Ismeritek azt a viccet, amikor a magyar filmrendező elmegy Marokkóba forgatni egy olyan filmet, aminek a szerb főszereplője egy svájci üzletembert játszik, miközben angol, francia és arab nyelven beszélnek felváltva? Ha nem, az nem a véletlen műve, mert ez nem vicc, hanem Kenyeres Bálint filmje, a Tegnap. Kritikánkat olvashatjátok.
Szeptember 6-án mutatják be a mozikban Kenyeres Bálint Tegnap című filmjét. A szinopszis szerint a történet középpontjában Victor Ganz svájci üzletember van, aki rossz híreket kap egy afrikai építkezésről, ezért a helyszínre siet. 20 év után tér vissza erre a helyre. Előtörnek belőle a régi emlékek, s ennek hatására kezd kibontakozni a cselekmény, miközben egyre több bonyodalommal kell szembenéznie.
Ganz családos ember, ugyanakkor mégis befúrja magát az agyába egy régi szerelem emléke, és elhatározza, hogy megkeresi azt a nőt, aki 20 évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között elhagyta. Egyszer látni is véli, és onnantól kezdve mással sem foglalkozik, mindenáron meg akarja találni. Itt ütközik ki a film első problémája, ugyanis Ganz motivációja tisztázatlan, nem derül ki, milyen szándékkal akarja megtalálni a nőt.
Innentől kezdve végig a keresés áll a középpontban, illetve az, hogy a főszereplő milyen változásokon megy keresztül eközben. A legfőbb hátráltató tényező az alkotás egyetlen hosszabb mellékszála, amiben a helyi alvilág vezetője meg akar vásárolni tőle egy telket, ráadásul értékén felül fizetne érte. Ganz valamiért mégsem akarja eladni neki, amire nincs logikus magyarázat, hacsak nem az, hogy egy – a nőhöz kapcsolódó – szép emlék jelképe az a hely.
Eddig úgy tűnhet, hogy ennek a filmnek csak hibái vannak, de ez nem így van. Az a készítői elvárás sem elrugaszkodott, hogy az említett problémák fölött is szemet hunyjanak a nézők, mivel a legtöbb alkotás rendelkezik hasonló logikátlanságokkal, csak többnyire valamilyen más tényező eltereli ezekről a figyelmet. Itt viszont nincs ilyen, a Tegnap végig egy irányba halad, és az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény.
Ezt nem lehet akármikor, akárhogy megnézni, csak akkor, amikor a néző a teljes figyelmét rá tudja fordítani. Ellenkező esetben a lassú tempó unalmassá és vontatottá teheti, amin az sem segít, hogy kifejezetten kevés benne a párbeszéd. Előfordul, hogy hosszú perceken keresztül senki sem szólal meg, vagy ha mégis, akkor is csak a főszereplő. Amikor telefonál, akkor is csak azt hallhatja a közönség, amit ő mond, a dialógusok többi részére ezekből lehet csak következtetni.
Ez a megoldás egyértelműen arra irányul, hogy Ganz helyébe képzelje magát a néző, elkezdjen az ő fejével gondolkodni. Ezért is könnyű annak az okait keresni, hogy miért kutatja a nőt, s talán azért nincs erre valódi válasz, mert a főszereplő sem tudja, hogy milyen motiváció áll ennek a hátterében. Az az egy biztos, hogy nem nyugszik, amíg meg nem leli. Ezért akár a sivatagban is hajlandó bolyongani, vagy akár szembemenni azokkal is, akik az életére törnek.
A rendezés is erre irányul, a film elején az autós jelenetek még azt a hatást keltik, mintha a néző a hátsó ülésen ülne, és ez csak később változik meg. Ezeknél a részeknél bravúros a kamerakezelés. A zötykölődős utak miatt szinte már a moziszék is rázkódik, de a kép végig stabil. Általánosságban nagyon szép snittekből áll össze a film, ugyanakkor az esti jeleneteknél érezhető az alacsony költségvetés, ilyenkor néha kicsit zajos a kép, de efelett könnyen szemet lehet hunyni.
Sokkal zavaróbb, hogy néha meg sem próbálták elrejteni a vágásokat, s túlságosan éles a váltás két jelenet között. Talán valamennyivel feszesebbre is lehetett volna vágni a filmet, 10-15 perccel rövidebb játékidővel is hasonló hatást lehetett volna elérni, a mű első és a középső harmadából is lehetett volna jeleneteket nyirbálni. Így talán a kelleténél is lassabb lett az egész, ugyanakkor a vége így tempósabbnak tűnik, mint amilyen valójában volt. (Ráadásul az előzetesből arra lehetett következtetni, hogy a film végig gyorsabb tempójú.)
Aki miatt mindenképpen megéri végignézni a 119 percet, az Vlad Ivanov, aki remekül játszotta a főszerepet. Pontosan tükröződik rajta az a gyötrődés, amit átél a keresés közben, valóban elhiteti, hogy küszködik fizikálisan és mentálisan is. Mivel ő és a többi szereplő más-más országból érkezett, ezért a film nyelve vegyesen angol, francia és arab, magyar felirattal. Utóbbi alól kivétel az arab, az feltehetőleg azért nem kapott feliratot, mert azt Ganz sem értette a történet szerint.
Összességében közel sem hibátlan a Tegnap, és nem is való mindenkinek. Ettől függetlenül megvannak a maga erényei, a megfelelő közönségnek kellemes moziélményt adhat.
Képek forrása: IMDb
