Székely Mózessel, az ELTE PPK tudományos főmunkatárssal, a Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoport tagjával, az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet oktatójával, az ELTE Polythlon DSK szakosztályvezetőjével beszélgettünk az egyetemisták sportolási szokásairól, arról, miért nem sportolnak eleget a hallgatók, illetve szóba került természetesen a triatlonozás hazai helyzete, és az is, miért választja valaki ezt a sportot.
Mivel foglalkozol jelenleg?
1985 óta vagyok ELTE-s, ebben az évben nyertem felvételt a Természettudomány Kar meteorológus szakára, de végül évvesztés nélkül a fizikus szakot végeztem el. Később pedig szociálpszichológiából szereztem Phd-t, és 1996 óta tanítok az ELTE-n.
Mit tanítasz?
A világproblémákkal foglalkozom, illetve problémakezeléssel kapcsolatos témákkal. Például a társadalmi programok értékelése, hatáselemzések. Az értékrendek változását vizsgáljuk országos reprezentatív mintákon. Illetve az utóbbi évtizedben sport- és életmódkutatásokat is végzek.
Ki tudnád fejteni ezeket a kutatásokat, pontosan hogyan csinálod?
A kvantitatív vizsgálatok többnyire személyes lekérdezéssel készülnek, a szokásos elemzéseken túl pl. klaszteranalízissel végezzük az értékvizsgálatok különböző értékrendeket követő csoportjainak („szubkultúráknak”) a kimutatását. A felnőtt magyar népesség egyik értékcsoportja (45,7%) a klasszikus fogyasztói, anyagias értékrendet követi. A másik nagyobb, értéktelített csoportba (35,1%) tartozók számára a társadalmi célú tevékenykedés az egyik legfontosabb erény.
Miket tartalmaz egy vizsgálat, mit mér?
Az utóbbi csoport értékrendje tartalmazza az anyagiasság elutasítását, a lelki-vallásos tevékenységeket, a környezeti nyitottságot, a nagytőke és technokrácia elutasítását. Aztán tartalmazza a toleranciát az idegenek felé, és támogatja a nők jogainak elismerését. Ez a kutatás rárímel arra az USA-beli kutatásra, amelynek az a címe: kulturális kreatívok. A mi vizsgálatunk egy nemzetközi kutatócsoport keretein belül végzett hazai adaptációval indult. Ennek megfelelően a kutatásban nemcsak értékeket, hanem életmód elemeket is vizsgálunk. Részben erre is építve és egy speciális felkérésnek eleget téve 2011-ben csináltunk egy nagymintás, hallgatói sportolási szokássokkal kapcsolatos felmérést.
Hány ezres mintán?
Ez egy tizenhétezres online mintán valósult meg, amit sikerült tavaly hétezres, az egész magyar felsőoktatásra reprezentatív mintával megismételnünk.
Ennek nyilvánosak az eredményei a publikum számára?
Olyan értelemben igen, hogy nincs benne semmi titkos, de olyan értelemben még nem, hogy egyelőre viszonylag kevés dolog lett belőle publikálva. Elsősorban időhiány miatt alakult így, illetve azért, mert elsődleges cél, hogy felhasználjuk az egyetemi sport megszervezéséhez, fejlesztéséhez. Természetesen az intézmények számára ez a vizsgálati eredmények elérhetők, ők is tudják használni, hasznosítani.
Mit lehet ezekből a kutatásokból leszűrni?
Ehhez egy dolgot érdemes előzetesen rögzíteni. Tudományosan igazolt állítás, hogy szükségünk van rendszeres mozgásra. Ezalatt – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint – azt értjük, hogy heti 150-300 perc közepes intenzitású, alkalmanként legalább 30-45 perces fizikai aktivitás fent tartja a fittségi állapotot. Nevezhetjük ezt rekrációs minimumnak. Az ilyen rendszeres mozgás 20-30%-kal csökkenti a legtöbb krónikus megbetegedés kialakulását és az ebből eredő halálozást. Ebbe a körbe tartoznak például a szív- és érrendszeri, a daganatos betegségek, vagy a diabétesz, azaz pont azokat a civilizációs betegségeket csökkenti, ami leginkább érinti a felnőtt lakosságot. Ez a kiinduló pont, mindenkinek ennyit kellene mozogni.
