A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól hetente kétszer vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Pénteki szerzőnk: a BTK-s Gelencsér Milán.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Esztétika mesterszakon vagyok végzős hallgató. Az alapszakot is a BTK-n végeztem, film minoron és esztétika szakirányon. Kortárs amatőr versekkel foglalkoztam akkor a szakdolgozatomban, a mostanit Erdély Miklósról írom. Igazából mind a kettő egyformán érdekel, de jó lenne valamikor visszatérni az alapszakos dolgozathoz, átgyúrni, lenyesegetni a nagy hajrá és a terjedelemfélelmek vadhajtásait. Hátha. Kutatási területnek mind ezt, mind Erdélyt félve nevezném, érdeklődésnek viszont bátran. Az úgyis jobban motivál.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Úgy lettem BTK-s, hogy fennakadtam a dramaturg szakos felvételi utolsó rostáján, azelőtt pedig a jelentkezések véglegesítésekor a pszichológiát a rangsor végére tettem. Szóval szabadbölcsészet lett, és ennél jobban nem is alakulhatott volna. Ficánkoltam és bizonytalankodtam, de rengeteg mindent hoztam onnan. Bacsó Béla vagy Nemes Z. Márió kurzusairól, vagy Lichter Péter kísérleti filmes óráiról. A legmeghatározóbb furcsamód pont ez, talán mert ez jött a legváratlanabb irányból. És persze a barátságok, amikben benne van minden gondolkodásmódbeli közösség, élmények, kontúrmeghúzások, satöbbik.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
Azt hiszem, hogy az utam nem túl izgalmas, inkább egy klasszikus számösszekötős gyerekjáték az unaloműző mellékletekből: gimnázium – magyartanárok – iskolaújság – „van élet Petőfi után” – évkönyv – fiók – első közlés. (Bár a végső alakzatot még nem látom.) Érettségi előtt álltam, és a Hévíz közölte először versemet, amiért – mármint: a bizalomért – azóta is hálás vagyok Szálinger Balázsnak. De aztán meg keveset írok. Vagy lassan; végeredményben mindegy is, de az utóbbival talán valami szüntelenül duruzsoló munka látszatát tudom elhitetni magammal. Ebben segít az állandó jegyzetelés, ami önmagában persze beugró követelmény, de akkor éppen a pillanatnyi és szó szerinti írásingeremet kielégíti. És akkor szöszölök velük: a harmadánál nem értem, mire gondoltam. A másik harmadánál azt nem értem, hogy erről miért gondoltam akkor bármit is. És az utolsó harmadot görgetem magam előtt. Jegyzetkondenzáció, ez most a projekt, leköt. Vannak témák, amik jó ideje foglalkoztatnak. A súlypontok változhatnak, de már hasonlít egy rendszerre.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Biztos van összefüggés, hogyne lenne. Csak nem úgy, hogy rá tudnék mutatni. De annyira szervesen ment a kettő egymás mellett, úgy, hogy szinte egyszerre indultak, hogy fájdalommentesen nem tudnám szétszálazni. Témák, tartás, átfogó világnézetek és lépcsőfordulói félmondatok. És több terabyte mozgókép.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Dolgoztam pár hónapot a James Dean Filmkölcsönzőben, nagyon sajnálom, hogy bezárt. Valószínűleg ott lennék még. Így viszont nyár óta szövegíró vagyok. Van kihívás, van feladat, visszajelzés és sikerélmény is, élvezem.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Én most például Ottlikot olvasok, de meglepne, ha Ottlikot ajánlani kéne. Legyen akkor időrendben: Zrínyi Miklós, aki évek óta foglalkoztat. Meg hát akkor a másik Miklós: Erdély. Fantasztikusan érdekes. Azoknak pedig, akiket nem riasztott el egy életre a Spielberg-film, azoknak szívesen ajánlanám Ernest Cline Ready Player One-ját. Nyár, lángos, egy ülés.
Javulási szándék
Jó az irány, de nem Brünnben fogok
lelkiismeretet növeszteni.
Nem kontinentális reggelinél.
Vajon mi bánt, mi bánthat engem itt?
Rám emeli idegen mosolyát:
Bősz itinere és huszonöt év
előnye van. És persze egyedül.
Kávék. Jó étvágy. A horgolt, fehér
top farmerba tűrve árulkodik
willendorfi genealógiáról;
de körömágya kiköpött anyámé.
Étvágylohasztó, friss részlet. Feláll
és a harmadikra megy. Vagyis hozzám.
Paradicsom, tompa késnek, ha enged:
láttamozom. Egy tálat rak elém.
Kijelölt várakozási időm
két ananászszelet natúrjoghurttal.
Szépen eltercelget a tuskabinban,
míg fölkúszik a melegvíz-hiány.
Kiszállás. Jó, ilyet sem csináltam még.
Kifutóim hotelek folyosói,
gőzölt modulszőnyeg, fülledt szűkösség.
Ruhaösvény küszöbtől takarásig.
Falon függő laptévé: világszabvány.
Belőle az Orion űrhajó
néma, metálzöld fénye ömlik végig
föltolt, barna gerincvölgyén. Jaj. Jaj. Jaj.
Kettős honfoglalás
Beletokosodsz egy határhelyzetbe:
Most, hogy itt vagy, tisztán látszik, miként
Bántak veled ott. Fésülgettek, aztán
Mártogattak, önzőségre neveltek,
Vagyis átneveltek, és hagytad ezt.
Hogy most itt vagy, az összes ismerős
Szemnek szégyenére válsz. Vizslavirtus,
Hirtelen jött kulturális kibicség,
Felhúzott orr, mert mégsem jó, hogy a
Merevített gallér és dupla windsor
Alól kilóg a füstös putriszag –
Üveget szedsz magadra, vékonyat,
Keretet bükkből és kilincset is,
Fényforrást már nem, azt ki értené?
Mikor szóba kerülsz (és szóba fogsz),
A generációdnak követendő,
A maradéknak intő példa vagy,
Kettő közt a jelentésbeli űr,
Bár ennyit értenek mind: hazajött.
Olyan vagy otthon, mint a vonatablak
Mögötti fácán: lényedhez tartoznak
A rád mutató, vajas ujjak is.
S biztos lesz benned, de csak kirakatból,
Bűnbánat; hiszen mit szégyelljen az,
Akinek a nevét még épp időben
Felveszi egy partizánmozgalom?
Levédia II.
Nem, nem lesz kiszakadás a vidéki
Neheztelés kényes logikájából,
Csak útmutatás, térképrajzolás,
Mágnesezett iránytű felnyitása
Újra és újra – a fontosságérzet
Miatt lesz szükség újabb férfiakra,
Akik lassan nőnek, hagynak időt,
Hogy az idősek a fejük fölé
Mélyítsék az árkot, mert hiszik, okkal
Foglalkoznak helyettük inkább azzal.
Néha pár kisöreg belekiált
Ebbe az árokrendszerbe, de az
Üzenet nem változik: kijöhetnek,
Miután asszonyt olyan távolsági
Buszról választottak, amelyiken
A pihenőből kitolatva hármat
Fordul a rorátéi cefreszag.
A versek egy része másodközlés, közlési adataik:
Kettős honfoglalás: Székelyföld 2016/02
Levédia II.: Kulter 2017/06
Gelencsér Milán fotóit Dobozi Tibor és Nagy Linda készítette.
A kiemelt kép Ágai Ágnes munkája.
