A Bajnokok Ligája negyeddöntői közül talán az AS Roma okozta a legnagyobb meglepetést az FC Barcelona kiejtésével, ugyanakkor a Liverpool kettősgyőzelme a Manchester City ellen hasonlóan nagy szenzációnak tekinthető. A két angol csapat párharca során nem egyszerűen annyi történt, hogy a gyengébbnek tartott csapat kiejtette az erősebbet, hanem egy kiélezett taktikai harc végeredménye lett az, hogy a Liverpool 5:1-es összesítéssel bejutott a BL legjobb 4 csapata közé.
Guardiola és a 4-3-3 fogalma sokáig elválaszthatatlannak tűnt, világraszóló sikereket ért el ezzel a felállással és a hozzá kapcsolódó sok háromszögelésre és passzjátékra épülő taktikájával. Azért volt annyira különleges és sikeres 2008 és 2012 között a Barcelona, mert a kiváló taktikához még kiválóbb játékosai voltak. Messi mellett Xavi és Iniesta volt annak a csapatnak a legjelentősebb játékosai, akik a középső 3 ember két szélén helyezkedtek el, vagyis a halfspace-ben. A pályának ez az a területe, ahonnan a középpályáról könnyedén helyzetet lehet teremteni, a támadószekció szélsői pedig kellően közel játszanak a kapuhoz ahhoz, hogy gólveszélyt jelentsenek, de mégsem egy-egy játékoson van óriási teher, hanem eloszlik a felelősség.
A Manchester City általában 4-1-4-1-es felállást alkalmaz, erősen épít a halfspace-ben helyezkedő játékosok összejátékára.
Guardiola a Manchester City-nél is a halfspace kihasználására épülő, sokpasszos csapatjátékra épít, ehhez pedig meg is találta az ehhez szükséges két agyat, Kevin de Bruyne és David Silva kedvére szervezhetik a támadójátékot, miközben ez az egyébként nehéz teher eloszlik kettejük között. Ebben a felállásban (a 4-3-3-hoz igen hasonló 4-1-4-1-ben) a második évre odáig jutottak, hogy gyakorlatilag a szezon eleje óta nyilvánvaló, hogy ők lesznek Anglia bajnokai, nagyon sokáig arra is nagy esély mutatkozott, hogy mindezt veretlenül érjék el. Itt jött először a képbe Jürgen Klopp, illetve a Liverpool, akik az év egyik legszórakoztatóbb meccsén 4:3-ra legyőzték a City-t. Guardiola pedig ettől megijedt, s talán a kelleténél is óvatosabb taktikával állította fel a csapatát a két csapat első, Liverpoolban lejátszott BL-meccsén.
Ezen az első találkozón Sterling helyett Gündogan kezdett az Anfielden, ezzel pedig egy gyors és gólveszélyes játékos helyett egy játékszervezésben és védekezésben jeleskedő ember került be. Korábban is előfordult már, hogy a középpályán Fernandinho és Gündogan együtt kezdjen, de ez rendszeresen akkor történt meg, amikor David Silva hiányzott. Most viszont ott volt a spanyol is, ráadásul de Bruyne is, aki viszont a megszokottól eltérő feladatokat és pozíciót kapott a pályán. Ennek eredményeként a kékek labdakihozatala egyáltalán nem működött az első mérkőzésen, több játékos is idegenül mozgott a neki rendelt szerepében. A végeredmény jól ismert, a Liverpool 3:0-ra nyert, miközben ők hűek maradtak önmagukhoz, s pontosan azt mutatták be a pályán, amire mindenki számíthatott tőlük.
Az első mérkőzésen a City támadói szinte teljesen elszigetelődtek a csapat többi tagjától. De Bruyne próbálkozott visszább lépni labdákért, ugyanakkor nem igazán találta a helyét.
Ebben a szezonban Jürgen Klopp és a Liverpool nagyon következetesen a 4-3-3-as formációt alkalmazza, leszámítva egy-egy rövid időszakot, amikor előkerült a 3 középhátvédes rendszer, vagy a 4-2-3-1. Ez a következetesség volt az, ami miatt előnyből indulhattak a Manchester City ellen is, mindenki a jól megszokott feladatait kapta meg a játékosok közül. Klopp első liverppoli évében előszeretettel alkalmazta a „heavy metal” focit, vagyis a játékosoktól megkövetelte a nagyon intenzív, folyamatos visszatámadást a labdavesztések után, amivel sokszor azt kockáztatta, hogy az ellenfél ki tud alakítani egy nagy helyzetet, amit könnyen gólra is válthat.
A Liverpool az odavágón a tőlük idén megszokott 4-3-3-as formációban lépett pályára. A City alapjátékához hasonlóan itt is nagyon fontos a halfspace megfelelő kihasználása, ugyanakkor a közzéppályáról náluk kevésbé kreatív játékosoktól érkezik a segítség.
