Hétfőn menesztették a csapattól a Chelsea menedzserét, Frank Lampardot. A korábbi legenda mindösszesen másfél évet tölthetett a klub élén, és az elmúlt hónapok gyenge eredményei, a mutatott játék alapján nem volt maradása. A helyét a nemrégiben a PSG-től kirúgott Thomas Tuchel veszi át. Mostani cikkünkben azt járjuk körül, mennyire volt indokolt Lampard kirúgása, jól döntött-e Abramovich, amikor kinevezte, majd az első komolyabb hullámvölgy után menesztette őt.
A Chelsea a 2010-es években csak úgy fogyasztotta az edzőket. Az elmúlt évtizedben megfordult a klubnál Carlo Ancelotti, André Villas-Boas, Roberto di Matteo, Rafael Benítez, José Mourinho, Guus Hiddink, Antonio Conte, Maurizio Sarri, és végül Frank Lampard. Ez tíz év leforgása alatt kilenc edző, vagyis átlagosan másfél szezont töltött egy edző a kispadon, de a legtöbben még annyit sem. Végignézve az edzők névsorán mindegyikük más filozófiát képvisel a labdarúgásról, sok átfedés nincs közöttük. Például Sarri elkezdett építeni egy labdajáratásra épülő, kombinatív játékot, ehhez megszerezte a játékosokat, majd egy szezon után távozott, és jött Lampard, aki más elvek mentén képzelte el a csapatát.
Amikor a tavalyi szezonban kinevezték, úgy tűnt, hogy a Chelsea hosszútávra el fog mellette köteleződni. Számítani lehetett rá, hogy véget ért az az időszak, mikor az edzők egymásnak adják a kilincset, és végre valami stabil, állandó periódus jöhet a kékeknél. Ehhez hozzájárult, hogy Lampard személyében egy igazi klublegendát sikerült a csapat élére találni, akinél tökéletesebb választás aligha lehetett volna. Őt még a nem Chelsea-szurkolók is mélységesen tisztelték, szerették. Bár sok tapasztalata nem volt, egy idényt eltöltött a Derby County élén, s majdnem sikerült feljuttatnia az élvonalba. Ráadásul „szerencsés” helyzetbe került, mert a Chelsea-t eltiltották az igazolásoktól, így fiatalokkal kezdhette építeni a klubot. Ehhez meg is találta a játékosait: Mount, Abraham és James remek szezont futott, melléjük ott volt Kante, Pulisic, Kovačić és Giroud, akire mindig lehetett számítani, ha égett a ház. A Chelsea tavalyi szezonja kellemes meglepetés volt, mindenféle elvárás nélkül szerezték meg a negyedik helyet a bajnokságban és jutottak be az FA kupa döntőjébe. Amivel azonban mindenképpen kellett valamit Lampardnak kezdeni, az a védekezés, ugyanis a Chelsea 54 gólt kapott, ami kirívóan soknak számított.
A nyár aztán változást hozott, a Chelsea visszatért az átigazolási piacra, és bepótolta az elmúlt évet is. Érkezett az együtteshez Timo Werner, Hakim Ziyech, Kai Havertz, Ben Chilwell, Thiago Silva és a kapuba Édouard Mendy. Hat olyan játékos, akit a kezdőbe vett a Chelsea, és értük közel 200 millió fontot fizetett. A betanuló év után Lampardot egyből bedobták a mélyvízbe, és kérdéses volt, ennyi új játékost hogyan tud majd beilleszteni a meglévők mellé.
A szezon nem indult rosszul, bár a Liverpool elleni vereség hazai pályán, illetve a 3–3-as döntetlen a West Bromwich ellen figyelmeztető jel volt Lampard számára, hogy lehetnek gondok a szezonban. A BL-csoportban simán hozta a meccseket, és sikerült csoportelsőként tovább is jutnia a Chelsea-nek.
Aztán eljött a december, és valami eltört. A csapat a nyolc bajnokijából mindösszesen kettőt nyert meg, öt vereséget hozott össze, és mellé egy döntetlent. A megszerezhető 28 pontból 7 jött össze, és a Chelsea betagozódott a középmezőnybe. A bajnoki cím már elérhetetlen távolságra került, de a BL-indulás is. Vajon hol és min ment félre a Chelsea játéka?
Az elsődleges probléma, hogy Timo Werner nem ment úgy, mint a szezon elején. Bár azt nem lehet állítani, hogy a német csatár berúgta volna a Premier League ajtaját, de nem kezdett rosszul a nyáron igazolt támadó. Négy gólt szerzett nyolc meccsen, és 90 percre vetítve 0,44-es xG-t csak összehozott. Nos, november hetedike óta nem talált be egyszer sem a bajnokságban, csak a ligakupában a Morecombe ellen. Bár a várható góljainak száma közel ugyanannyi volt, most nem tudta gólra váltani a helyzeteket. Lampard ennek ellenére nem hagyta ki, szinte az összes meccsen kezdett a német, akinek helyzetét az sem könnyítette meg, hogy hol szélsőként, hol középcsatárként számított rá az edző.
