Erich von Däniken, a paleoasztronautika alternatív történelmi elméletének egyik legismertebb hirdetője, és téziseinek lelkes követői úgy vélik, a Puma Punku köveit idegen lények állították fel bázisukként tizenhétezer évvel ezelőtt. Ez a teória mára már bizonyítottan hamis, hiszen a szabályosan, mérnöki pontossággal felhúzott épület az inkák hihetetlen tehetségű építész elődeinek műve.
Az 1920-as években élénken élt Dänikenben és híveiben az a teória, miszerint a különös, furcsán szabályos kőtáblákból álló Puma Punku templomegyüttest földön kívüli, idegen lények húzták fel a sík talajra. Úgy gondolták, hogy az ősi sziklákat elektromos szerszámokkal vájták ki, és az egész hatalmas kőegyüttest a földönkívüliek helyezték le, amikor meglátogatták az ősi civilizációkat. Ezt az ott élő tiwanakui emberek kezdetleges tudásával és technikai felszereletlenségével nem lehetett megépíteni, sokkal fejlettebb technika kellett hozzá. Az elmélet már a kövek anyagának megállapításakor megbukott, ugyanis Däniken és követői tévesen gránitnak ítélték meg a sziklák anyagát, ami eredetileg puha vörös homokkő. Utóbbit a tiwanakui technológiával, ha nem is könnyedén, de mindenképpen eredményesen meg lehetett munkálni.
A Titicaca-tótól tíz kilométerre délkeletre, Bolívia és Peru határához közel található egy fennsík, amelyre egy inkák előtti civilizáció templomkomplexumot épített, ez az egész együttes a Tiwanaku, a furcsa kövekből álló területet pedig Puma Punku, amely aymara nyelven a „puma ajtaját” jelenti. Az építmény, mely fénykorában lenyűgöző látványként szolgált, három nagy építési korszakban készült valamikor Kr.u. 300 és 500 között, mintegy hatszáz évvel az inkák megjelenése előtt. A komplexum felépítőiről vajmi kevés tudás áll rendelkezésre, viszont a régészek egyetértenek abban, hogy az aymara indiánok húzhatták fel a lenyűgöző építményeket, bár közvetlen bizonyíték erre sajnos egyelőre nincsen. Az inkák azt állították, hogy az istenek húzták fel a területre a sziklaépítményt, ez inkább a népcsoport istenektől való elsőségére utalt, mintsem alátámasztotta volna Däniken és csapata elméletét.
Bár a templomkomplexumot építő népet alig ismerjük, a különös kövekről annál többet tudunk, hála a helyszínen talált, félkész szikláknak. A környéken talált legnagyobb megmunkált szikla 7,81 méter hosszú, 5,17 méter széles továbbá 1,07 méter vastag, és mintegy 131 tonnát nyom – nem kevés, de nem is lehetetlen dolgozni vele. A monstrumokat valószínűleg homokkal csiszolták, és keményebb kövekkel vájták – a legprecízebb mintákat pedig fémötvözetekkel faragták ki. Arra még nincs pontos magyarázat, hogy a mintegy 90 kilométerrel távolabb fekvő, a Copacabana-félszigeten bányászott köveket hogyan szállították az építkezés helyszínére. Jean-Pierre Protzen régész, a Puma Punku-i szoborkomplexum szakértőjének állítása szerint szinte az összes kövön látszanak az úgynevezett „emelőfogantyú” nyomai, amelyekre köteleket erősítve képesek lehettek eredményesen megtenni még ezt a hosszú utat is.
A preinkai andoki kultúra kifejezetten tehetséges volt a fémmegmunkálás területén, így az építkezés során bátran dolgoztak erősebb réz-arzén-nikkel ötvözetből öntött vésőkkel (az arzén a fém merevségén enyhített, a nikkel pedig az erősségét adta). Így már könnyebb volt a sziklákba szabályos mintákat vájni
Valószínű, hogy az idegen civilizációkban hívők, mint Däniken és követői nem fogják egykönnyen feladni elméleteiket, viszont kétségkívül bizonyított, hogy egy ősi társadalom képes volt felhúzni egy ekkora templomkomplexumot – még ha fejlett írásbeliségük sem volt (képírás volt a jellemző). Radarvizsgálatok egyébként megállapították, hogy Puma Punku és a közeli Kalasasaya templomegyüttes között rengeteg ember alkotta építményt rejt a föld, amelyek még feltárásra várnak – az is lehet, hogy az egész környék egy hatalmas vallási komplexumnak adott helyet, csak még nem tudunk róla.
forrás: origo.hu
képek: origo.hu