A felmérés alapján az egyetemi hallgatók mennyire felelnek meg ennek a mozgási minimumnak?
10 évvel ezelőtt 23,1%, most pedig a hallgatók 25,7%-a mozog annyit, hogy eléri a heti háromszor 45 percet. 27,9% aki heti egyszer, a fele (46,2%) pedig egyáltalán nem mozog. Ez a legfontosabb üzenet. A hallgatók háromnegyedét kéne megmozgatni. A másik üzenet: vizsgáltuk a sportolási hajlandóság motivációs hátterét, mivel lehet ösztönözni, illetve milyen akadályokat éreznek a fiatalok. Az akadályok között az első helyen az időhiány áll (57,0%). Ez egy izgalmas paradoxon, a hallgatók között kevés olyan van, akinek az élete összes perce be van osztva. Inkább arról van szó, hogy úgy érzik, ez nem olyan fontos. Ez egy érzett időhiány, nem egy valódi időhiány.
A nemek között milyen különbségeket lehet felfedezni?
Férfi hallgatók másfélszer annyit mozognak (110,77 perc/hét), mint a női hallgatók (77,48 perc/hét).
Miért sportolnak mégis a hallgatók?
Sportolásra ösztönző motivációs tényezők között az egészség az első helyen szerepel (90,6%). Nagyjából mindenki tudja, hogy a sport egészséges, de ugyanígy azt is, hogy fejleszti a fizikai képességeket vagy hozzájárul a jó hangulatú feltöltődéshez. Számos motiváló tényezőben jelentős nemek közötti eltérés mutatható ki. A nők a sportolás okaként a férfiaknál jelentősen gyakrabban jelölik meg a külső megjelenés, a súlyfelesleg- és a stresszkezelés fontosságát, ezeken keresztül az önértékelés javítását. Férfiakat a versenyzés mellett a barátokkal való sportolás sokkal jobban jellemzi.
Milyen sportágakat választanak szívesen a diákok, illetve milyen különbségek vannak nemek között a sport kiválasztásában?
Legnagyobb gyakorisággal végzett sportok: futás, kocogás (21,1%), aerobik (20,7%), és az erősportok (19,7%). Az utóbbiban a női hallgatók egyharmada (33,2%) érintett. Nagy a különbség a futásban, kocogásban (másfélszer több nő gyakorolja), az erősportokban (ezt másfélszer több férfi), míg a kerékpározás (8,4%) és úszás (7,3%) nagyjából kiegyenlítettek. A labdajátékok közül a leggyakoribb a labdarúgás (7,5%), ahol óriási a férfi fölény (15,0% vs. 1,0%). A röplabdás (2,6%) és a kosárlabdázás (2,5%) már nem vonz akkora tömegeket, bár az előbbi lányoknál (3,1%), utóbbi a fiúknál (4,1%) valamivel népszerűbb.
Mik azok a sportok, amelyek abszolút nem vonzóak ma már az egyetemisták körében?
A 2019-es felvételkor azonosított másfél száz sportág között sok van, amely nem éri el a hallgatók 1%-át sem. Egy sportszakember számára talán mégis az a legszomorúbb – ha szabad ilyet mondani –, hogy olyan klasszikus sportok, mint a vívás, a birkózás vagy a boksz, együttesen is csak legfeljebb a hallgatók 0,9%-át mozgatják meg. Statisztikailag kimutathatatlanok ezek a sportok. Fontos tanulság, hogy ha tömegeket kell megmozdítani, akkor nem a klasszikus sportértékek mentén kell szervezni a hallgatók sportéletét.
