margó Irodalmi Fesztivál)
Milyen hatása van tehát a traumafeldolgozásnak az irodalomban? És hogyan jelenik meg a traumában az elhallgatás, a csönd szerepe? Anna válaszában kiemelte, hogy akit traumatikus esemény ért, annál nem képződik meg az emlékezés verbális szinten, illetve a környezet is nehezen hallgatja meg a traumatizált személy élményét. Ilyenkor erős a hárítás vagy a közösség szerepe, rárakódhatnak az eseményre „tabusítási” folyamatok, így a feldolgozás sem tud megkezdődni, ami az irodalomban egyfajta „befagyottságot” okoz. Ha megfigyeljük a mai irodalmi nyelvet és a különböző társadalmi megnyilvánulási formákat, feltehetjük a kérdést, hogy mit mond erről az állapotról, mennyire mutatja ennek az élőségét, mélységét. Tehát azt elemezhetjük, hogy egy ilyen vállalkozás, mint a Trianon 100 antológia, mit tesz hozzá a Trianonról való gondolkodáshoz.
Rajkai Zoltán Dsida Jenő Psalmus Hungaricus c. művéből olvas fel egy részletet (Forrás: Margó Irodalmi Fesztivál)
Ez felveti a kérdést, hogy a kötet elindít-e új diskurzust, amellett, hogy bizonyos szempontokat rögzít. Gergely szerint a párbeszédek beindítása nem egy köteten múlik, de ennél a szerkesztőben megvan a szintetizálásra való igény. Anna szerint jót tett volna, ha több női szerző műve, illetve a családi életet, a mindennapokat bemutató szövegek is bekerültek volna a gyűjteménybe, mivel ebben a formában inkább az értelmezés szintjén mozog, de arról kevesebb szó esik, hogy hogyan élték meg az emberek Trianon eseményét. Gergely hozzátette, hogy azt nem szabad elfelejteni, hogy ennél a könyvnél nem a társadalmi reprezentálás volt a cél, hanem a mentális, intellektuális történetek feldolgozása.
A beszélgetés résztvevői reményüket fejezték ki, hogy a Trianon 100 antológia új csatornákat nyithat meg, még ha e könyvek viszonylag szűk réteget érnek is el. Továbbá azt is, hogy néhány év múlva újra feltűnik és megvitatásra kerül ez a trilógia, melyből megtudjuk, hogy az olvasók hogyan viszonyultak hozzá, és hogy milyen funkciókkal fog addigra rendelkezni.
Kovács Lehel Kőrizs Imre Wittgenstein és a nagymamám c. művét olvassa fel (Forrás: Margó Irodalmi Fesztivál)
Forrás:
Osiris Kiadó
Margó Irodalmi Fesztivál
Kiemelt kép: Margó Irodalmi Fesztivál
