Bár nem is gondolnánk, több olyan nonprofit szervezet van a világon, akik támogatják a valamilyen fogyatékkal élők sportolását, így a szörfözést is. Ebben a cikkben olyan embereket mutatunk be, akik valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal sikeresen szelik a hullámokat.
Dylan Hronec, szörfös, 2 éves kora óta kerekesszékben él, mégis a szörf a kedvenc hobbija. „Amikor fent vagy a szörfdeszkán, nem igazán tudsz másra gondolni, ez a dolog a legközelebb áll egy testen kívüli élményhez.” – mondja a 27 éves Hronec, aki agyi bénulása következtében egy speciális fogantyúkkal felszerelt szörfdeszkát használ. „Ezáltal egyáltalán nem érzem magam korlátozva, teljesen ura vagyok a testemnek és az izmaimnak.”
A szörfözés egyébként egyike azon új sportágaknak, melyek a 2020-as tokiói olimpián fognak először szerepelni. Manapság pedig nem egyedülálló az sem, hogy valamilyen mozgáskorlátozottsággal rendelkező sportoló ragadjon szörfdeszkát. Több mint 30 országban van olyan adaptív szörfprogram, amelyek fogyatékosoknak szólnak. Sőt, az International Surfing Association már petíciót is benyújtott annak érdekében, hogy a 2024-es párizsi paralimpiai játékokon szerepeljen ez a vízi sport is.
A nonprofit szervezetek, akik támogatják a fogyatékkal élő sportolókat, nemcsak a mozgásszervi korlátozottsággal élőket segítik, hanem pl. az autistákat, látássérülteket egyaránt. Egyik leghíresebb ilyen szervezet az AmpSurf, amelynek rendezvényein több mint 500 ember vesz részt minden évben. A szervezet koordinátora a 71 éves W. Roberts. „A környezetünk folyamatosan változik, mely a szörfösök számára különösen vonzó mind fizikai mind lélektani szempontból.” – fogalmaz Roberts.
Hronecen kívül érdemes kiemelni Ryan Fritzpatrickot, aki ma már 14 éves, és születése óta a jobb végtagja térdtől lefele hiányzik. Az édesanyja hallott egy segítő szervezetről, a The Limb King Foundationről, és egyik év júliusában elvitte fiát az intézmény valamelyik eseményére. „Az oktatóm azt mondta, tegyem fel a térdem a deszkára, lassan keljek fel, találjam meg az egyensúlyomat. Nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog, de pár pillanattal később fent álltam a deszkán… azóta odavagyok a szörfözésért, egyik legjobb érzés a hullámok között lenni, miközben a parton a közönség drukkol és éljenez.”
A 47 éves Jase Wheelernek, akinek mindkét lábát amputálták térd felett egy tragikus katonai kiképzés után, ma már a szörfözés az élete. „A szörfözés olyan, mintha játszanál egy dalt. Érzed a víz, a hullámok energiáit, beszélnek hozzád. Mintha a deszka lenne a hangszered, amely úgy zenél, ahogyan te játszol rajta.”
A szörfözők között találunk még poszttraumás stressz szindrómában szenvedőt, akit a hullámlovaglás gyógyított ki mentális betegségéből. De ide hozta Marie Santiago autista és ADHD-s fiát is, akinek korlátozott nyelvi képességei miatt a tanulásban is problémái adódtak. „A fiam, Bryce bolondul a vízért – nemcsak a nyílt vízért, de medencékért, gyógyvizekért egyaránt. A víz segítségével rengeteg inger éri, oktatójával együtt tapasztalja meg a feltörő hullámokat, a tengeri víz sós ízét. Nagyban hozzájárul a fejlődéséhez. Amikor először ment ki szörfözni az oktatójával, úgy érezte magát, mintha a mennyországban lenne. Annyira izgatott volt! Ahogy visszajött a partra óriási mosollyal az arcán, mindenki tapsolt, gratulált neki. Alig várta, hogy újra visszamehessen a vízbe.”
Mr. Hronec több bajnokságban vett már részt, most is ezekre készül. A kaliforniai Leemore-ban közel hat láb magas hullámok között kellett bizonyítania. Semmi sem ijeszti meg. „Hihetetlen érzés, hogy bár szárazföldön korlátozott vagyok, bent a vízben a szörfdeszkán senki sem állíthat meg. Pontosan ugyanolyan vagyok, mint mindenki más.”
Forrás: nytimes.com
Képek forrása: nytimes.com, surfemporium.co.za
