Az étkezési szokásaink meghatároznak minket, étkezési szokásainkat pedig meghatározzák különféle társadalmi, kulturális és egyéni tényezők. Mára az egészséges életmódra való törekvés is életünk részévé vált. Mindez alapvetően fontos és normális – de ami normális, az szélsőségessé, patologikussá is válhat. Az evészavarokról szólva ugyanakkor még igaz a mondás: a baj nem jár egyedül.
A szakirodalom az evészavarok közé sorolja a közismert, típusos zavarokat, mint amilyen az „anorexia nervosa” vagy a „bulimia nervosa”. Vannak úgy nevezett „egyéb evészavarok” is („Eating Disoder Not Specified”), például olyan evési rendellenességek, amelyek tüneteikkel átmenetet képeznek az anorexia és a bulimia között. Mindemellett léteznek újonnan felfedezett evészavarok, amilyen többek között az exorexia („testedzési kényszer”), a drunkorexia („alkohol-diéta”), vagy az ortorexia nervosa („minőségi evés”).
A típusos evészavarok közül az anorexiát krónikus senyvesztő betegségként írja le a szakirodalom. A beteg folytonosan koplal, paradox módon mégis rengeteget mozog. Legszembetűnőbb tünete a jelentős súlyvesztés viszonylag rövid idő alatt. Kialakulásához többnyire olyan lelkileg megterhelő élethelyzet vezet, amelyben a beteg megpróbálja valahogy kontrollálni az őt körülvevő káoszt. Az ételek és az evés feletti uralom, a folyamatos és kitartó fogyás sikerélményt jelent az egyénnek, hiszen úgy érezheti, hogy végre kézben tart valamit, sőt, még környezetének a figyelmét is kivívhatja. A bulimia nervosában szenvedő betegek esetében ezzel szemben a falási rohamok jellemzők, amelyeket különféle purgálási módszerek (például hánytatás, hashajtózás stb.), illetve extrém mértékű testmozgás követ. A bulimiás betegek általában normál súlyúak vagy csekély túlsúlyuk van, ezért betegségük nem olyan szembetűnő, mint az anorexiások esetében.
Az evészavarok kialakulásának háttérben sokszor valamilyen pszichés probléma áll, ami lehet a szülők válása, haláleset vagy akár egyszerűen költözés, esetleg iskolaváltás – bármi, amit az én traumaként vagy kezelhetetlen káoszként él meg. Persze ez sem elsődleges feltétele annak, hogy valaki beteg legyen, hiszen sok embernek vannak gondjai, mégsem szenved evészavarban. Kutatásokkal bizonyított, hogy az evészavarok kialakulásában szerepet játszanak biológiai, társadalmi tényezők is, sőt, a hajlam genetikailag is örökölhető.
Az evészavarokkal küzdő betegekben közös, hogy állandóan rettegnek az elhízástól és minden gondolatukat az evés, a fogyás és az ezzel kapcsolatos egyéb témák kötik le. Ráadásul az evészavar szinte soha sincs magában, hanem legtöbbször más pszichés problémákkal együtt jelentkezik. Az evési rendellenességek a testkép mellett az énkép zavarai is. Az evészavarokat nem ritkán összekapcsolják sok más mellett a depresszióval, a borderline, az érzelmileg labilis személyiségzavarokkal, de gyakori, hogy az evéssel kapcsolatos problémák valamilyen kényszeres, szorongásos betegséggel társulnak. A pszichés betegségekre alapvetően jellemző lehet a szégyenérzet, így nem meglepő, ha az egyén kerüli a társaságot, elzárkózik ismerőseitől, barátaitól, családjától, azért is, mert egy idő után nyűgnek érzi környezete állandó aggódását.
