A legújabb mérések szerint az Univerzum gyorsabban tágul, mint korábban gondolták. Ha az eredményeket megerősítik, elképzelhető, hogy át kell írni a kozmológiai törvényeket. Úgy tűnik, hogy a sötét energia – az ismeretlen erő, amely az elméletek szerint a Világegyetem tágulásáért felelős – az idők során erősebbé vált, írja a Nature magazin híroldala.
„Azt gondolom, hogy van valami a kozmológia standard modelljében, amit nem értünk” – mondta Adam Riess asztrofizikus, a Johns Hopkins Egyetem kutatója, aki egyúttal a publikálásra váró új tanulmány vezető szerzője. Kevork Abazajian, egy másik, a témában jártas szakértő azt nyilatkozta, hogy az új eredmények akár átformálhatják az egész ma ismert kozmológiát. A kozmológia standard modellje szerint a Világegyetem egy nagyon forró és sűrű anyagból keletkezett, és azóta folyamatosan tágul. A jelenlegi teória a Világegyetem keletkezéséről általánosan elfogadott, s továbbá azt takarja, hogy a Világegyetem fejlődésében két fő összetevő és annak állandó vetélkedése játszik szerepet. Ez a sötét anyag és sötét energia. Maga a sötét anyag lassítja a Világegyetem tágulását, ezzel szemben a sötét energia gyorsítja azt. Minden, amit a kutatók tudnak a sötét energiáról és a sötét anyagról, az a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásból ered. Az ősrobbanás után nagyjából négyszázezer évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, így komoly bizonyítéka az „Nagy Bumm” megtörténtének. Az Európai Úrügynökség Planck műholdja mérései alapján a szakértők következtetni tudtak arra, hogy nagyjából milyen módon keletkezhetett az Univerzum, milyen mértékben tágult és fejlődött az idők során.
Úgy tartják. hogy a sötét energia „ereje” a világmindenség története során mindvégig állandó volt, azonban ezek a következtetések ellentmondtak a Világegyetem tágulásának ütemét (a Hubble-állandót) figyelő közvetlen méréseknek. A mostani eredmények viszont már olyan mértékben átlépték a hibahatárt, hogy azt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Hubble-állandó értékét úgy határozták meg, hogy megállapították, milyen gyorsasággal távolodnak a Tejútrendszertől viszonylag nem túl messze fekvő galaxisok. Ehhez az úgynevezett standard gyertyákat használták. Ez azoknak a csillagászati objektumoknak vagy jelenségeknek az összefoglaló neve, amelyek esetében nemcsak a Földön megfigyelt látszólagos fényesség határozható meg, hanem az abszolút fényességük is. Emiatt jól alkalmazhatók távolságmeghatározásra. Riess és munkatársai kétféle standard gyertyát tanulmányoztak tizennyolc galaxisban, és megállapították, a tágulás sebessége nyolc százalékkal gyorsabb, mint azt eddig a Planck adatai alapján feltételezték. Mindez felveti azt a kérdést, miszerint a sötét energia erősebbé vált-e volna. Riess azt nyilatkozta, ha a kutatási módszerek pontosak, akkor minden bizonnyal a standard modellben meg kell valamit változtatni, hiszen elképzelhető, maga a sötét energia változott meg, vagy pedig rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amiket eddig még nem fedeztek fel. Felmerül azonban egy harmadik lehetőség is, amelyet Wendy Freedman, a Chicagói Egyetem csillagásza hangsúlyozott. Szerinte ugyanis a standard gyertyák nem megbízhatóak, épp ezért a csillagász jelenleg új távolságmérési metódus után kutat kollégáival.
