Foci, pálya nélkül

Több nehézség is adódik manapság a BEAC nagypályás labdarúgócsapatánál. Pályagondok, rövid kispad, sérültek. Azt tudjuk, hogy a magyar fociba beáramló forint milliók, nem feltétlen „érnek le” a nagyon kis klubokig, azonban szomorú, hogy Magyarország egyik legrégebbi szakosztályának időnként még saját pályán sincs lehetősége edzeni. A BEAC labdarúgó sportösztöndíjasával, Magyar Lászlóval beszélgettünk a klubról, körülményekről, ELTE-ről.

A magyar focit új impulzusok érték az elmúlt években. A TAO-s pénzek által milliókkal gazdagodik a sportág, a magyar válogatott (rész)sikereivel, továbbá a Videoton idei Európa Liga menetelésével a szurkolók joggal érezhetik, talán ismét elindultunk az elitbe visszavezető úton. Azonban ezen pozitívumok ellenére természetesen még mindig sok sebből vérzik a honi labdarúgás. Már az NB I-ben is több egyesületnél tapasztalhatóak pénzügyi gondok, onnantól lefele viszont ez szinte átlagosnak tekinthető. Az alsóbb fővárosi és megyei osztályokban már csak a foci iránti szeretet motiválhatja a játékosokat, a körülmények aligha adhatnak erre lehetőséget. Hasonló cipőben jár egyetemi csapatunk, a BEAC is.

Bár klubunk már 1898 óta része a magyar sportéletnek, manapság mégis nevéhez méltatlan gondokkal kell megküzdenie. Tavaly ELTE-s labdarúgóink különböző nehézségeik miatt a Siketek vagy más néven a Goldball FC pályájára. Bár földrajzilag nem nagy a távolság, hiszen a Népligettől két villamosmegállóra tették át székhelyüket, azért mégsem érezhetik teljesen otthon magukat. A tavalyi évig szinte akkor edzhettek, amikor csak akartak, ezzel szemben most meg kell elégedniük azzal is, hogy egyáltalán tréningezhetnek. Ezekre az alkalmakra egyébként kedden (20:30-22:00) és csütörtökön (19:00-20:30) kerül sor, műfüves, illetve füves pályán. Az előbbire nem is lehet panasz, ám az utóbbi állapota korántsem tekinthető a legmegfelelőbbnek. Mivel több csapat is bérli a pályát, így a gyep minősége nem éppen első osztályú, továbbá csupán az egyik térfélen gyakorolhat a társaság.

Szerencsére a fiúk azért ilyen körülmények között is állják a sarat. Becsülettel küzdenek, hajtanak edzéseken, aminek aztán hétvégén általában meg is van az eredménye. Az elmúlt években a BEAC a BLSZ I/B-ben, illetve az idei esztendőtől már BLSZ II-re átkeresztelt osztályban rúgja a bőrt, míg a második csapat a BLSZ III-ban focizik. Első együttesünk egy jó erős BLSZ II-es csapattá nőtte ki magát az utóbbi időben, azonban idén nincsenek könnyű helyzetben, hiszen az NB II átalakítása az alsóbb osztályokat is dominó-elvként érinti, így bár még nem lehet pontosabban tudni, de valószínűleg az osztályban található csapatok fele kiesik a szezon végén.

Az edzések helyszínére már kitértünk, most ejtenénk pár szót a szakmai munkáról is. Ezzel végre elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol csak jót tudunk elmondani. Az első gárda vezetőedzője az a Szabó András, aki jelentős NB I-es múltra tekinthet vissza, hiszen az Újpest és a Nyíregyháza kispadján is megfordult. Az ő irányításával, szakmai tudásával biztosítva van a körülményekhez mérten megvalósítható legjobb felkészülés. A BEAC II-t Kovács Gergely vezeti, aki ha kell, játékosként is beszáll csapatába. A két gárdának egy időpontban vannak a foglalkozásai, annyi különbséggel, hogy amíg az egyik fél játszik a rendelkezésre álló fél pályán, addig a másik erőnléti és a dinamikát javító gyakorlatokkal fejleszti képességeit. Utána pedig természetesen váltják egymást, így mindenki elvégezheti a kétféle edzésmunkát. Mivel tehát egyszerre vannak a tréningek, így Szabó András is megfigyeli a második csapatot, ahonnan, ha kell (és az emberhiány miatt erre sűrűn van kényszer), játékosokat invitál át magához. Erre a szabályok szerint minden további nélkül lehetőség van, amennyiben a két együttes nem egy napon játssza mérkőzéseit. Mivel a hazai találkozókra szombat 9- illetve 11 órától kerül sor, így természetesen ezeken a meccseken nem tud sokat variálni a csapatok között a vezetőedző, azonban az idegenbeli szereplések alkalmával igen. Ez a tendencia egyébként fordítva is előfordul, vagyis a második csapatba is átjátszanak egyesek, ha szükség van egy kis erősítésre.