Ha valaki magányosnak érzi magát, unatkozik, manapság már az interneten is találhat olyan közösséget, amelyhez csatlakozva úgy érezheti, nincs egyedül. A fórumok ilyen módon lehetővé teszik az egyén számára, hogy egy csoport tagja legyen, ráadásul névtelenül, ami növelheti önbizalmát. A Pro-ED (Pro Eating Disoder, azaz „evészavarokért”) oldalak is ilyen virtuális közegben jönnek létre. A Pro-ED mozgalom még viszonylag új keletűnek mondható nemcsak hazánkban, de még Amerikában is. Noha úgy tűnik, a mozgalom haldoklik, a legtöbb oldal ugyanis megszűnt, számos fórum továbbra is aktívan működik. Divat lett a blogok vezetése is, amelyeken keresztül a „tagok” tapasztalatokat gyűjthetnek, ugyanakkor rejtve marad működésük.
A Pro-ED oldalak tagjai – ahogy önmagukat definiálják – a „pro-anások”, a „pro-miások” és az „ednosok”. A fórumokon a tagok tippeket adnak egymásnak, hogyan fogyhatnak még többet, hogyan titkolhatják betegségüket, hogyan szabadulhatnak meg a nemkívánatos ételektől úgy, hogy azt ne vegyék észre. Leírják, miért nem érdemes enni, amit idézetekkel is alátámasztanak. Az oldalon ezenkívül megtalálhatók „thinspiration”-ok (vagy röviden „thinspo”) képei is. A thinspiration szó a „thin” (sovány) és az „inspiration” (ihlet, inspiráció) angol szavak összekapcsolásából jön létre és úgy fordíthatnák magyarra, hogy „fogyihlet”. Ezek csontsovány modellek, színésznők képei, de vannak „elrettentő” képek is, amelyek extrém túlsúlyos embereket ábrázolnak. Azonban az ilyen oldalakra, fórumokra tévedve sokszor semmi nem tűnik fel. A környezet azért is találja őket különösen rémisztőnek, mert első ránézésre valóban úgy néznek ki a Pro-ED site-ok, mintha egyszerű „tini oldalak” volnának, annyi különbséggel, hogy a tartalom egy „kicsit” más.
Az evészavarok terápiája rendkívül komplex, még ha a gyógyulás nem is reménytelen. Egyszerre van szükség adekvát betegbelátásra, a család és a barátok támogatására is. Az evészavarok háttérben álló vagy ezekhez társuló pszichés betegségek további problémát jelenthetnek a terápiás folyamatban, a Pro-ED-ek támogató közössége pedig egyes esetekben szintén nehézségekkel szembesítheti a terapeutákat. Az ilyen oldalakon, fórumokon ugyanis könnyen kialakul egy zárt csoport, amelynek tagjai inkább hisznek internetes barátnőinek, mint közeli ismerőseiknek, családtagjaiknak, akikkel kapcsolatuk sokszor amúgy is konfliktusokkal teli.
Szöveg: Branczeiz Anna
Források
Bors Réka, Pro-anorexia fórumok, Médiakutató, 2009. ősz, http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_03_osz/02_anorexia_eveszavar
Jim Kirkpatrick & Paul Caldwell, Evészavarok: Anorexia nervosa, bulimia, kényszerevés és egyebek, Debrecen, Hajja és Fiai Könyvkiadó, 2001.
S-W. Zsó, “Az anorexia nem betegség, hanem életstílus!”, Dívány, 2016. szeptember, http://divany.hu/eletem/2016/09/06/gyermekkori_eveszavar
Török Zsófia – Pászthy Bea, Az evészavarok és az internet = Evészavarok és testképzavarok, szerk. Túry Ferenc – Pászthy Bea, Bp., ProDie, 2008, 387–395.
Túry Ferenc, A pszichoszomatikus zavarok mintabetegségei: az evés zavarai = Találkozás a pszichológiával, szerk. Czigler István – Oláh Attila, Bp., Osiris, 2007, 286-305.
Vizin Gabriella – Unoka Zsolt, A szégyen szerepe a mentális zavarok kialakulásában I., Elméleti háttér, Psychiatria Hungarica, 2014/1, 14–34.
