Tapsvihar Rúzsa Magdi Sportaréna-koncertjén

Rúzsa Magdi 2018. február 24-én a Pap László Sportarénában tartott koncertet. Vágyak, érzések és hit a világ szépségében – erről szólt Rúzsa Magdi nagyszabású koncertje.

A koncert előre ígéretesnek mutatkozott, hiszen a nagy érdeklődés miatt előző este, február 23-án is meg kellett tartania az énekesnőnek. Kevés olyan művész van, akiért két egymás utáni este is megtelik nézőkkel az Aréna. A koncertre készülő Rúzsa így nyilatkozott: „Gyermekként a szalmabálák tetején a csillagokat  nézve azon gondolkodtam, milyen lenne megérinteni őket, aztán tavaly az Arénában, amikor a Tejutat énekeltem, és hirtelen egyszerre kezdett el világítani a közönség kezében a telefonokkal, arra gondoltam, ha csak 3 percre is, de sikerült. Szeretném újra látni a Tejutat, amit megálmodtam magamnak. Így hát nekivágunk a nagy útnak megint.

Rúzsa Magdi úgy kezdte ezt az utat, ahogyan lassan tizenöt éve a Megasztárban: az Ederlezi-vel. A cigánydalt énekelve egy csodálatos ruhában jelent meg az Aréna közepén. Pár szám után már a színpadon állt. A dalok sokkal rockosabban szóltak, mint a lemezfelvételeken, ez adta az egésznek a dinamikáját. A hang persze az ismerős, erős és képzett női énekhang – egy kis karcossággal fűszerezve. Pár sláger után az Arénát betöltötte a Rúzsa Magdi-s világ: a vidámság, az érzékenység és a tudatosság világa, ami a jól felépített koncertkoncepcióban, a dalok pörgős egymásutániságában és a szolidan hatásos látványelemekben nyilvánult meg. Rúzsa Magdi iszonyú energiákat mozgatott meg: több mint tízezer ember energiáját tudta begyűjteni, majd egy hirtelen mozdulattal visszadobni.

Volt miből merítenie, a legismertebb dalait mind elénekelte. Ki ne ismerne rá a következő sorokra? „Nyár van, olvad a málna a számban, / égek egy könnyű lázban, / ha a váll a vállhoz ér, / és minden percben nyár van” (Szerelem); „Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el, angyalom / Gábriel” (Gabriel); „Várlak, s ha majd húsz év múlva látlak, / lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak, / mint április elején” (Április); „Ringat a vágy, / piszkos tangót táncol a szívemen át” (Érj hozzám); „Mondd, mit ér ezer év, / mondd, mit ér az egész nélküled” (Nélküled), „Te a Nap, én a Hold, / Földre szálltak az angyalok” (Tejút); „Ember mindig remél, / benned a Föld és az Ég” (Ég és Föld); de mondhatok csak annyit, hogy „Nánáná” (Ná-ná-ná) és még sokáig sorolhatnám.

Vendége Presser Gábor volt, akit ő szeretett mestereként mutatott be, Presser pedig angyalnak nevezte a felfedezettjét. Vele énekelte el a magyar könnyűzene-történet egyik legszebb számát, az Egyszert. „Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál, / és akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél…” Ezekben a percekben teljesen megváltozott az Aréna atmoszférája.

Nemes arányban találta meg Rúzsa Magdi a lírai és a popszámok arányát. Külön blokkot kaptak a poposított népdalok is, amelyek remekül szóltak új köntösükben: ahogy ő mondta, a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg; nem őrizni kell, mert nem rab: a hagyományokat megélni kell – s ebben valóban segít a leporolás és az újfajta feldolgozás így a dalok új ízt kapnak.

Nem véletlenül búcsúzott az énekesnő a régi népi mondással: „Legyen előtted mindig út, / Fújjon mindig hátad mögött a szél. / Az eső puhán essen földjeire, / A nap melegen süsse arcodat, / S míg újra találkozunk, / Hordozzon téged tenyerén az Isten!” Rúzsa Magdit a tenyerén hordozza, de ő ezt a kegyet a legnagyobb alázattal fogadja, önmagát tudatosan építi, és az Aréna fantasztikus showjátékában is ott van az az egyszerű báj, amellyel egykor elindult szerencsét próbálni…

 

Kiemelt kép: az esemény FB-oldala

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]