A labdarúgásban mindig örök kérdés a legjobbak sorrendbe állítása, illetve már önmagában az, hogy lehet-e ilyen sorrendet felállítani. Sokan úgy tartják, hogy mindenekelőtt posztonként kell meghatároznunk, kik is a legkiemelkedőbbek. Nem elhanyagolható az sem, hogy a futball folyamatosan változik, így minden játékost a maga korában kell megítélni. Az ELTE Online most nem kisebbre vállalkozik, mint hogy egy cikksorozat keretein belül, tízes listákban összeszedje a posztonkénti legjobb futballistákat 2010 és 2020 között. A negyedik részben a középpályások top 10-es listája következik.
A középpálya közepén elhelyezkedő játékosoknak nem kisebb feladatot kell ellátniuk, mint csapat mozgatórugójaként az egész pályát bejátszani, ehhez pedig nélkülözhetetlen a pálya átlátása és a teherbíró képesség. Így nem meglepő, hogy a belső középpályán játszóknak van az egyik legösszetettebb és legnehezebb feladata egy-egy mérkőzés során, annak ellenére is, hogy a klasszikus értelemben vett 10-esek, azaz a tipikus irányítók kora már lejárt. A védelmet és a támadósort összekötő sorok játékosainak legtöbbször mind a két irányba elképesztő iramot kell diktálniuk, megszűrni az ellenfél meginduló támadásait és kiszolgálni a góléhes támadósort. Persze a középpályások feladatköre a mára már igen tarkává vált felállásnak köszönhetően igencsak különböző lehet, betölthetnek védekezőbb vagy támadóbb szerepkört is. Akár egy-egy meccsen belül is képesnek kell lenniük arra, hogy változtassanak a felfogáson. A többrétűséget mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt években nem egy alapvetően középpályásnak számító játékos került a védelem soraiba (például Lucas Vazquez vagy Saul Niguez), hiszen képességeiknek köszönhetően ott is tudtak játszani. Nehéz tehát a belső középpályások egységes funkciójáról beszélni, ami a mélységi irányítótól kezdve az összekötőn át a labdaszerző középpályásig terjedhet, és még közel sem teljes a felsorolás. Ez azonban csak azt támasztja alá, hogy a futballpályán a középpályásoknak a csapat motorjaiként a legtöbb és legnehezebb szerepköröknek és taktikai elemeknek is meg kell tudni felelniük. Ha pedig a motor megsérül, akkor könnyen döcögővé válhat egy-egy csapat gépezete. Ezt megállapítást a spanyol klasszis, Fernando Torres is megfogalmazta, amikor Xabi Alonso Liverpoolból való eligazolásáról kérdezték. „Ő volt a csapat motorja, és ha egy járműben kicserélik a motort, akkor annak idő kell, hogy újra a régi legyen” – mondta az akkor még 26 éves Torres, aki később világbajnoki címet ünnepelhetett Xabi Alonsóval. Következzen tehát a 10-es lista a labdarúgás egyik, ha nem a legbonyolultabb és legváltozatosabb posztjának játékosairól, a belső középpályásokról. A széleken elhelyezkedő játékosok a következő részben kerülnek terítékre.
10. N’Golo Kanté (francia) – Chelsea
Ngolo Kanté karrierje egészen kivételes, ami sokkal többről szól, mint a kitartásról és akaraterőről. A Chelsea és a francia válogatott középpályása egy kilencedik ligás, Párizs környéki klubnál tanulta a futballt, egészen 19 éves koráig. Majd öt év alatt öt szintet lépett: francia másodosztályú tartalékbajnokság, francia harmadosztály, másodosztály, első osztály, Leicester City, Chelsea és persze a francia válogatott. 2015-ben angol bajnoki címet ünnepelhetett a Leicester Cityvel, amit aztán megismételt a Chelsea-vel is, 2018-ban pedig világbajnoki címet nyert a francia válogatottal. A bajnok Leicester City akkori edzője, Claudio Ranieri a Mi nem álmodunk című könyvében így írt az alacsony termetű játékosáról. „Ott volt ez a Kanté, aki annyit futott, hogy azt hittem, elemmel megy, és a nadrágjába rejtve ott van nála tartalék is. Minden edzésen végig futott. Szólnom kellett neki: »Hé, N’Golo! Lassíts le, lassíts már le. Ne fuss minden labda után, oké?« Mire azt mondta: »Igenis, főnök«, majd tíz másodperc múlva odanéztem, és már megint futott. Mondtam neki, egy nap még azt fogom látni, hogy a saját beadásából fejel gólt.” És valóban, Kanté futóképességét még talán Forrest Gump is megirigyelte volna. Azonban nemcsak kitartása, hanem a gyors előre játéka és passzainak száma is az elmúlt évek kiemelkedő középpályásává tette. De nemcsak állóképessége és játékstílusa határozta meg karrierjét, hanem alacsony termete is (168 centi), amely a kezdetektől fogva rengeteg hátrányt jelentett számára. Hiába volt nyilvánvaló a tehetsége, mégsem kapkodtak utána, elsősorban magassága és visszahúzódó jelleme, azaz a gyenge PR-prioritások miatt. Azonban miután feljutott a Caen csapatával a francia élvonalba, onnantól bomba módjára robbant be a futball elitjébe, tette mindezt halkan és mérhetetlen alázattal.
