Egy kevéssé ismert magyar alkotás az 1970-es évekből, amely nagyon pontosan vázolja fel a Kádár-korszak szellemi és morális válságban lévő értelmiségi középosztályát, illetve az akkori társadalmi viszonyokat.
A Buék! (1978) – amint azt címe is elárulja – egy szilveszteri napon játszódik. A főhősök vegyészmérnökök egy vállalatnál, és éppen túl vannak egy másfél éves program elkészítésén, amit azzal ünnepelnek, hogy három napig csak pihennek és isznak. Ezt a programot az igazgatójuk is támogatta, aki bizonyos szakmai előmenetelt is biztosított nekik, azonban új igazgatót neveztek ki a vállalat élére, aki már nem biztos annyira ennek a projektnek a sikerében. Külön-külön hívják őket megbeszélésre, és nem lehetnek biztosak benne, hogy ki mit mond a másikról. Ebben a hangulatban mennek el együtt szilveszterezni.
Szörény Rezső filmje az 1970-es évek magyar filmtörténetének úgynevezett nemzedéki közérzetfilmjeihez sorolandó. Ez azt jelenti, hogy a Kádár-korszak általános létállapotát mutatja be az adott film. A Buék! kiemelkedő alkotás ebből a szempontból, hiszen nagyon érzékletesen fogja meg a ’70-es évek langymeleg, pangó hangulatát, amely ekkor jellemezte az országot, kiváltképpen a ’68 utáni magyar értelmiséget. Szörény hősei nem véletlenül tartoznak az értelmiségi középosztályhoz, akik ebben a beszűkült világban próbálnak elérni valamit, és karriert csinálni. Csakhogy a karrierhez egy korrupt rendszerben csak a másik átgázolásán vezethet út.
A Buék! azzal szembesíti nézőjét, hogy hiába tűnik a három főhős kapcsolata harmonikusnak, végső soron a rendszer korruptsága mégis rákényszeríti őket a másik besározására. Azonnal egymás ellen próbálja hangolni őket a vállalat főnöke, aki nem a tisztességes munkakapcsolatban hisz. Miért is teszi ezt? Mert nem akarja nekik egyenesen megmondani, hogy nem ért egyet az elődje véleményével. Természetesen ezek mind a maguk kisszerű módján történnek meg. Szörény filmje éppen ezért is nagyszerű, mert ugyan hétköznapi problémákról és kapcsolatokról regél, de azt mindenféle illúzió nélkül, a maguk valójában mutatja be. Olyan érzést kelt, mintha ténylegesen bepillantanánk ennek a korszaknak a kulisszái mögé. A Buék! azért is figyelemreméltó alkotás, mert nemcsak a rendszert buktatja le, hanem a rendszerben élő embereket is. Ugyanis a hőseink magánéletébe is bepillantást enged, ahol szembesülhetünk a korszak hazugságokkal, válságokkal és önbecsapásokkal tarkított kapcsolataival.
Szörény rendezői képességeit dicséri, hogy mindazt, amit a hetvenes évek magyar viszonyairól gondol, képes egy napba és egy nyolcvan perces filmbe belesűríteni. Ennek a sűrítésnek köszönhetően a filmet felfokozott tempó jellemzi, egyik szilveszteri szórakozóhelyről visz a másikba és vezeti be a nézőt ebbe a forgatagba, ahol főhőseink és a hozzájuk csatlakozó feleség, barátnő, munkatárs mind-mind megkapja a maga karakterjegyét, mindegyikőjükből kapunk egy kis szeletet. Ezt a remekül kivitelezett dramaturgiai sűrítést és nyomasztó atmoszférateremtést úgy éri el Szörény, hogy belerángatja a nézőt ebbe helyzetbe: zaklatott, szinte állandó kézikamerázást, szűk plánokat használ, kevés fénnyel dolgozik, ezzel adva vissza a korszakra jellemző kiábrándultságot.
Bravúros ezenfelül, hogy a tematikai- és stíluskavalkádot egyszerre hozza be a rendező: kitér a lakáskérdés, a gyerekvállalás, a házasság és a munka viszonyára, mindezeket pedig többféle stílusban mutatja meg. Tényleg formai bravúrnak tekinthető, ahogyan dokumentarista eszközökkel járjuk be a helyszíneket, de Szörény ezeket a problémákat még megfejeli lélektani, kisívű minidrámákkal, groteszk, olykor szatirikus helyzetekkel is. Elsőre tényleg kavalkádnak tűnhet, azonban a rendező képes ezeket az amúgy széttartó elemeket nagyon természetes egységbe illeszteni.
Ha már természetesség: a színészi játék elképesztően jó. Bujtor István a cinikus, kiégett értelmiségi szerepében egészen lehengerlő és karizmatikus, bizonyítva, hogy nemcsak Ötvös Csöpit tudja eljátszani. Bálint András is kiválóan hozza a karrierista, feleségével nem törődő figurát. Az ő személye ráadásul jelképes, hiszen Szabó István ’60-as évekbeli filmjeiben ő játssza a bizakodó értelmiségit, a Buék!-ban pedig mintha ennek a figurának a kiégett verzióját alakítaná. A többi színész is kiválóan hozza a karakterét, felmutatva a magyar társadalom tipikus szereplőinek jellemvonásait.
A Buék! számomra azért értékes és fontos alkotás, mert egyrészt tökéletesen mutatja meg a kort, másrészt még mindig fájóan aktuális tud lenni. Ezért bátorkodtam írni róla néhány sort, illetve szerettem volna felhívni a figyelmet Szörény Rezső eme kissé elfeledett remekművére.
A képek forrása: teljesfilm.net, mafab.hu, litera.hu
