Markó Gitta még csak tizedikes az ELTE Radnóti Gyakorlógimnáziumában, de már túl van egy nemzetközi koncertkörúton. Játszott a Mozarteumban és a Teatro Le Fenice-ben, jelenleg pedig ösztöndíjjal Edinbourgh-ban tanul. Mint fiatal tehetség, Gitta bekerült a La Femme mentorprogramjába, ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Honnan ered a zene iránti fogékonyságod? Családi “örökség” vagy Te magad alakítottad ki?
Nem zenészcsaládban nőttem fel, de a dédnagyapám kántortanító és karnagy volt, az ő révén a zene iránti szeretet és a zenetanulás fontossága családi örökség. 5 éves voltam, amikor rávettem a szüleimet, hogy jelentkezzünk a zeneiskolába, mivel láttam a legjobb barátnőmet hegedülni az óvodában és nagyon megtetszett a hangszer. A hatodik születésnapomon kezdhettem el a hegedűleckéket, és emlékszem, milyen boldog voltam, hogy végre én is hegedülhetek.
Mióta foglalkozol komolyabban a zenével? Mikor volt az első komolyabb sikerélmény, ami igazolta azt, hogy tehetséges vagy ebben a “műfajban”?
A legelső koncerten akkor játszottam, amikor még csupán 3 hónapja volt a kezemben a hangszer, a legelső versenyemen pedig 9 évesen vettem részt. Ez volt az első olyan siker, ami visszaigazolta a hegedű iránti vonzalmamat – különdíjat kaptam; ez egy nemzetközi mezőnyben nagy dolognak számított, hiszen még alig 3 éve hegedültem. Újabb ugródeszka volt, amikor pár évre rá ugyanezen a versenyen 2009-ben megosztott első díjat kaptam, és ezzel együtt meghívást egy koncertkörútra – lehetőségem volt többek közt a salzburgi Mozarteumban, és a velencei Teatro La Fenice-ben is fellépni.
Volt korábban mentorod, aki segített a szakmai fejlődésben?
Eddigi legfőbb mentoromnak a hegedűtanáromat, Szászné Réger Juditot tartom, és rajta keresztül kerülhettem kapcsolatba olyan csodálatos tanárokkal, akik mint mentorok segíthették a szakmai fejlődésemet.
Milyen darabokat játszol legszívesebben?
A romantikus szerzők művei állnak hozzám legközelebb, ezeken keresztül tudom legjobban kifejezni magam. Ha Bach-ot játszom, az mindig inspirálóan hat rám – sosem lehet kétszer ugyanúgy játszani, és kényszeríti az embert, hogy elgondolkozzon azon, amit játszik.
Hogyan kerültél kapcsolatba a La Femme programjával? Te magad jelentkeztél, vagy “beneveztek”?
Egy barátnőm bukkant rá a neten, és ő javasolta, hogy nevezzek be.
Ki lett a mentorod? Találkoztál már vele?
Sajnos nem, mivel ezt az évet a skót kormány ösztöndíjával Edinburghban töltöm, a mentorprogramom majd csak a jövő félévben kezdődik.
Mit vársz ettől a programtól, vannak céljaid, amiket el szeretnél érni a következő félév során?
Bízom benne, hogy a leendő mentorommal sikerül majd közvetlen kapcsolatot kialakítanunk, és tanácsot kapok tőle a zenei pálya lehetőségeiről, valamint a megfelelő színpadi megjelenéssel kapcsolatban. Remélem, hogy ennek a programnak a segítségével olyan kapcsolatokra tudok majd szert tenni, amelyekre máshogy nem lenne lehetőségem.
Milyen az élet Edinburgh-ban? Milyen ösztöndíjjal jutottál el oda?
Egy zenei iskolában töltöm kint ezt az évet, ahol sokrétegű és átfogó zenei oktatásban részesülök. A hegedűórák mellett tanulunk zeneelméletet, zeneszerzést, és zenetörténelmet, valamint nagy hangsúlyt fektetnek a zenekari játékra, és a kamarazenére is. Erre itthon, mivel gimnáziumban tanulok, kevésbé van lehetőség, így ez nekem egy teljesen új és más világ. Ugyan az iskolai napok lényegesen hosszabbak, mint itthon, nagyon élvezem a kint létet, és azt, hogy egy ilyen inspiráló és motiváló közegben tanulhatok.
Az iskola a brit művészeti iskolák szövetségének egyedüli skót tagja, ahova olyan oktatási intézmények tartoznak, mint a Royal Ballet School vagy a Yehudi Menuhin által alapított zeneiskola. Az angol illetve a skót kormány fedezi a felvételt nyert növendékek oktatási költségeit, hogy anyagi helyzettől függetlenül minden tehetséges gyerek részesülhessen speciális művészeti oktatásban.
Érezted valaha azt, hogy a tehetséged inkább teher a válladon?
Sosem gondoltam, hogy kilógok a sorból vagy kimaradok bármiből is, de kiskoromban nemegyszer éreztem úgy, hogy a hegedű inkább teher, mint élvezet; nyáron sokszor irigykedtem, mikor hallottam a szomszéd gyerekeket az utcán sikongatni és rohangálni, míg nekem gyakorolnom kellett.
Ma már másként állok a dologhoz, megtanultam beosztani az időm, és megtanultam elfogadni, hogy mint minden másra, erre is időt kell szánni, anélkül nem megy.
Vannak elképzeléseid a jövődre nézve?
Tizedikes vagyok, és mivel a hegedülésen kívül sok minden más is érdekel, nincs még pontos elképzelésem arról, hogy a jövőben mit szeretnék majd csinálni; próbálok minél több ajtót nyitva hagyni. Az ország egyik legerősebb gimnáziumában, a ELTE Randótiban tanulok, és emellett járok zeneiskolába. Úgy gondolom, hogy nem szabad mindent egy lapra feltenni, szeretnék az akadémiai tárgyakra ugyanakkora hangsúlyt fektetni, mint a hegedűre.
