Mire jó a kecskelehelet? Vajon a hazai patás vadállomány tényleg csak a vadkárért felelős? Milyen a „jó vadászat”? Október 18-án, szerdán tartották az új félév első Élő Adását. A biológiához kapcsolódó előadássorozat új évadjának első vendége dr. Katona Krisztián volt, az ELTE egykori hallgatója, aki jelenleg a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének docense.
Az Élő Adás sorozatot régóta az egyik legjobb tudománynépszerűsítő kezdeményezésnek tartom az egyetemen. Ezek a biológia társ- és határterületeire specializálódott előadások mindenki számára tudnak újat, érdekeset mondani. És emiatt szeretem leginkább, mert biológiát utoljára középiskolában tanuló ismerőseimet is ugyanúgy le tudták kötni, mint engem. A 2013-as első felvonás óta esett már szó szexuális betegségekről, a drogok agyra gyakorolt hatásáról vagy éppen a barátság etológiájáról is. A mostani előadás címe (Növényevők és biodiverzitás: a patás-hatások teremtő, formáló és romboló ereje) alapján talán kevésbé vonzott a biológia iránt nem érdeklődő hallgatókat, de kétségtelenül egy érdekes, élvezetes előadás kerekedett ki az egy óra végére.
Hiába a késői időpont, most is sokan voltak kíváncsiak az előadásra
Az új előadó bemutatása után kicsit megilletődve jegyzi meg, hogy utoljára doktori védése során adott elő ebben az épületben, ráadásul pont a folyosó túloldalán lévő teremben. Mindenki ösztönösen hátranéz egy pillanatra, majd visszafordul. Ekkorra a vetítővászonról már egy okapi, az „erdei zsiráf” mosolyog ránk. Pár pillanatig értetlenül nézek: növényevőnek növényevő, őshonosnak már kevésbé mondható. A kérdőjelek hamar eltűnnek, ma van az okapi világnap. Tekintve az állat alacsony egyedszámát, talán nem baj, hogy a nemzetközi szendvincsnap mellett ilyen is létezik.
Biodiverzitás
Az ökológia egyik kedvelt fogalma, amivel élőhelyek változatosságát lehet jellemezni. A közhiedelemtől eltérve ez nem pusztán annyit fejez ki, hogy hány különböző faj található meg az adott élőhelyen, hanem annak szerkezeti, összetételbéli változatossága (például nagyobb biodiverzitású az a terület, ahol erdő és rét is előfordul, mint ahol csak erdő). Illetve szintén fontos, ha nem fajokat vizsgálunk, hanem funkciókat, hiszen a természetben nem latin nevek rohangálnak, hanem növényevők, ragadozók, talajlakók, lebontók stb. A nagyobb biodiverzitású élőhelyek kevésbé törékenyek, azaz nagyobb eséllyel vészelnek át egy faj eltűnését vagy egyéb természeti katasztrófákat.
A rövid kitérő után hamar a tárgyra térünk. Az előadás leginkább a hazai, vadon élő patás állománnyal kapcsolatos problémákat és a patások hatásait fogja körüljárni. A patások közé a következő egy órára önkéntesen bekerül a vaddisznó is, hiszen magyarországi létszáma és hatása kiemelkedően fontos a magyar erdőgazdálkodás szempontjából. Megítélésük is elég ellentmondásos. Sokan csak az állandó vadkárokat látják bennük és semmiféle hasznukat nem vélik felfedezni egy finom vaddisznópörkölten kívül. Azonban Katona szerint egy, az éjszaka folyamán, vaddisznók által feltúrt udvart úgy is lehet értékelni, hogy a telkemen duplájára nőtt a biodiverzitás.
Az előadás elején gyorsan végignézzük a leggyakoribb vadkárokat. Kevés újdonság van köztük: mezőgazdasági károk, túllegelt illetve túlrágott vegetációk, az élőhelyek természetes szukcessziójának gátlása, gyepek feltúrása. Katona hangsúlyozza, hogy a „kár” csupán emberi nézőpontból értelmezhető. Az állatok számára ez nem szándékos „gonoszkodás”, hanem az élet természetessége.
