Május 16-án játszották a 2017/18-as szezon Európa Liga-döntőjét, ahol az Atlético Madrid 3:0-ra győzte le az Olympique de Marseille csapatát. A végkimenetel egyáltalán nem meglepő, a különbség és a mérkőzés képe viszont annál inkább annak számít Cikkünkből megtudhatjátok, hogy mik voltak azok a momentumok, amiknek köszönhetően így alakult a mérkőzés.
A Marseille nagyon magabiztosan kezdte a mérkőzést, egyáltalán nem lehetett azt a tapogatódzó játékot tapasztalni, ami általában jellemzi a kupadöntők elejét. A középkezdés után bevetették szokásos fegyverüket, miszerint mélyen az ellenfél térfelén bedobás elvégzésére kényszerítik a másik csapatot, hogy letámadhassanak. A madridiaknak általában kényelmes pozíció, ha védekezhetnek, ezúttal azonban hiányzott belőlük az a megszokott magabiztosság hátul, ami évek óta jellemzi őket.
Az OM pár perc után meg is találta a rést az Atlético védelmén, Payet zseniális kiugratása után Germain hibázott el egy óriási helyzetet. Ez volt az első olyan momentum a mérkőzésen, ami döntően befolyásolta annak az alakulását. Innentől kezdve a spanyolok gyakorlatilag hiba nélkül védekeztek, higgadtan, bármiféle kockázat vállalása nélkül vártak arra, hogy ellenfelük hibázzon, ahogyan ezt mindig teszik Simeone regnálása óta.
Az első félidő első felének üde színfoltja volt Lucas Ocampos játéka, aki a Marseille támadószekciójának bal oldalán rendre zavart tudott kelteni. Az argentin támadó meglepően nagy alázattal vette ki a részét a labdák visszaszerzéséből, míg a támadások során az ő feladata volt, hogy az ellenfél védelmének tán leggyengébb pontját (Vrsaljko) támadja. Ez volt az a párharc, ahol úgy tűnt, hogy előnyre tehet szert az OM, érezhetően ezen az oldalon erőltették a támadásokat, ami miatt a másik szélen Thauven szinte egyáltalán nem volt játékban.
A második döntően befolyásoló momentum értelemszerűen Griezmann gólja volt. Azon nem igazán lehetett meglepődni, hogy pont Mandanda követett el egy fatális hibát, mivel – érdemei elismerése mellett (ötször választották már a francia élvonal legjobb kapusának) – egész pályafutását az jellemezte, hogy a bravúrok után mindig elkövetett néhány óriási hibát is. És amíg Germain elhibázott egy hasonló lehetőséget a meccs elején, addig Griezmann higgadt maradt, kihasználta az első adandó lehetőséget.
Az első félidő harmadik meghatározó momentuma Vrsaljko sárga lapja volt, amit ráadásul meglehetősen korán (23. perc) begyűjtött, ami után még inkább sebezhetőnek tűnt az Atlético Madrid védelme az ő oldalán. Ennek megfelelően Ocampos továbbra is aktív maradt, többször is zavart tudott okozni, ugyanakkor ennek az volt az ára, hogy Thauven és Payet is teljesen izolálódott a játékból, utóbbi ráadásul meg is sérült.
Összességében a Marseille nem tudta kihasználni az első félidő hátralévő részében ezt az egy hibapontot, a szünetben pedig ettől a támadási felülettől is megfosztotta őket Simeone, Vrsaljko helyét Juanfran vette át. Ez a húzás önmagában is döntő jelentőségű lehetett volna, ugyanakkor a második félidő elején valami olyan történt, ami egyáltalán nem jellemző az Atlético Madrid csapatára. Az önmagában még nem meglepő, hogy Griezmann a második helyzetéből is betalált, bár ez is kiemelten fontos jelentőségű momentum volt.
Ami eddig teljesen idegen volt Simeone csapatától, hogy a második góljuk után nem álltak vissza védekezni, nem parkolták le a buszt. Vagyis leparkolták, csak tőlük teljesen szokatlanul az ellenfél térfelén, hosszú támadásokat vezettek, a labdát türelmesen járatták. 20 percen keresztül gyakorlatilag nem járt az ellenfél térfelén a Marseille, így esélyük sem volt arra, hogy a Vrsaljko helyére beálló Juanfran védekezését is leteszteljék.
Meglepő volt, hogy az első félidőben aktívan játszó Ocampos számára véget ért a mérkőzés az 55. percben, mert nem csak neki nem volt momentuma a második félidő elején, hanem a csapattársainak sem. Hiába jobb játékos papíron Thauven, ő az első félidőben is a láthatatlan ember szerepét játszotta, az ő cseréje sokkal inkább indokolt lett volna. 20 perc telt el, mire egy valamirevaló támadást tudott vezetni az OM, de néhány perc után ismételten az ő térfelükön volt többnyire a labda.
Mitroglou kapufája volt az utolsó olyan momentum, ami esetleg megváltoztathatta volna a mérkőzés végkimenetelét, utána már csak egy-két kósza lövésre volt jó a Marseille. Gabi gólja a mérkőzés végén már csak a végeredményen változtatott, addigra egyértelmű volt az Atlético Madrid győzelme. Ezt a sikert ráadásul úgy érték el, hogy magukhoz képest egyáltalán nem ölték a játékot, a helyzeteiket viszont kíméletlenül kihasználták, teljesen megérdemelték a győzelmet.
A képek forrása: UEFA