Nagyjából hány sportágat jelöltek be a hallgatók?
Rettentően sok sportág van. Tíz évvel ezelőtt közel 100, most már 141 különböző, egyébként jól definiált szabályrendszerrel, nem ritkán saját országos szövetséggel működő sportág volt, amit meg tudtak nevezni.
Példát tudnál mondani? Ami nagyon különleges?
Water skyball, telemark, szkeloton, ötlabda, OCR, krav maga, hot iron, gymstick, eskrima, deepwork, canicross, calisthenics, bodyart, bandy – olyanok is, amelyeket én is csak a hallgatókon keresztül ismertem meg.
Hogyan lehet ösztönözni a diákokat a sportra?
Sok évvel ezelőtt beszéltünk a legnagyobb hazai szabadidősport-szervező szakembereivel, akkor azt mondta a BSI marketingigazgatója, hogy 0–100-ig terjedő életkori dimenzióban a legnehezebb elérni az egyetemista korosztályt. További nem kis gondot jelent megszólítani ezt a réteget, gyakran már a 24-25 évesek is úgy nyilatkoznak, hogy a 18-20-as korosztály már más nyelven beszél. Nem tudsz ösztönözni, ha meg sem találod, ha nem érzi magáénak az üzenetedet. Nagyon sok mindennel próbálkoznak nagyon sokan, de igazán sikeres megoldást nem tudok mondani. Ha azt veszed, hogy itt az ELTE-n kb. 15 éve működik a sportszervező-ösztöndíjas rendszer, akkor egy egészen kiváló kezdeményezést találsz. Egy átlagos sportszervező 15-20 hallgatót tud sportoltatni, és 12 éve volt 31, ma van 48 sportszervezőnk. Ez 840 hallgató, de legyen 1000, aki mozog. Közben közel 30 ezer hallgatója van az ELTE-nek, vagyis 3-4%-ot érünk el – heroikus erőfeszítéssel.
Mi a helyzet az általános testneveléssel?
Az általános testnevelés – nem tudom a pontos számokat, de nagyjából – 1500-2000 hallgatót mozgathat meg félévente. A legutolsó járványmentes évben, 2019-ben magam is kollégáimmal évi 420 hallgatót fogadtunk, ami mára mindenütt csaknem a felére esett vissza. Mindez a teljes hallgatóság 6-7%-a, ami nem csak, hogy kevés, de csupán tíz alkalom kötelező egy félévben. Ez azt jelenti, hogy mindössze évente hússzor mozgott valaki, holott hetente háromszor kell. Az általános testnevelés nem oldja meg a rendszeres mozgás problémáját, viszont sokat tehet azért, hogy a hallgatók belső késztetéssé tegyék, interiorizálják a fizikai aktivitást, és maguk keressék, vagy szervezzék meg sportolásukat.
Mi az, amivel abszolút nem lehet megszólítani a diákokat?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem mindig tudjuk, hogy egy-egy szervezési eszköz mire való. Például a régi, klasszikus sportnapok szervezése egyszerre jó és rossz példa. A legtöbb egyetemen minden év elején szokott lenni egy ún. sportágválasztó nap. Kiváló abból a szempontból, hogy ösztönözze a hallhatókat, felhívja a figyelmüket. De nyilván nem megoldás, hogy évente, vagy félévben egyszer elmegy egy ilyenre. Arra lenne szükség, hogy (csaknem) minden gólya kötelezően eljöjjön, kiválasszon neki tetsző lehetőségeket, és jelentkezzen is rájuk – különben nem fog semmi történni. Ennél is nagyobb a kérdőjel az olyan félnapos sportrendezvényekkel, ahol ugyan részt vesz mondjuk 300-400 hallgató, de a 80%-a amúgy is rendszeres sportoló. Azoknak szervezünk sportnapot, akik mozognak. Miért? Mert őket könnyű elérni. Egy speciális terület a nem vagy keveset mozgók megnyerése, bevonása más, mint egy fociliga vagy egy triatlonverseny megszervezése. Mondok egy példát, amit szabadidősport szövetségtől tanultam. A bevonás ösztönzésére – bármennyire is szeretünk ilyet tenni – nem szervezünk sportnapi bajnokságot, mert azon azok vesznek részt, akiknek van csapatuk, és nem őket akarjuk bevonni, mert ők már benne vannak. Ha meg akarjunk „ünnepelni” velük, hogy rendszeresen sportolnak, arra tökéletes, de új emberek elérésére és megtartására nem alkalmas.