Azonban ezekre nem megoldás a vadak teljes eltüntetése. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy a patások már többezer éve az ökoszisztémák természetes elemei, és az evolúció során olyan komplex kapcsolatok alakultak ki, amik nagymértékű megbolygatása az életközösségek teljes felborulásával járnának. Az egyik ilyen híres kapcsolat a gnúk esete az afrikai szavannákon, ahol az év nagy részében száraz, meleg idő uralkodik. A gnúk intenzív legelésükkel azonban csökkentik az éghető biomasszát, azaz a leveleket. ezáltal csökken az erdőtüzek veszélye, ami miatt több fásszárú növény tud megjelenni az élőhelyen. Ez pedig nem csak a növényeknek jó, hanem néhány állatnak táplálékot és búvóhelyet is jelent. Tehát jelenlétük számos pozitív hatás mellett a biodiverzitást is egyértelműen növeli.
A patáshatásokat direkt és indirekt hatásokra célszerű osztani. A patások jelenlétének közvetett következményei közül a legfontosabb a magterjesztés. Ez egyrészt úgy teszik, hogy az erre kialakult növényi részek segítségével a szőrükbe akadnak a magok, máshol pedig ezeket ledörgölik magukról. Másrészt pedig a megevett termések magjait később, „elszórják”. Ráadásul azt is megállapították, hogy a tápcsatornán keresztülment magok csírázóképessége is jobb lesz. Ezek a „szolgáltatások” pedig felbecsülhetetlenek az erdőújulás szempontjából. Fogalmazhatnék úgyis, hogyha nem lennének vadak, akik ezt elvégeznék, akkor nekünk kéne terméshullajtás idején bolyhos kabátban járkálni az erdő különböző pontjai között.
Dr. Katona Krisztián a SZIE Vadvilág Megőrzési Intézetének docense
A direkt hatások között a szokásosokon túl (ragadozóknak, dögevőknek, lebontóknak táplálék biztosítása), érdemes megemlíteni egy nem túl régi kutatást. Azt vették észre, hogy ha egy növényevő emlős (például egy kecske), közeledik egy levéltetvekkel teli gallyhoz, akkor a rovarok rögtön elkezdenek menekülni. A kiáramló meleg levegő ehhez azonban kevés lenne, mert a körülményeket hajszárító segítségével reprodukálva semmi sem történt. Tehát mindenképpen a lehelet összetételében lehet valami, ami a menekülést kiváltja. Ráadásul az is kiderült, hogy nem csak a növényevő ízeltlábúak, hanem a ragadozók is ugyanígy reagálnak a kecskeleheletre. Könnyen lehet, hogy a jövő egyik új rovarirtószeréről beszélünk…
Katona kutatásainak eredményeiből egyértelműen látszik, hogy a patások és a vaddisznók jelenléte az élőhelyeken a biodiverzitás növekedéséhez vezet. Például bebizonyították, hogy a magszórás előtti mérsékelt vaddisznótúrás segíti bizonyos védett növények megjelenését, hiszen így az új növény lényegében kompetíció nélkül tud fejlődni egy ideig.
A patások által okozott károkra tehát semmiképpen sem lehet a kiirtásukkal reagálni, mert az elképzelhetetlen katasztrófákhoz vezethet. Ezen kívül univerzális recept sem létezik a kezelésükre, hiszen sokféleségük miatt hatásuk is sokféle. A legfontosabb a természetszerű élőhelykezelés, amellyel „beállítható” egy kívánt állománylétszám, amelyet utána ezen a szinten kell tartani. Sajnos ez utóbbi része az, ami igazi kihívást jelent a szakemberek számára. Ebben segítséget jelenthet a nagyragadozók megőrzése, vagy éppen a vadászat, amivel nem csak a populációk létszámát szabályozhatjuk, hanem az eloszlásukat is: ahol gyakran vadásznak, azt a területet az állatok egy idő után el fogják kerülni, így a (negatív) hatásuk is lecsökken az élőhelyen.
A következő részre november 8-án kerül sor, Dr. Tímár József, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke a tumorbiológiáról tart előadást.
A képek forrása: ELTE Online
