Régóta nem titok, hogy a vikingek gyengébbik neme minden bizonnyal felért az erősebbik nemhez, s nemcsak a családi tűzhely őrzésében, hanem a harc művelésében is. A nemrégiben közzétett genetikai kutatások mindezt meg is erősítik.
Aki ismeri a History Channel gyártásában készült méltán népszerű Vikingek című sorozatot, az már láthatta, hogy a női főszereplő, Lagertha milyen ügyesen bánik a karddal, és a stratégiai érzékének megvillantása mellett számos alkalommal jár túl ellenfelei eszén. Alakját a mitológia őrizte meg, ám tudjuk, hogy a mítosz gyakran találkozik a valósággal.
Lagertha
A svéd vikingek egyik legfontosabb települése, a 9. században is fennálló Birka (a mai Björkö) Stockholm közelében található. A régészeti feltárások a 1800-as évek végén kezdődtek, melyek során közel 3000 sírt tártak fel, melyekben harcosok, kézművesek és kereskedők nyugodtak. Sokáig az az elképzelés uralkodott a régészek között, hogy ha egy testet karddal temettek el, az férfi, ha voszont egy ovális brossal, akkor az csakis nő lehetett. Ez a nézet viszonylag sokáig tartotta magát.
Az 1970-es években csontanalíziseket végeztek a maradványokon. A Bj 581 jelzésű sírt vizsgálták, melyet először a 19. században tártak fel, és a benne lévő tetemet egyértelműen férfinak vélték. A holttestet számos más dologgal együtt temették el, mint akár: egy kard, egy balta, egy lándzsa, nyilak, egy harci kés, két pajzs, két ló, továbbá egy harci-stratégiai játék darabjai – mindebből kitűnik, hogy magas rangú tisztségviselő lehetett. A csontanalízis eredménye először vetette fel, hogy mégis egy nő maradványairól lehet szó, ám a kutatók ismét vitába kezdtek, hogy léteztek-e egyáltalán női viking harcosok, így a felfedezést végül nem fogadták el.
A Bj 581-es sír és tartalmának vázlata és megrajzolt változata
2016-ban ismét analíziseket végeztek, szintén a Bj 581-es leleten, és azok már több adattal is bizonyították a test női mivoltát, például a csípő- és az arccsont alapján. Más szakértők ismét kételyeiknek adtak hangot, mert noha a testet számos fegyverrel helyezték örök nyugalomra, az még nem igazolja azt, hogy a nő maga is harcos lett volna.
A legújabb kutatásokat 2017-ben a Stockholmi és az Uppsalai Egyetem munkatársai végezték Charlotte Hedenstierna Jonson vezetésével. Ahogy kifejtette: ,,Mi nem egy valkűrt tanulmányoztunk a sagákból, hanem egy egykoron valóban élő katonai vezetőt, aki történetesen nő nemű is lehetett. A sírban talált játék is megerősíti, hogy az alanyunk egy tiszt volt – mondta Charlotte. – Valaki, aki értett a stratégiához és a cselvetéshez, és harcosokat vezethetett a csatákba.’’ A DNS-minták vizsgálata – fog- és karcsont alapján – meggyőzően támasztotta alá, hogy azok egy nőhöz tartoznak. Mindezt legjobban az X kromoszóma jelenléte, és az Y kromoszóma hiánya mutatta meg.
A korábbi kritikák ekkor ismét megjelentek, történetesen, hogy ,,a fegyverek jelenlététől még nem lesz senki harcossá.’’ Ám ennek ellenében felhozták, hogy a bizonyosan férfi maradványok esetén ez sosem merül fel, és az esetlegesen női testek mellé temetett tárgyakat csak jelképesnek, státuszszimbólumnak vagy a családjuk befolyásáról árulkodónak vélik, semmint az adott személyre utalónak.
Egy gond mégis lehet az új kutatással, mivel a sírt túl rég tárták már fel, és a maradványok esetleg összekeveredhettek az idők során, így a csontok, melyeket a kutatók vizsgáltak, talán mégsem a Bj 581-eshez tartoztak. Sajnos ez sem zárható ki, de nem is írhatja fölül az újabb és újabb elméleteket vagy kutatásokat. Noha a kritikusok hangoztatják, hogy ha egy viking nő és harcos is volt egy személyben, az mindenképp ritkaságszámba ment egy ilyen merev nemi szerepekben gondolkodó társadalomban. A tudományos világ minden bizonnyal további vitákra számíthat ez ügyben, de természetesen a képzeletünkben vagy a mozgóképek világában élő, ,,pusztító erejű’’ viking asszonyok képét ez nem befolyásolhatja.
Forrás: eurekalert.org , curiosity.com
Kiemelt kép: flickr.
Képek: goldwallpapers.com , forskning.se
