Liverpool-szurkolóként Steven Gerrard volt az egyik kedvenc játékosom. Mindent megtestesített, amit a Liverpool jelent. Kitartás, erő, szorgalom, hűség, alázat. Habár a könyve már három éve megjelent magyar fordításban, még csak most sikerült odáig eljutnom, elolvassam. Mostani cikkemben bemutatom a könyvet, és kiemelek pár érdekes, izgalmas történetet belőle.
Az Életem vörösben cím egy kicsit hazudik, ugyanis nem teljesen azt foglalja össze, milyen is volt Gerrard teljes pályafutása vörös mezben. 2007-ben már jelent meg egy könyv, amely részletesen beszámol az indulásról, a kezdetekről. Ez a könyv legfőképpen a pályafutása utolsó éveire koncentrál, benne az utolsó pillanatban elbukott bajnoki arannyal. Ennek ellenére természetesen vannak kikacsintások a korábbi időszakokra, legendás meccsekre, az isztambuli csodára. A könyv stílusa nem szépirodalmi, de ezt nem is lehet várni egy önéletrajztól. Egyszerű a nyelvezete, könnyedén olvastatja magát. Egyik fejezetről a másikra ugrottam, közben észre se vettem, hogy már egy órája olvasok. ez mindenképpen hatalmas előnye a könyvnek. A másik, ami miatt remekül sikerült, az az, hogy nagyon személyes. Remek volt, beleláttam Gerrard lelkébe, érzéseibe. Remekül adott át mindent, hogyan élte meg az elcsúszást, az azt követő időszakot, továbbá a kudarcos brazil vb-t. Teljesen máshogyan tudtam tekinteni rá, úgy éreztem, közel kerülök hozzá. Mintha egy liverpooli kocsmában ülnék, velem szemben Gerrard, és mesél, mesél, mesél. Nem tudom, másnak milyen lehet olvasni ezt a könyvet, én érintve is vagyok, de nem hinném, hogy egy semleges olvasó csalódna. Annyira sok érzelemmel van tele a könyv, mindenképpen a hatása alá kerültem. Bevallom, ez volt az első olyan önéletrajzi könyvem, amit labdarúgótól olvastam, így viszonyítási alapom nincsen. De az biztos, Gerrard remekül át tudta adni az érzéseit az olvasónak, és előttem egy érző, hús-vér embert jelent meg. Olyan valaki, akit a barátomnak mondhatok, akit ismerek. Ez az egyik legjobb, legnagyobb előnye a könyvnek. Meg persze az is, mennyire őszinte. Mintha hozzám szólna. Titkokba avat be, a családi életébe, intim dolgokat árul el, ezek mind-mind hozzátesznek a könyvhöz.
Az önéletrajz szépen fel van építve, 2013 nyarától indulunk. Ez a nyár nagyon eseménydús volt a Liverpool számára, ugyanis a csapat legjobbja, Suárez mindenáron távozni akart. Gerrard pedig mindent elmond, mi történt, hogyan is érezte magát, és végül hogyan sikerült megtartani őt. A Liverpool legendája csakis csodálattal beszél Suárezről. Luis Suárez valóban egy kivételes játékos, ezt megmutatta akkor is, amikor a Liverpoolban játszott. Suárez egy igazi harcos, olyan, aki edzésen is úgy küzd, hajt, mintha az élete múlna rajta. Ez teszi naggyá a mai napig. Ez az egészen döbbenetes küzdőszellem. Ez vezetett oda, hogy párszor teljesen elvesztette a fejét, és kétszer is harapott. A 2013-as szezont megelőzőn pedig Evrára tett „rasszista” megjegyzést, amiért nyolcmeccses eltiltást is kapott.
Suárez szerződésében volt egy olyan záradék, miszerint ha valaki 40 millió font feletti ajánlatot tesz neki, a csapat eladja. Az Arsenal pedig ezen a nyáron az igazán „gáláns”, 40 millió + 1 fontos ajánlattal bekopott a csatárért. A tulajdonosok és Rodgers persze hallani sem akartak arról, hogy eladják a legjobb, legértékesebb játékosukat, pláne nem egy rivális csapathoz. Suárez pedig úgy érezte, hogy becsapták, hazudtak neki. Ő mindenképpen a Bajnokok Ligájában akart játszani, erre pedig a londoni csapatnál meg is volt az esélye. Gerrard foggal-körömmel ragaszkodott Suárezhez, nem véletlenül. A könyvben le is írja, ha Suárez marad, akkor vele megállítatlan lesz a csapat. Ha pedig távozik, akkor a Liverpoolra megint egy szürke, unalmas szezon vár. Gerrard sokat küzdött érte. Sok beszélgetés, SMS, és végül sikerült meggyőznie. Jó volt olvasni, mennyire tisztelte, szerette Gerrard Suárezt, és minden követ megmozgatott azért, hogy maradjon a csapatban. Végül az erőfeszítés sikerrel járult, Gerrard rá tudta venni a klasszist, maradjon még legalább egy évet. Ha mindenképpen távozni akar, a Barcelona jövőre úgyis be fog érte jelentkezni, de ne az Arsenalba menjen, az nem lenne előrelépés.