Térjünk át a triatlonra. Hogy csöppentél bele ebbe a sportágba?
Gyerekeim miatt kezdtem el, 39 évesen. Úgy történt, hogy nem találtunk megfelelő, nem élsport megközelítésű triatlonklubot Budapesten, ezért hoztuk létre a BEAC-nak ezt a szakosztályát. Egy húszéves hagyományt folytattunk ezzel, már 1987-88-ban volt egy triatlon klub, ELTE Polythlon DSK néven. Ezt fizikus hallgatók hozták létre a magyar triatlon őskorában. 20 évvel később, 2007-ben alakítottuk újra. Nemcsak triatlonnal, hanem úszással, futással, kerékpárral külön is foglalkozunk.
Hány tagja van az egyesületnek?
Körülbelül 300-400 hallgatót mozgatunk meg egy évben. Részben közülük, részben ELTE oktatókból, alumnusokból, kerületi lakosokból és másokból több mint 150-en vannak, akik a tagjaink. Ők nem mind triatlonoznak, vannak, akik csak úszni járnak, vannak, akik csak kerékpározni mennek, és nálunk működik az ország egyik legerősebb utcai hosszútávfutó csapata, az ELTE Sashegyi Gepárdok.
Hogyan próbáljátok ebbe a diákokat bevonni, miképp jött össze ez a létszám?
Egyik az általános testnevelés, amit már említettem. Tekintve, hogy ez egy amatőröknek, hobbistáknak, kezdőknek szóló klub, a hangsúlyt a sportfoglalkozásokra helyezzük, egy héten kb. 20 edzést tartunk. És lényegében mindegyik általános tesiként is felvehető. Ez az egyik bevonási irány. Aztán folyamatosan vannak kint minden épületben plakátjaink, részt veszünk a sportnapokon, társszervezői vagyunk az 5vös5 futóversenyeknek. Sokáig szerveztük az évadnyitó triatlont Budapesten, saját félmaratoni versenyt hoztunk létre (PDF), megalapítottuk a Balaton Bajnokai Triatlon Tornát, továbbá triatlonesteket is szerveztünk hallgatóknak, a sportág nagyjainak meghívásával.
Miért választja valaki a triatlont?
Jó a kérdés. Az egyik megközelítés, hogy tudjuk, a leggyakoribb sportok között van a futás, úszás, kerékpár, amivel egy hallgató találkozik. Ha ezt a hármat összerakom, akkor kész a triatlon. Valószínűleg emiatt még senki nem kezdte el, hanem inkább azért, mert kihívást jelent egy amatőrnek. Ezalatt azt értem, hogy aki nem akar olimpiai bajnok lenni, az így tud olyan teljesítmény leadni, ami elismerést vált ki másokból. Nem tudjuk 10 másodperc alatt lefutni a százat vagy két óra lefutni a maratont, de a hosszabb távok, vagy éppen csak a triatlon komplexitása igazolják, hogy ha lassabban is de leteszünk valós teljesítményt. Amikor végigmégy egy versenyen, az emberek elismerik, pozitív megerősítést kapsz. Maga a triatlon bonyolult sport, mert három dolgot kell menedzselni. De ez máskor meg előnyt is jelent, ha valamelyiket kicsit unod, vagy ha be van zárva az uszoda a járvány miatt, akkor lehet menni futni vagy felülni a kerékpárra.
Mennyire népszerű ez ma Magyarországon?
