Majális helyett a munka ünnepén teljesítménytúrán jártam, méghozzá a „Sárga teljesítménytúra” 40-es, középhosszú távján az ELTE BEAC Természetjáró Szakosztály rendezésében. Erről hoztam Nektek egy kis élménybeszámolót.
Idén 13. alkalommal került megrendezésre a Sárga teljesítménytúra az ELTE BEAC Természetjáró Szakosztály jóvoltából. Az egyetem hallgatói a túra, illetve már a bejárás alkalmával is kreditpontokat számoltathatnak el azok közül, akik a természetjárás valamelyik szabadon választható kurzusát vették fel. További pozitívum, hogy ELTE-s hallgatóként a nevezés ingyenes. A túra megrendezése már tradíciónak számít, az általam végigjárt 40-es távokon kívül április 30-án éjjel elrajtoltak a 70-es, 50-es és 30-as távok is mely a hely szépségét az éjszakai erdőjárás élményeivel is tovább színezte. De nem csak emiatt érdemes ellátogatni – az általam érintett táv Budapest és környékének legfőbb és legkedveltebb kirándulóhelyeinek egy részét érinti. Pazar panorámával, feszes emelkedőkkel, meredek hegyoldalakkal, de természetesen hosszú lejtőkkel is megfűszerezve. De haladjunk szépen sorjában!
Reggel fél 8-ra érkeztem meg Pilisvörösvárra a Panoráma sörözőbe, a túra rajtjába, ahol terülj, terülj asztalkám fogadta a nevezőket, így köztük engem is. Pár nutellás és zsíros kenyér elfogyasztása, majd egy kávé felhörpintése után indultam el a Zsíros-hegy irányába. Már rögtön az első kilométereken hosszú és folyamatos emelkedőkkel kellett megküzdeni, de viszonylag könnyen vettem az elém gördülő akadályt. Meg kell említenem, hogy már több mint egy éve túrázom rendszeresen, és veszek részt teljesítménytúrákon. Ennyi tapasztalat után itt hozzá kell tegyem, hogy az emelkedő végén, a hegy legtetején az elém táruló panoráma mindig kárpótol a kemény, fárasztó méterekért esetleg kilométerekért a felfele vezető úton. Végül mindig azzal az érzéssel futok le a lejtőn vagy megyek haza, hogy megérte! Nem történt ez máshogy a Zsíros-hegy tetején sem.
A küzdős emelkedő után pedig egy jó hosszú és megérdemelt lejtő következik, bár hozzá kell tenni, a lejtő sem mindig egyszerűbb az emelkedőnél… Sokszor túlzott meredeksége, esetleg a kövek megnehezítik a gyors lejutást, továbbá a térdnek sem kedvez a folyamatos visszatartás a sebességtől. Alig eszméltem fel, máris egy újabb csodás kilátás és hegy következett a Kerek-hegy képében. Nézzétek! Ráadásként a repce virágzása is emeli a táj szépségét.
Ezután a Rózsika-forrást elhagyva értem fel az Újlaki-hegyre, szintén pazar kilátással.
Majd a közkedvelt hűvösvölgyi kisvasút állomása következett. A túra ezen szakasza a továbbiakban több kisvasút állomáspontot is érintett, például a Vadasparkét is. Mielőtt megszoktam volna a viszonylag sík felszínt, a Nagy-Hárs-hegy fele vitt tovább a jelzés, melynek tetején a Kaán Károly-kilátó lépcsőit megmászva a természet jóvoltából újabb csodás képben gyönyörködhettem.
Nagyszénászugnál nagyon jókor jött a frissítés: vannak helyzetek, mikor az ember újra tudja értékelni a szörp és a nápolyik nemes egyszerűségét. A maradék kicsivel több, mint 10 km-re már csak közel 200 méter szintre lehetett számítani, ami az összes, közel 1450 méter mellett már igazán eltörpült. Budaörsre beérve a Huszonnégyökrös-hegy nyergének érintése után már csak egy kihívás, a Törökugrató volt hátra, ez rakta fel igazán a pontot az i-re. Korábban én már jártam itt, de a hely szépségének újra sikerült elvarázsolnia. A hegy tetejére a sziklás oldalon felérve 180 fokos panoráma fogad egy kis szél ellenében. Pazar!
Innen pedig már csak 3 km-re várt a cél, szinte játszi könnyedséggel indultam neki a maradék távnak. A hegyről leérve az utolsó kilométerek végig aszfaltozott úton, kacskaringós utcákon át vezettek, előnyt élvezhettek, akiknek volt helyismeretük a térségben. A célba beérve a fáradt teljesítők egy pár virslit kaptak jutalmul a túra teljesítéséért.
Ha tetszett az írás, olvasd el itt korábbi beszámolómat a teljesítménytúrázásról, mely alkalommal a Cserháton tett élményeimről mesélek, szintén 40-es távon.
Egyébként pedig túracipőt felhúzni, és irány a szabadba!
