A megszokottól kissé eltérő beszámoló következik, ugyanis isztambuli Erasmus-ösztöndíjam miatt sajnos nem tudok ott lenni a BEAC sporteseményein, kénytelen vagyok beérni a török futballal. A hétvégén Besiktas-meccsen jártam, erről olvashattok egy rövid beszámolót, elsősorban a jegyvásárlásra és a lelátói életre koncentrálva.
Miután kiderült, hogy 5 hónapot Isztambulban fogok tölteni, az első gondolataim közé, valahová a Hagia Sophia és a Topkapi Szeráj közé azonnal betolakodott a futball. Mivel otthon rendszeres meccsrejáró vagyok, rögtön tudtam, hogy ezt kint is folytatni fogom. Aki ismeri egy kicsit is a török futballt, az tudja, hogy itt három csapat létezik: a Besiktas, a Fenerbahce és a Galatasaray. Azt, hogy kinek szorítsak, nehéz volt eldönteni, a Fener a legsikeresebb, a Galatának vannak talán a legelvetemültebb szurkolói, de a Besiktasban játszik Quaresma, személyes kedvencem, így aztán a fekete-fehérekre esett a választásom. Hál’ Istennek pár másik srác is hasonlóan gondolkozott, így aztán elhatároztuk, hogy kimegyünk egy hazai meccsre.
Törökországban is létezik a szurkolók körében mély utálatnak örvendő kártyarendszer, azaz csak egy futball-kártya kiváltása után tudsz jegyet venni a meccsre. Ehhez az útlevelemre és negyven lírámra (kb. 1700 Ft) volt szükség, ez meg is volt fél óra alatt, majd meg is vettük a jegyünket (90 líra) a legfelső karéjba a kapu mögé, a Táborba. A fan-shopban vettem magamnak egy sálat 25 líráért, egyébként itt is korrekt árak voltak, pár ezer forintért már eredeti mezt is vehet magának az ember.
Másnap egy helyi török szurkoló „idegenvezetésével” a Besiktas szurkolók törzshelyének számító parkban gyülekeztünk. Itt tényleg minden a fekete sasokról szól, mindenhol graffitik, matricák. Másfél órával a meccs előtt, illetve pár sör után már remek volt a hangulat, majd bő egy órával a sípszó előtt közösen indultunk meg jó öt-hatezren a Szentély felé. Az egyébként gyönyörű Vodafone Parkig csak pár száz métert kellett sétálnia az ekkor már igen nagy hangerővel éneklő közönségnek.
A vonulás
A beléptetés gyorsan ment, bár biztos, ami biztos kétszer is átmotoztak, és még a szotyim is elvették. Pár perccel kezdés előtt bent voltunk, és gyorsan kerestünk magunknak helyet, ami – mivel teltház nem volt – könnyen ment. Egyik oldalunkon a keménymag helyezkedett el, a másikon a vendégszektor (az ellenfél a Kayserispor volt, egy az első- és a másodosztály között ingázó kiscsapat), ahol mindössze 15-20 ember lézengett. A meccs a török himnusszal indult, majd rögtön rá is kezdett a Tábor. A szurkolás itt nem annyira irányított, mint nyugaton vagy akár otthon, sokkal inkább mindenféle dalok mennek egyszerre, aztán amelyiket átveszik a legtöbben, az a leghangosabb. A közönség együtt élt a játékkal, az oldalsó „ülőszektorok” is folyamatosan ugráltak és énekeltek, gyakoriak voltak a „felelgetések” a szektorok között. A meccsen a Fekete Sasok irányítottak, de közel sem volt egyértelmű a meccs, az ellenfél nagyon veszélyes kontrákat vezetett. A közönség azonban nagyon nyomta a Besiktast, a 35-40 ezer együtt üvöltő ember elég félelmetes lehet a pályáról nézve, különösen szegény kapust sajnáltam, aki ha nem 5 másodperc alatt végezte el a kirúgást, a fütyülés és fujjolás szinte lesöpörte a pályáról ( a lélektani hadviselés ezen formája mindenestre sikeres volt, a kirúgásai nagy részéből bedobás lett a Besiktasnak). A félidő vége felé aztán egy kissé szerencsés gólnak köszönhetően megszerezte a vezetést a Besiktas, így aztán a maradék 10 percben nagy fiesztába kezdett a lelátó.
És a meccs
A második félidőben nem változott jelentősen a játék képe, sok helyzet volt, de a Kayserispor szimpatikusan küzdött, sokszor közel járt az egyenlítéshez. 50-60 perc alatt már az egyszerűbb rigmusokat én is elsajátítottam, így a szurkolásba való beszállással is próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. A 70. percben Quaresma aztán egy kapufáról kipattanó labdát a hálóba lőtt (természetesen külsővel), innentől a meccs eldőlt, a maradék 20 percben már ünnepelt a lelátó. Az ellenfél ment előre becsületesen, de szépíteni nem tudtak, a Besiktas 2–0-ra megnyerte a meccset.
Összességében jó meccs és jó élmény volt, ha időm és pénztárcám engedi, több meccsre is ki fogok látogatni, ha másra nem is, a Besiktas-Galatasaray rangadóra mindenképpen.
Kiemelt kép forrása: https://www.ajansbesiktas.com