A béke helyreállt, Suárez pedig hatalmas harciassággal vettette bele magát az edzésekbe.
Gerrard számtalan edzővel dolgozott együtt pályafutása alatt, és mindegyikről elismerősen beszél a könyvében. Gérard Houllier volt az, aki betette őt a csapatba. Houllier végül 2004-ben távozott Liverpoolból, és a helyét egy fiatal, tehetséges edző vette át. Gerrard elmondása szerint soha nem volt jó kapcsolata Benítezzel, ennek ellenére mindig elismerte páratlan taktikai tudását. Benítez hideg és rideg ember benyomását keltette, érzelmileg szinte soha sem fejezte ki magát. Gerrard úgy érezte, mintha nem kedvelné őt a spanyol, ezért még jobban tepert, hogy bizonyítson és bármiféle elismerést váltson ki. Mourinhóval más volt a helyzet, Gerrard rajongott a portugál menedzserért. Mourinho 2005-ben megpróbálta őt elcsábítani a Londonba, a Liverpool kapitánya erősen elgondolkozott az ajánlaton. Végül hosszas megfontolás után úgy döntött, örökre elkötelezi magát a Liverpoolnak, így nemet mondott a Chelsea ajánlatára. Gerrardot nem a kékek vonzották, hanem Mourinho személyisége, edzői kvalitásai. Annak is örült volna, ha Liverpoolba jön, és így együtt tudnak dolgozni, de szerinte az is remek párosítás lett volna, ha kinevezik Mourinhót az angol válogatott élére. Végül egyik sem történt meg, amit Gerrard kifejezetten sajnált. Remek motivátornak, felkészült szakembernek tartja őt. Brendan Rodgersről szinte csak jó dolgokat ír le. Kedvesnek, melegszívűnek tartja, aki remekül tud motiválni, és mindemellett szakmai értelemben is felkészült. Rodgers nagyon közel került ahhoz, hogy örökre beírja magát a Liverpool történetébe, végül a második helyen végzett a Liverpool a 2013/14-es szezonban.
A Liverpool 1990 óta egyetlen egy bajnoki címet sem ünnepelhetett, ehhez párszor igazán közel kerültek, az egyik ilyen volt a 2013/14-es szezon. A bajnokságot a Pool Suárez nélkül kezdte, aki még az eltiltását töltötte, amiért az előző szezonban megharapta a Chelsea védőjét, Ivanovicot. A vörösök nem érezték a hiányát, hiszen Daniel Sturridge szállította a gólokat. Az első három mérkőzésen 1–0-ra nyertek, és Sturridre szerezte a győztes gólokat. Később Suárez is felépült, így létrejött a SaS. Vagyis Suárez and Sturridge. A csatárok, bár nem kimondottan kedvelték egymást, remek párost alkottak. Ketten együtt a szezon végén ötvenkettő gólt szereztek. Suárez harmincegyet, Sturridge huszonegyet. Hiába volt azonban kiváló támadósora a Liverpoolnak, a védelmük nem úgy teljesített több meccsen, ahogyan kellett volna. A Pool sorra játszotta a több gólos döntetleneket, de így is esélyt nyílt, hogy megszerezzék az első négy hely valamelyikét, és visszatérjenek a Bajnokok Ligájába. A bajnoki címről egyelőre még senki sem beszélt, Gerrard is úgy nyilatkozott, hogy az az első, hogy újból a Bajnokok Ligájában szerepeljünk. A Liverpool viszonylag hamar búcsúzott a hazai kupáktól, így kizárólag a bajnokságra kellett koncentrálni.