A 2017-18-as szezonra ennek egy sokkal kevésbé intenzív fajtáját alkalmazta Klopp, sokan talán már meg is feledkeztek a Liverpool ezen játékeleméről. Idén először pont a Manchester City elleni tavaszi bajnokin (4:3) vetette be ezt a fegyvert Klopp bő 25 perc erejéig, aminek egy olyan 10 perces periódus lett az eredménye, amely során 3 gólt szereztek. Ebből kiindulva érthető lehet, hogy miért változtatott csapatán Guardiola az első BL-negyeddöntő előtt. Ez a 10 perc olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy a következő találkozó alkalmával az addig rendre sikeres felálláson változtatott, nagyon kiforgatva a szavakat, azt is lehet állítani, hogy Klopp hatására feladta kicsit az eddig megrendíthetetlennek vélt futballfilozófiáját a katalán edző.
A Liverpool az első BL-találkozón is megmutatott ebből a labdavesztés utáni visszatámadásból (gegen pressing) valamit, de egy sokkal progresszívebb, a pálya adottságait sokkal jobban kihasználó letámadást vetettek be. Ez kicsit emlékeztett az Atletico Madrid által is előszeretettel alkalmazott trükkre, hogy az oldalvonalnál becsapdázzák az ellenfelet, így a vonal is egy védőnek felel meg. Ezt rendkívül nehéz hiba nélkül kivitelezni, ehhez az szükséges, hogy mindenki végig koncentráltan, hiba nélkül futballozzon. Ezen a meccsen a Liverpool nagybetűs CSAPAT képét mutatta, ennek az egységességnek, egymásért küzdésnek is köszönhették a sikerüket.
A Manchester City a visszavágón egy tőlük ritkán látott formációt alkalmazott, ugyanakkor a Liverpool kapujához közelebb tudtak játékkapcsolatokat kialakítani a halfspace-ben.
Sokkal nagyobb változtatásokat alkalmazott Guardiola a második mérkőzésre, ahol a tőle viszonylag ritkán látott 3-1-4-2-es formáció mellett döntött, amivel óriási nyomást helyezett a Liverpool középpályásaira és védőire, ugyanakkor magában hordozta azt a kockázati tényezőt is, hogy a Liverpool veszélyes támadói egy-az-egy elleni szituációkban találhatják magukat a City védőivel szemben. Ez egy vállalható kockázat, 3 gólos hátrányban nem volt sok veszítenivalójuk, ugyanakkor figyelemreméltó, hogy ezúttal még jobban eltért a megszokott formációtól, viszont de Bruyne visszakerült a halfspace-be, ami meg is érződött a belga játékán, sokkal nagyobb részt tudott vállalni a helyzetek kialakításában, mint az odavágón.
A Liverpool támadóival szinte ugyanaz történt, mint az ellenfélnél az odavágón, teljesen elszigetelődtek a csapat többi részétől. Ennek következtében Firmino és Mané is sokszor mélyen visszalépett, így Salah sokszor társ nélkül maradt .
Általában egy ilyen különbségű győzelem garancia a továbbjutásra, ugyanakkor a City képvisel olyan játékerőt, hogy még véletlenül se elbizakodva lépjen pályára a Liverpool a visszavágón. Ennek ellenére 2 perc után már 1:0 állt az eredményjelzőn, s az első félidő játékképe alapján akár le is dolgozhatták volna tetemes hátrányukat. A vendégek játékosai zavarodottan, helyenként elveszettnek tűnően mozogtak a pályán, s elsőre ezen az sem segített, hogy Klopp a 25. perc körül változtatásokat eszközölt, melynek következtében Mané a bal szélről átkerült jobbra, Salah került középre, míg Firmino valamennyire balra helyezkedett innentől kezdve. Az első félidő hajrájában az így kialakuló új játékkapcsolatoknak köszönhetően a Liverpool is először nagy lehetőséghez jutott a mérkőzés során, majd a szünetben Klopp sikeresen megnyugtatta játékosait.
Klopp taktikai változtatása a második félidőben éreztette hatását, a középpályások valamennyire közelebb kerültek egymáshoz, így pedig a bekeretezett 3 játékos összjátékaira építve veszélyes helyzeteket tudtak kialakítani, melynek eredményeként a mérkőzést is megfordították.
A második félidőre egy sokkal nyugodtabb, magabiztosabb Liverpool lépett már pályára, ahol bebizonyosodott, hogy az első félidei módosítás döntő jelentőséggel bírt. Ennek köszönhetően egymáshoz közel került a pályán Salah, Mané és Oxlade-Chamberlain, vagyis a csapat leggyorsabb játékosai, akik ezen tulajdonságukat rendre ki tudták használni, amikor valamelyikük labdához jutott, nem egyszer bolondot csináltak az addig stabilnak látszó védelemből. Ez a trió, valamint Firmino fokozatosan egyre veszélyesebben játszott, de azon senki sem lepődött meg, hogy közülük pont Salah lesz az, aki kiegyenlít és lezárja az érdemi kérdéseket. Ezek után Firmino győztes találata már csak a hab volt a tortán (mindenki helyettesítsen be ide kedve szerint egy ezzel egyenértékű közhelyt). Így végül az elveihez hű maradó, csapatként összességében jobban működő együttes várhatja a sorsolást a következő kör előtt.
Kiemelt kép forrása: TIA
Képek forrása: This11 segítségével a cikk szerzője készítette
