Február 21-én, szerdán este hétkor kezdődött a Férfi Futsal Magyar Kupa 4. fordulójának visszavágója, amin az ELTE-BEAC küzdött a Swietelsky Haladással a Bogdánfy úton. Az első mérkőzésen, Szombathelyen 10-2-es hazai siker született, de mivel a futsalban bármi megtörténhet, bátran vágott neki az ELTE csapata a sokkal erősebb és esélyesebb Haladás elleni revansnak.
Előtte azonban egy gyorstalpaló keretében tekintsük át a két csapat útját, hogyan, kiket legyőzve jutottak el a 4. fordulóig. A Haladás a Bőny-Szavill Consulting futsalcsapatát nullázta le az első körben (0-7), majd a Szigetszentmiklósnak vágott 11 góllal (11-3) máris a 4. fordulóban voltak. Az ELTE először a Airnergy FC-t verte 5-2-re, ezután fogadta az UTE-t, majd haza is küldte egy 4-1-es győzelemmel. A legjobb nyolc között így alakult ki a Haladás–ELTE-BEAC párosítás, amelynek első mérkőzésén 10-2-re nyert a Szombathely február 14-én. Egy héttel később, hazai közönség előtt szeretett volna javítani a budapesti egyesület.
A meglévő motiváció azonban gyorsan szertefoszlott: De Sousa Santos már a 2. percben előnyhöz juttatta az övéit és ez az egész mérkőzést beárnyékolta a BEAC számára. Sorozatban jöttek a gólok az NB I 3. helyezettjétől, remek támadások és profi megoldások döntötték el végleg a párharcot már az első játékrészben. A megilletődött hazaiak hétgólos hátránnyal mehettek szünetre, a gólszerzők között szerepelt az a Dróth Zoltán, akit frissen igazolt télen a Haladás. 0-7.
A 0-7-es első félidő után azonban egy egészen más félidő következett: a BEAC-osok nem rezignáltan, hanem sokkal összeszedettebben és motiváltabban játszottak, mint az egész párharcban azidáig. Sajnos a jobbnál jobb támadások nem végződtek góllal, a Haladás nagyon fegyelmezetten védekezett a teljes mérkőzésen. Ahogy ez elmondható a BEAC második félidei teljesítményére is. Külön kiemelendő Sajben Marcell kapusteljesítménye, aki nélkül tíz gólig is eljutott volna a szombathelyi gárda. Egy lövést azonban Ő sem tudott hárítani: a végeredményt Péter Ábrahám állította be a 37. percben. 0-8.
A végül sima találkozó üdítő hangulatát nemcsak az ingyen sör és a félidőben előadott cheerleader-show okozta. Heves iramú, sok támadásos meccs volt, ahol az egyik oldalon bejött minden, a másikon semmi. A Haladás gyorsan le akarta zárni a továbbjutást illető kérdéseket, és alig hagyott szabad területet a gyorsan gólt kapó BEAC játékosainak. A percenként dagadó hátrány nyomása a mezőnyben olykor eladott labdákat, figyelmetlen passzokat eredményezett. Ám lehetett érezni, hogy hajt és tiszta szívéből küzd a becsületgólért a csapat, ami végül nem sikerült. A hazaiaknak ezennel a sorozat lezárult, a Haladás viszont az MVFC-Berettyóújfaluval mérkőzik majd március 3-án, Nyíregyházán, a Futsal Kupa elődöntőjében. (A másik ágon: DEAC–Csömör párosítás lesz)
Abszolút le a kalappal a BEAC második félideje előtt. Lehet, hogy a „már úgyis mindegy” felfogás, vagy a becsületesség érzése váltotta ki ezt a hihetetlen változást, két ennyire eltérő félidőt ritkán látni egy csapattól. Mikor lefújták a meccset, azon gondolkoztam, mi lett volna, ha az egész párharcban így játszik a BEAC, és a kishal esetleg megtréfálja a nagyot, láttunk már erre ezernyi példát. Nyilván a Haladás is kiengedett a meccs végére, de ne fosszuk meg az ELTE-seket a dicsérettől. Szép volt fiúk, lesz ez jobb is!