9. Casemiro (brazil) – Real Madrid
A Real Madrid hírhedt és félelmetes támadótriója mellett (Ronaldo, Bale, Benzema) a királyi gárda középpályásainak nem volt könnyű dolga reflektorfénybe kerülni. Azonban Modric és Kross mellett a brazil válogatott, Casemiro neve is szépen lassan a legjobbakkal egy lapon került megemlítésre. A Real Madridhoz 2013-ban igazoló középpályás mindent megnyert a királyi gárdával. Pályafutását még csatárként kezdte, a „szerepcserét” pedig a következőképp indokolta: „Az edző megkérdezte, hány csatár van, erre vagy ötvenen emelték fel a kezüket. Így én inkább nem jelentkeztem, hiszen láttam, hogy óriási a verseny. Aztán azt is megkérdezte, hogy ki játszik a tízes pozícióban, ekkor is legalább ötvenen tették fel a kezüket. Aztán megkérdezte, hány védekező középpályás van – nyolcan jelentkeztek, én meg erre azt mondtam magamnak: »Oké, akkor védekező középpályás vagyok.«” Utólag már mondhatjuk, hogy jó döntést hozott a brazil. A fizikai adottságainak köszönhetően egy erős és kivételes középpályás, aki rendkívül határozott, ha védekezésről van szó. Emellett képes a játék ritmusát és sebességét is alakítani, nem beszélve arról, hogy a támadások felépítésében a hosszú passzai is igen hatékonyak.
8. Sergio Busquest (spanyol) – Barcelona
A világ- és Európa-bajnok, BL-győztes (hogy a legfontosabbakat említsük) Sergio Busquets ugyan már kiöregedőfélben van, de Xavi és Iniesta mellett ő volt az, aki rendre kisegítette mind a Barcelonában, mind a spanyol válogatottban a két klasszis munkáját. Ugyan ő csak halkan csillogott a sztárok mellett – Vicente del Bosque szavaival élve –, hiszen nagyon sokszor a csapat érdekeit a sajátja elé helyezte, ezáltal kevésbé tűnt fel, kevésbé villogott, pedig erre is képes lett volna. Busquets elsődleges feladata a labdaszerzésre irányult, a feladata elvégzése után továbbította a labdát Xavinak, aki aztán Iniestának adta, aki pedig habozás nélkül passzolt Messihez, aki befejezte ezt a látszólag egyszerűnek tűnő képletet.
7. Cesc Fabregas (spanyol) – As Monaco
A spanyol aranygeneráció tagja, aki a nemzeti tizenegyben, az Arsenalban, a Barcelonában és a Chelsea-ben is meghatározó játékos volt, bár a katalánoknál hamar kegyvesztetté vált, Londonba való igazolása újra a csúcsra terelte karrierjét. Ha cipőjét elhagyta a labda, mintha varázsütésre szemeket is növesztett volna, majd kényelmes méltósággal meg is érkezett a címzetthez. Fabregas érte el a futballtörténelemben leggyorsabban a 100 gólpasszt, amihez csupán 293 meccsre volt szüksége. A második helyen az a Ryan Giggs áll, akinek ugyanennyi gólpassz eléréséhez 367 mérkőzésre volt szüksége. Pedig a spanyol világbajnoknak nem volt könnyű dolga, hiszen olyan élő legendák mellett kellett csillogtatnia képességét, mind a válogatottban, mind a Barcelonában, mint Xavi és Iniesta. Ha nem is váltotta be azt a reményt, hogy ő lesz Xavi utódja, az mindenképpen elmondható, hogy játékát a mai napig örömmel nézzük vissza. 2011-es barcelonai hazatérése ugyan nem vált leányálommá. A várt sikerek is elmaradtak, nem beszélve arról, hogy helyéért folyamatosan meg kellett küzdenie, ráadásul edzőjével, Pep Guardiolával sem ápoltak jó viszonyt. 2014-ben viszont ismét az angol főváros felé vette az irányt, és London kékebbik felén, a Chelsea-ben folytatta pályafutását. A Stamford Bridge-en pedig megmutatta, hogy még mindig a legmagasabb szinten képes futballozni, a Mourinho-féle együttes legfontosabb láncszeme lett.
