Napszállta. Ez Nemes Jeles László új filmjének címe. Hangzása ma már szokatlan, jelentése egyszerű, mégis figyelemfelkeltő. Szeptember 27-től a nagyközönség is meggyőződhet arról, hogy sikerült ez az alkotás, mi viszont már láttuk a filmet. Ajánlónkat olvashatjátok.
A történet Leiter Írisz körül forog. Írisz legjellemzőbb tulajdonsága a neve, ugyanis szülei korábban kalapszalont üzemeltettek Budapesten, ami a vezetéknevüket viselte. A szülők már nincsenek, a szalonnak is új tulajdonosa van, Írisz egyetlen megmaradt köteléke a családjához a szalon neve, ami továbbra is változatlan. Ebben a tudatban élte egészen a film cselekményének kezdetéig az életét, viszont – ahogy az már az előzetesből is kiderül – talán van egy számára ismeretlen bátyja is.
Az idősebb testvért nagy rejtély övezi, senki sem akar róla beszélni. Írisz azt sem tudja sokáig, hogy valóban létezik-e, vagy csak kitaláció az egész. Mivel más rokona nincsen, ezért nagyon motivált abban, hogy kiderítse, s ez a nyomozás a film mozgatórugója. A rejtély attól lesz igazán kusza, hogy akárhányszor próbál valamit kideríteni Írisz, akárhányszor feltesz egy kérdést, sosem kap választ – ez időnként bosszantó tud lenni a film nézése közben.
A Napszállta legerősebb, legjobb tulajdonságai között nincs ott a cselekmény. Összességében ezzel sincs nagy probléma, ugyanakkor soknak érződik a 144 perces játékidő, nagyon lassan halad a film. Az első negyedében valóban indokolt ez a tempó, mert közben az 1914-es Budapest is teret kap, de ezt követően lehetett volna kicsivel feszesebbre is vágni a történet szempontjából. Ennek ellentmond, hogy elképesztően szép és precíz snittekből áll össze a film, amikért kár lett volna, ha a vágóasztalon befejeződik a sorsuk.
Ezeknek a snitteknek a középpontjában Írisz van, végig vele együtt, rajta keresztül látja a néző a történéseket. Ez nem költői túlzás, nincs olyan jelenet, amiben ne szerepelne, mert amikor nincs képen, akkor valaki olyan látható, aki hozzá beszél. Technikailag kifejezetten nehéz megoldás ez, éppen ezért az sem meglepő, hogy viszonylag sok látható vágást alkalmaz a Napszállta, de ez csak akkor zavaró, ha egy nagyon sötét jelenet után egy nagyon világos következik.
Ehhez a jelenséghez köthető talán a cím is, mert amikor lemegy a Nap, mindig sokasodnak a rejtélyek, viszont amikor feljön, nincs meg az a megvilágosodás, ami segítené a főszereplőt. Ez fokozatosan egyre kétségbeesettebb helyzetet teremt. Elképesztően hitelesen játszik Jakab Juli, aki egy nagyon nehéz feladatot old meg remekül Írisz szerepében. Mivel végig aktívan szerepel, ezért egyetlen megingás sem fér bele – és nincs is, hihetetlenül precíz.
Sok apró és érdekes szerep mellett egyetlen jelentős mellékszereplője van a filmnek, Brill Oszkár. Ő a kalapszalon jelenlegi tulajdonosa, Írisz legtöbb interakciója vele zajlik. Nagyon jó párost alkotnak ők ketten, mindig történik valami érdekes, amikor Oszkár a színen van, tekintélyt parancsoló a jelenléte. Az a Vlad Ivanov alakítja őt, aki a közelmúltban a Tegnap című filmben is nagyszerűen alakított, jó volt őt ismét a vásznon látni.
Nem lehet szó nélkül elmenni a rendezés mellett sem. Nemes Jeles László ezen a téren kiemelkedőt alkotott, rá jellemző módon nagyon sok közeli felvétellel dolgozott. Csak a vizuális elemek alapján a Napszállta egy fantasztikus moziélmény. Ehhez minden bizonnyal sokat hozzátett, hogy nem digitális formában, hanem 35 miliméteres filmkópiáról vetítették. Nemes Jeles íróként részt vett a történet megalkotásában is, ami viszont már nem ilyen erős.
Helyenként érthetetlen, hogy miért történik valami, de nagyobb probléma, hogy időnként unalmas a film. A felénél nagyon leül, majd váratlanul jön egy csavar, ami más irányba tereli onnantól a cselekményt, de ez egyértelműen pozitívum. Az unalmas részek mellett az utolsó jelenet is vitatható, ami a 144 perc alatt először megpendíti, hogy 1914-ben nem csak Budapest volt nagyon más, hanem kitört az első világháború is. Az is lehet, hogy ez egy folytatásnak akart megágyazni.
Összességében a Napszállta egy nagyon érdekes alkotás, technikailag zseniális megoldásokkal, ugyanakkor a film legfontosabb eleme (a cselekmény) közel sem hibátlan. Akik szeretik a szépen kivitelezett filmeket, azoknak mindenképpen ajánlott.
Képek forrása: IMDb