Milyen célok lehetnek a csapat előtt egy-egy szezon előtt? – kérdeztük Magyar László sportösztöndíjastól, csapataink kapcsolattartójától. „András mindig azt mondja nekünk, hogy a célunk, minden évben kicsivel több pontot elérni, egy kicsivel jobb játékkal. Tehát azért nem olyan nagy léptékekben gondolkodunk, ám a keret ezeknek az apró lépcsőfokoknak az elérését lehetővé teszi, ugyanis jellemző rá a nagy küzdeni akarás, illetve összetartás, amiből aztán szép eredményeket lehet elérni. Bár vannak olyan csapatok ebben az osztályban, akik jobb játékosállománnyal rendelkeznek, mint mi, ennek ellenére sosem feltartott kézzel megyünk a pályára. András is azt szokta mondani nekünk egy-egy ilyen találkozó előtt, hogy ha kilencven percen keresztül tudunk koncentrálni, akkor bárki ellen lehet esélyünk. – avatott be minket Magyar László minket az együttes kulisszatitkaiba.

Az őszi szezonból még három meccs van hátra, melyeken – ha meg lesz az bizonyos koncentráció, akkor – akár kilenc pontot is szerezhet a BEAC. Ezzel a csapat bebiztosítaná helyét az alsóház az első felében, ami nagyon fontos lenne a tavaszi szezon előtt. Akkorra ugyanis a sérültekkel és a külföldről visszatérőkkel kiegészülve kicsit megerősödhet az együttes. Sőt, akár a cikkünk olvasói körében is felmerülhet, hogy csatlakozik az egyik legrégebbi magyar futballklubhoz, hiszen a BEAC tárt karokkal vár minden ELTE-st, aki egy kis kedvet érez magában a foci iránt. Annál is inkább elkélne a hallgatói aktivitás, ugyanis hiába a BEAC egyetemünk csapata, sajnos egyelőre csupán 2-3 olyan játékos van az első, és egy kicsivel több a második csapatban, akik jelenleg is intézményünk diákjainak mondhatják magukat. Természetesen a régebbi ELTE-sek közül többen is szerepelnek a szakosztálynál, de jól tudjuk, az utánpótlásra mindig szükség van. Úgyhogy bátorítunk mindenkit, aki érez magában affinitást, kapcsolódjon be a szakosztály életébe már fent említett edzésidőpontokban, így remélhetőleg lesznek, akik már a gárda segítségére lehetnek. Végezetül sportösztöndíjasunkat is megkérdeztük, hogy miért jó a BEAC-hoz tartozni: „Egyrészt, aki szeret focizni, az jó helyen lesz nálunk. Másrészt, az összetartás is kiemelkedő az együttesen belül. Nagyon jók szoktak lenni a félévzáró bankettek, ahol egy közös vacsora keretén belül tekintünk vissza az elmúlt időszakra. Ezen kívül a fiatalabb csapattagokkal sokszor összejárunk, közösen ebédelünk, szabadidős programokat szervezünk és azért időnkét mi is bulizunk – persze csak módjával. Nagyon jó az összhang a gárdán belül, jó kis társaság a miénk, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy csatlakozzon!

Ehhez nagyon nincs is mit hozzáfűznünk, talán csak annyit, hogy gyertek ti is focizni az ELTE-re!

(fotó: beac.hu)