6. Kevin De Bruyne (belga) – Manchester City
A 2015-ös Manchester Citybe való igazolása óta megkerülhetetlen futballistává vált a belga Kevin De Bruyne. Klubcsapatával mindent begyűjtött Angliában, a BL-serleg ugyan még hiányzik a vitrinből, de Pep Guardiola irányítása alatt minden szezonban a BL egyik legesélyesebb csapataként van számontartva a manchesteri klub. A belga válogatott pedig olyan játékosokkal fémjelezve, mint Hazard, Lukaku vagy éppen De Bruyne, történelme legjobb nemzeti tizenegyévé nőtte ki magát, aminek a 2018-as világbajnoki bronzérem jelentette az eddigi csúcsát. Mourinho a Chelsea-nél lemondott róla, a londoni szurkolók nagy bánatára azonban a Manchester Cityben igazi klasszis vált belőle, aki nagyszerűen uralja le a középpályát. Kezdetben sokan féltették őt a katalán sikeredzőtől, azonban Guardiola és De Bruyne hamar megtalálta a közös hangot. „Mindenre képes. A labda nélkül ő kezd először harcolni, a labdával a lábán pedig mindent lát a pályán. Minden egyes alkalommal a megfelelő pillanatban dönti el, hogy mit akar tenni. Néha egyetlen érintéssel kell megjátszanunk a labdát, néha kontroll alatt kell tartanunk a meccset, és van, hogy agresszívan kell támadnunk a labdát. Ő minden alkalommal meghozza a helyes döntést. Egy különleges és kiemelkedő játékos, az egyik legjobb, akivel dolgoztam.” – nyilatkozta róla spanyol mester. De Bruyne sokoldalúságát és összetett játéktudását mutatja, hogy az utóbbi időben kezdett kilépni a visszavontabb középpályás szerepköréből. Az utóbbi szezonokban már összekötőként mozgott, így sokkal nagyobb feladat hárult rá a támadások felépítésében és a kapu előtti is helyzetek kialakításában, esetleg befejezésében.
5. Toni Kroos (német) – Real Madrid
A német világbajnok futballista a 2014-es Real Madridba igazolása óta mondhatni kirobbanthatatlanul a kezdőcsapat tagja. Luka Modriccsal és Casemiróval karöltve az egymás után három BL-trófeát begyűjtő madridi csapat gerincét alkotta. Kroos igazi karmesterként diktálta a játék tempóját, remekül mozgatta a csapatot, passzainak száma és pontossága is kiemelkedő volt, és hozzá kell tenni, hogy többször szűrőként is megállta a helyét madridi klasszis.
4. Andrea Pirlo (olasz) – visszavonult
Bár az idei szezontól már a Juventus vezetőedzőjeként tevékenykedik a világbajnok és BL-győztes Andrea Pirlo, az évtized közepéig nyújtott elegáns játéka megköveteli, hogy helyet kapjon a listánkon. Pirlo technikája, játékstílusa, cselei és lobogó hajkoronája kora egyik legegyedibb játékosává tette. Csapattársai csak „Építésznek” vagy éppen „Tanár úrnak” becézték, aki már labdaérintés előtt másodpercekkel tudta, hogy hova kell passzolnia, így aztán kvázi csukott szemmel osztogatta a 40-60 méteres passzokat is. A labda fedezésében és kihozatalában is egészen kiemelkedő volt, tulajdonképpen mágnesként vonzotta a labdát. A válogatott mellett, az olasz sikercsapatok is Pirlo kreativitására építettek, ő maga volt nagybetűvel leírt stílus. 2011-ben pedig, amikor már a Milan nem hitt benne, a rivális Juventus lecsapott az olasz mágusra, aki bebizonyította, hogy 32 évesen is világ elitjébe tartozik. 4 év alatt többek között 4 olasz bajnoki címhez segítette hozzá a csapatát.
