Szeptember 29-én kezdődött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és az MTA–ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport (ÁITK) szervezésében a Nemes Nagy Ágnes halálának 70., az Újhold megjelenésének 70. és az Újhold-évkönyvek megjelenésének 30. évfordulója alkalmából szervezett tudományos konferencia. A két napos konferenciát a szervezők rövid beszédei után, Kulcsár Szabó Ernő akadémikus professzor, Szótest − látvány – hangzás: A hangolt materialitás Kosztolányi, Benn és Nemes Nagy között előadásával nyitotta meg.
A rövid megnyitó során E. Csorba Csilla és Buda Attila üdvözölte a megjelenteket. Mindketten köszönetet mondtak azoknak, akik a szervezésben közreműködtek, és emlékeztettek mind az Újhold, mind Nemes Nagy Ágnes szellemi hagyatékának hatására, megkerülhetetlenségére és fontosságára.
Ezután Kulcsár Szabó Ernő, akadémikus professzor (ELTE BTK Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet), az ÁITK vezetője tartotta meg nyitóelőadását Szótest − látvány – hangzás: A hangolt materialitás Kosztolányi, Benn és Nemes Nagy között címmel.
A szövegek materialitása azoknak hangzásában ragadható meg, ahogy Gadamer fogalmaz, „az irodalmi szövegek olyan szövegek, amelyek hangzását olvasáskor hallanunk kell.” E halláson, természetesen, nem a fülbe érkező stimulusokat értjük. Nem a fülünk hall, hanem mi magunk, a hangok csupán fizikai rezgések, amelyekhez az agy bizonyos jelentéseket rendelhet. Kulcsár Szabó Ernő előadásában azt vizsgálta, hogy ez a hangzás milyen jelentésképző erővel rendelkezik akkor, amikor a versek nyelve eltávolodik a szabályos grammatikai keretektől, sőt agrammatikussá válik.
A folyamat párhuzamosan zajlott az alanyi költészet háttérbe szorulásával, ami a XX. század első felében ment végbe. Azzal, hogy a költészet eltávolodott az én vallomásától, fellazult a predikatív mondatszerkezet. Fontos megvizsgálni ilyen szempontból Nemes Nagy Ágnes életművét, ami a magyar tárgyias líra egyik jelentős teljesítménye. Kulcsár Szabó Ernő kiemelte, hogy Nemes Nagy Ágnes Négy Kocka című verse nagyszerű példája annak, ahogyan a „predikatív mondatszerkezet nyomásában megsűrűsödik a nominális jelentés.”
Kézenfekvőnek látszik továbbá, Nemes Nagy Ágnes életművét az önvallomástól a tárgyiasított költészetig megtett útként értelmezni. Feltűnő azonban, hogy Nemes Nagy vallomásos lírája sem kelti azt a hatást, hogy egyetlen célja a tökéletes önvallomás lenne. Már a korai versekben is megjelennek azok az elemek, amelyek később a tárgyiasított lírában játszanak fontos szerepet. Schein Gábor gondolata alapján mondhatjuk, hogy Nemes Nagy életműve nem költői változásokból áll, hanem a már meglévő poétikai elemek felerősödéséből és átrendeződéséből. Nagyobb teher tevődik a mondatok megőrzött magvára, ez pedig olyan feszültséget teremt, amilyent a hagyományos versbeszéd nem tudott megteremteni.
Kulcsár Szabó Ernő az előadás végéhez közeledve idézetekkel illusztrálta a vallomásos líra hömpölygő, folyamatos ritmikájának eltérését a tárgyiasított szövegek staccatoszerű hatásához képest. Továbbá kitért arra, hogy Nemes Nagy Ágnes legnagyobb verseiben nem a megjelölt elődök, Babits és Rilke, hatása érhető tetten, hanem – a nagyobb fokú grammatikai kötöttség ellenére – Gottfried Benné.
A nyitó előadást követően megkezdődött a szekciómunka. Az délelőtti szekcióban Ferencz Győrő, Kelevéz Ágnes és Buda Attila tartotta meg előadását. Az érdeklődők így megismerhették részletesebben Nemes Nagy Ágnes kéziratos hagyatékát, a költő Babits Mihály szerkesztő úr című – színpadra nem állított – drámáját, illetve Rilke-fordításait.
A szekciók közötti kávészünetekben a PIM vendégül látja a konferencián résztvevőket sóssüteményekkel és forróitalokkal. Ennél érdekesebb azonban, hogy a Díszterem előtt található lépcsőfordulóban egy három szekrényből álló mikrotárlatot rendeztek be a PIM munkatársai Nemes Nagy Ágnesről és az Újholdról.
Nézzétek meg a megnyitóról és nyitóelőadásról készült galériánkat.
Fotó: Nagy Ádám Zoltán, ELTE Online