Versenyengedéllyel rendelkező triatlonosból nincs sok. Néhány ezres réteg mindössze, aki ezt űzi. Mondjuk azt, hogy 4-5 ezer ember. Viszont akik benne vannak, azok nagyon komolyan veszik. Szóval mint amatőr versenysportot mindenképp jelentősnek mondanám, mint tömegsportot kevésbé.
Neked mit jelent a triatlon?
Nekem a triatlon, az egy motiváció. Például minden évben benevezek a hazai hosszú távú OB-re, az Ironman versenyre.
Itt mit kell teljesíteni?
3800 méter úszás, 180 km kerékpár, egy maraton. Arról szól az éves sportolásom, hogy erre felkészülök. Amikor a ködös esőbe hajló időben kell kimenjek futni, akkor a nyári Ironman verseny jut eszembe. Ez egy olyan próbatétel, ami erősen tud motiválni. Az amatőrnek pedig a verseny az ünnep.
Egy edzés hogy néz ki?
Nincsen triatlonedzés. Futóedzés, úszóedzés, kerékpáredzés van, amely ugyanúgy zajlik, ahogyan az egyes sportokban. Pl. az úszáshoz edzésterv készül, amely alapján az aznapi fejlesztéseket, gyakorlásokat a szakképzett edző irányításával elvégezzük. Ezt egészítik ki erősítések, télen sífutás és ergométeres evezés, tavasszal és nyáron edzőtáborok, meg lehet csinálni felmérőket. Kb. egyórás egy úszóedzés, nyilván a triatlonhoz érdemes hosszabbakat is csinálni. Egy futóedzés szintén bemelegítéssel kezdődik, aztán edzésterv szerinti gyakorlatok jönnek (haladóknál például résztávozás, hegyi intervallumedzés, vagy éppen alapozó hosszúfutás). Nálunk mindenféle szintű edzést megtalálsz, pl. a teljesen kezdő edzéseink, ahol a séta-futás kombóval kezdik az illető testét hozzászoktatni, hogy ezt az intenzívebb mozgást ne sokként érje meg a szervezet. Ezek 4-5-6 km-es edzések. Vannak középhaladó edzéseink, és van haladó edzés, amely már félmaratonra, maratonra készít fel.
Most vetettek nemrég részt a MEFOB-on. Milyen eredményekkel zártatok?
Igen, két nagy verseny is mögöttünk van, szeptember 27-én vasárnap volt a Rövidtávú Duatlon MEFOB, legutóbb pedig Balatonbogláron jártunk Sprint Duatlon MEFOB-on. Kitűnő eredmények születtek, előbbin női csapat ezüst- és bronz-, férfi oktatói ezüst-, utóbbin női csapat bronz-, oktatói ezüst- és férfi oktatói aranyérmeket hoztunk haza – összesen 6 MEFOB-érmet, ami az intézményi pontversenyben is előrébb viszi egyetemünket, nem utolsósorban pedig a támogatási rendszerben is plusz bevételt jelent. Egész évben járunk triatlon, úszó, futó, kerékpár, ergométer MEFOB-okra, ami a hallgatóknak és oktatóknak nemcsak egy verseny, hanem egy közösségi esemény is. ELTE-s csapatként vagyunk ott, ELTE-s mezeket készíttetünk-veszünk magunknak, és ELTE-s identitással versenyzünk.
Az előző duatlonban milyen távot kellett teljesíteni?
A rövidtávú duatlonon 10 km futás, 40 km kerékpár, 5 km futás várt a résztvevőkre, ezt talán mindenki tudja teljesíteni, aki le tud futni két szigetkört. A triatlonba könnyű beleszerelmesedni, és ha olyan kitűnő és hangulatos csapattal lehet készülni, mint a Polythlon, akkor minden perc megéri. Ahogy az Ironmanre mondjuk: „Az út maga a cél!”
Képek forrása: Székely Mózes Facebook-oldala