3. Luka Modric (horvát) – Real Madrid
Az elmúlt évtizedekben sok találgatás zajlott, hogy vajon ki lesz az, aki majd megtöri Ronaldo és Messi hatalmát, és 2007 után végre egy új név kerülhet fel az Aranylabdások listájára. Talán nem sokan gondolták, hogy ez a név egy sokáig kevesek által ismert és becsült fiatalembert fog rejteni, Luka Modricot. A horvát zseni 2012-ben érkezett a Real Madridhoz, ahol hamar húzóerővé vált, és nagyon komoly szerepe volt abban, hogy 5 év alatt 4 Bajnokok Ligája-trófeát nyerjen a királyi gárda. A 2018-as világbajnokságon pedig a torna legjobbjává választották amellett, hogy csodával határos módon döntőig vezette a horvát válogatottat. Mélységi irányítóként remekül szolgálta ki társait, a passzainak száma, azok pontossága pedig méltán emelték a horvátot a kora egyik legjobb játékosává. Külsővel tekert passzai pedig egészen egyedivé tették játékát. Modric harmóniájához az intelligencia és az ügyesség mellett még a munkabírás is hozzájárult, ezekkel pedig csapatai agyává és szívévé nőtte ki magát.
1-2. Xavi és Iniesta (spanyolok) – visszavonult, Vissel Kobe
Sokszor feltehettünk már magunknak a kérdést, ki a jobb: Xavi vagy Iniesta? Persze a két spanyol legenda külön-külön is egy nagy fejezete a futball történelmének, Xavi jobban meghatározta csapata játékát, míg Iniesta inkább egy az egyben volt megbízhatóbb játékos. Azonban mind a Barcelonában, mind a spanyol válogatottban olyan egységet alkottak, hogy talán érdemesebb úgy megközelíteni a kérdést, hogy Xavi és Iniesta. Mind a ketten gyors, pontos passzjátékra voltak képesek, amire a hírhedt barcelonai és spanyol tikitaka is építkezhetett. A kiemelkedő játékintelligencia, és játékolvasás mellett Xavi és Iniesta is kifejezetten ügyes „cselkirályok” voltak, nemegyszer rázták le ellenfelüket egy-egy jó mozdulattal, és ezt tették olyan eleganciával, mintha éppen egy tankönyvi leckét írnának a futballról. Klubcsapatukkal és a nemzeti színekben is mindent megnyertek, amiről focista csak álmodhat. Ráadásul a 2010-es világbajnoki döntőben Iniesta 116. percben lőtt gólja tette világbajnokká a spanyol csapatot. Ugyan egyikőjük sem a gólerősségéről volt híres, őket inkább a kiszolgálásaik és a pályát átlátó tudásuk tette felejthetetlenné. Xaviról a volt Real Madrid-edző, Jorge Valdano mondta azt, hogy „ha a futball tudomány lenne, Xavi találta volna fel a képletét. Senki sem tudott úgy kommunikálni a labdán keresztül társaival, mint ő”. Nem csak Xavi, de Iniesta is képes volt arra, hogy a csapattársaikat is naggyá tegye. Sokan gondolják, hogy minden idők egyik, ha nem legjobb játékosa, Lionel Messi sem ért volna el akkora gólszámokat Xavi és Iniesta nélkül. Talán az egyik legnehezebben elfogadható történése a futballnak, hogy egyik játékos sem kapott Aranylabdát a karrierje során. Igaz, Iniesta még a japán bajnokságban aktívan futballozik, de már régebben átadta trónját a fiatal titánoknak. Xavi pedig már visszavonult a játéktól, és éppen a barcelonai kispad várományosa.
Akik nem kerültek be a top 10-be, de megkerülhetetlenek: Bastian Schweinsteiger, Paul Pogba, Jordan Henderson, Ivan Rakitic, Joshua Kimmich, Xabi Alonso
Képek forrása: dailymail.co.uk, goal.com, zimbio.com, marca.com
