Aki július 24-én délután a Margitsziget felé indult, annak szinte biztos hogy a Pont Ott parti volt a cél. Mi sem cselekedtünk másként, az ELTE Online is ott volt.
Már a buszon csak a felvételiről volt szó a körülöttem ülők között. Volt, akik azon nevettek, hogy a baráti társaságból Szandin mennyire látszik, hogy izgul, ő az ELTE Természettudományi karára jelentkezett, és ahogy kivettem – najó, kihallgattam – a beszélgetésből, a tavalyi ponthatárok közelében volt, tehát jogos izgalommal várta a pontosztást. Mások az esélytelenek nyugalmával álltak még este nyolckor is, és azt mondogatták: ’Tudtam én, hogy úgysem sikerül. Nem vagyok gép’.
Mint rendesen, idén is minden a felvételiről, a felsőoktatásról szólt a ponthúzás napján. Ezúttal a Margitszigeti Atlétikai Centrum adott otthont az illusztris Pont Ott Partinak. Ajándékok, szórólapok tömkelege, helyszínre vonult egyetemi pavilonok és változatos programok igyekeztek elterelni a frissen érettségizettek figyelmét az egyre inkább közelgő nyolc óráról.
Az ELTE-s sátornál egész este várták a jelentkezőket, este nyolctól pedig a friss gólyákat. Volt olyan kar, aki táblával gyűjtötte a fiatalokat, de egyébként is a ponthúzás után gyakran lehetett látni arra tévelygőket, akik finoman kacsingattak a sátor felé, talán ők már arra gondoltak: ez most már az ő egyetemük is. Néhány embert nekem is sikerült elkapni, Balázst például a PPK pedagógia szakára vették fel, ő nehezen tudott válaszolni arra a kérdésemre hogy hogy érzi magát most, csak annyit sikerült végül mondania, hogy ’Még fel sem fogtam, ezt majd kérdezd meg pár óra múlva, amikor hazafele megyek.’ Mások ennél bővebben hozzá tudtak szólni a témához. Eszter jogász képzésre jelentkezett az ELTE-re, ő széles mosollyal mesélte, hogy ’Nagyon régóta ide szerettem volna menni, kislány korom óta ez a nagy álmom. Sok munkám van benne, nagyon megnyugodtam, hogy sikerült. Mindenképpen az ELTE-n szerettem volna elvégezni, a költségest is bejelöltem, de így persze sokkal jobb. Alig várom a gólyatábort is.’ Mások ennél nyugodtabban várták a ponthatárokat, és a sikeres felvételit is kisebb örömmel, ám nagyobb megelégedéssel nyugtázták. Mátét fizikára vették fel, ő csak annyit reagált, hogy ’Nem volt kérdés, tudtam hogy így lesz.’
Nyolc óra után egyértelműen megváltozott a hangulat, a tapintható izgalom átadta a helyét az örömnek és csalódottságnak. Még sokáig lehetett hallani sikolyokat, vagy látni telefonnal rohangászó lányokat, egymásnak hűvös nyugalommal gratuláló fiúkat, vagy lehajtott fejjel, finoman pityergő fiatalokat. A 30Y koncertje is még a pontokról szólt, a zenekar felváltva vigasztalta a felvételizőket és gratulált a friss gólyáknak, meg persze akadt, aki közben még mindig a színpad kivetítőjén futó pontokat figyelte.
Mindenesetre mi gratulálunk azoknak, akik felvételt nyertek az ELTE-re, vagy más felsőoktatási intézménybe. Nálunk például most szereztetek 30.000 új barátot. Akinek pedig nem sikerült, az ne csüggedjen, pótfelvételi, keresztfélév, újraérettségizés. Sok lehetőség áll előttetek.