A Liverpool hihetetlen menetelése egy Arsenal elleni meccsen kezdődött. Mindössze húsz perc telt el, amikor az eredményjelző már 4–0-át mutatott. Skrtelt kétszer, Sterling és Sturridge egyszer talált be. Mészárlás. A hazaiak kicsit visszább vettek, de a végeredmény így is sokkoló volt, 5–1-re ütötték ki az ekkor még bajnokesélyes Arsenalt. Ezt követően kilenc meccses győzelmi széria következett, benne szürreális meccsekkel, mint a Cardiff City elleni 3–6, vagy a hazai pályán aratott 4–3-es győzelem a Swansea ellen. Gerrard is el kezdett hinni abban, végre eljöhet az, amire mindig is várt. Az egész város lázban égett, drapériák jelentek meg. Eljött a szezon egyik legfontosabb meccse, a Manchester City elleni hazai derbi. Ha itt sikerül győzni, a Liverpool a saját kezébe veszi a sorsát. Ekkor volt a huszonöt éves évfordulója a Hillsborough-tragédiának. Az új nyomozás pedig megállapította, a rendőrség hibázott. A szurkolók és a játékosok is hihetetlen hangulatba kerültek. Gerrard elmondja, igazán komoly téttel bírt ez az összecsapás, hiszen meg lehetett mutatni az olajmilliárdosoknak, hogy le lehet őket győzni. A Liverpool kettő-nullára is elhúzott, azonban sikerült visszahozni a meccsbe a Cityt, amely ki is egyenlített. Végül, köszönhetően Kompany óriási hibájának, lyukat rúgott, Coutinho ezt köszönte szépen, és megszerezte csapatának a győzelmet. Sikerült. Gerrard ekkor egy érzelmes beszédet tartott, ahol keményebb szavakat használva azt mondta, innen nem ronthatjuk már el. A következő fordulóban a Norwich ellen 3–2-re sikerült nyerni, és jöhetett a Chelsea elleni meccs.
Gerrard nagyon tartott Mourinhótól, biztos volt benne, a portugál nem fog asszisztálni a Liverpool győzelméhez. Gerrardot a meccs előtt szörnyű hátfájás kínozta, aludni sem tudott, sőt mozdulni sem. De mindenképpen ott akart lenni a pályán, végül kapott egy erős injekciót, így vállalni is tudta a játékot. A Liverpoolnak elég lett volna egy döntetlen is, azzal is megőrizte volna az előnyét. Gerrard gondolkozott is rajta, hogy felkeresi Rodgerst, és azt tanácsolja neki, hogy játsszanak egy csúnya, gól nélküli döntetlent. De végül ezt nem tette meg. A Liverpool pedig nekiment az ellenfelének, balga módon mindenképpen nyerni akart. Mourinho beparkolta a buszt, és azon volt, hogy elrontsa a hazaiak játékát. A baj pedig megtörtént. Gerrard a félpályánál kapott egy ártalmatlannak tűnő passzt, majd elcsúszott. A labdát Demba Ba megszerezte, a kapuig gyalogolt, és be is rúgta. A Chelsea megszerezte a vezetést. Gerrard pedig összetört. Hiába próbálkozott kőkeményen a második félidőben a Pool, nem tudta feltörni a Chelsea masszív védelmét, sőt a hosszabbításban Wilian meg is szerezte a második gólt. Mourinho a mellét csapkodva ünnepelt. A Liverpool így elvesztette az esélyt.
Gerrardnak pottyogtak a könnyei. Remekül leírja a könyvében, hogyan érezte magát, milyen lelkiállapotba került. Élni sem volt kedve, mindenért magát okolta. Holott belátható, hogy Rodgers is hibázott, amiért támadó szellemű csapatot küldött fel, és volt még hátra egy félidő, ki lehetett volna egyenlíteni. Továbbá Gerrard góljai sokszor mentették meg a Poolt, ha ő nincs, nincs is versenyben a csapat a bajnoki címért. A Liverpool kapitánya azonban magát okolta. A következő meccsen három gólos hátrányból egyenlített ki a Crystal Palace, a mérkőzés után pedig Suárez elsírta magát. Nem volt már remény, a Liverpool elbukta a bajnokságot.
Suárez a következő nyáron távozott, miután ismét harapott a vb-n, a helyére érkező Balotelli pedig teljes kudarc volt. Hiába próbálta Gerrard megtalálni Suárez utódját, nem sikerült. Összességében az Életem vörösben remek könyv, nem teljes önéletrajz. Remek leírása, hogy Gerrard hogyan élte meg pályafutása legnagyobb kudarcát, továbbá szó van benne az brazíliai vb-ről, az angol válogatottról, a családjáról és még számtalan remek történetről. Én kiemeltem belőle pár izgalmas részt, remélem, kedvet csináltam a könyv elolvasásához!
Képek forrása: bajnokokligaja.network.hu, thisisanfield.com, thesun.co.uk