A probléma további forrása a csapatnál, hogy a nyáron nagy reményekkel leigazolt Havertz sem találja a helyét, és a tizenhat meccsen szerzett egy gól, két gólpassz nem éppen a legjobb mutató, és egyelőre másban sem emelkedik ki. Szintén gondot okoz, hogy nem találta meg Lampard a csapatát: milyen felállásban, milyen taktikai hadrendben kéne játszani. További gond, hogy a csapat nem tudott kellő mennyiségű és minőségű helyzetet kialakítani. A Leicester ellen 0,62 xG, a Manchester City ellen 0,69-es, az Everton ellen 1,01-es, egyedül az Arsenal ellen volt 2,25, de az is főképp két nagy helyzetből jött össze. Az egyik Jorginho büntetője volt, a másik pedig Tammy Abraham gólja.
Az Athletic cikke szerint a problémához az is hozzájárult, hogy Lampard elvesztette az öltözőt. Tudjuk jól, mit jelent ez a Chelsea-nél, számos edzőt tettek ki már emiatt is. Az újságíró szerint a játékosok nem értették, hogy Lampard milyen taktikát kér tőlük, hogy mit szeretne egyáltalán a pályán látni. Továbbá az is előfordult, hogy egy-egy játékossal hónapokig nem beszélt. Ha valaki kegyvesztetté vált számára, nem foglalkozott vele; erre jó példa a világ legdrágábban igazolt kapusa, Kepa is. Ezek a gondok, valljuk be, vissza is köszöntek a pályán, mert a Chelsea játéka az elmúlt időszakban teljesen ötlettelen volt, és nem derült ki, hogy Lampard mégis mit és hogyan szeretne játszani. A letámadás nem volt rendben, a védekezéssel is megint akadtak gondok. Persze nem könnyítette meg a helyzetet a Chelsea edzője számára, hogy az első komolyabb nehézség alkalmával már ki is rúgták. Persze erre számíthatott Lampard, amikor elvállalta a posztot, de a megállapodás állítólag úgy szólt, hogy két teljes szezonon hagyják dolgozni, bármi is történjen. És a bajnokság fele még ott van, a Chelsea öt pontra a BL-helyezéstől, a várható pontok tekintetében jobban állnak, mégis kivágták őt, mintha nem egy klublegendáról lenne szó. A dinasztiaépítés, ami a terv volt, nem jött össze, Lampard ugyanarra a sorsra jutott, mint az elmúlt másfél évtizedben az összes korábbi menedzser.
Nagy kérdés, hogy innentől hova, merre mehet, ki fogja alkalmazni őt. Azt is meg lehet említeni, hogy talán túlzottan korán vállalta el a Chelsea edzői posztját, hiszen csak egy év tapasztalata volt a Derbynél. Remek ellenpélda Steven Gerrard, aki nagyon szépen építi fel karrierjét. Először a Liverpool utánpótlásánál kezdte, majd a Rangersnél folytatta, ahol egészen parádés szezont fut a skót együttessel, és 23 ponttal vezetnek a Celtic előtt (a Celtic három találkozóval kevesebbet játszott), 65 gólt rúgott gól, és mindössze hét kapott! Ráadásul az EL-ben csoportelsőként jutott tovább a Rangers. Gerrard szerződése pont 2024-ben jár le, csakúgy, mint Kloppé, így jó eséllyel, és sok év edzői rutinnal, megnyert kupákkal térhet vissza Liverpoolba. Lampard más utat választott, mint Gerrard, ő szinte rögtön beleugrott a mélyvízbe, és megbukott. Egy jól induló projekt ért véget csúfosan.
Az új edző Thomas Tuchel, aki kiváló választás. Ő képes lehet kirángatni a Chelsea-t a mostani gödörből, és feljebb vinni a csapatot. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Tuchelt két helyről is kirúgták már, és egyiknél sem az eredmények voltak a gondok, azok megvoltak a Dortmundnál és a PSG-nél is. Sikeres lehet Tuchel, ez nem kérdés, remek alapanyaga van, de számítania kell rá, hogy ha nem jönnek az eredmények, ha konfliktusba kerül a játékosokkal, a vezetőséggel, ő is könnyen az elődök sorára juthat – mint kiderült, a Chelsea-nél egy dolog állandó: a kiszámíthatatlanság, a koncepciótlanság, egy dolog pedig nem állandó – az az edző személye.
Idézett cikk: https://theathletic.com/2298337/2021/01/25/lampards-chelsea-sacking-tension-with-marina-unhappy-players-and-secret-job-offers/
Képek forrása: aljazeera.com, eurosport.com, twitter.com, bbc.co.uk
