A BEAC alapításának 120. évfordulójának tiszteletére rendezett emlékév keretében a BEAC az oxfordi egyetem csapatával mérkőzőtt meg. A legrégebbi angol egyetemmel vívott küzdelem maximálisan méltó volt a BEAC múltjához, és remekül illeszkedett a jubilleumi év rendezvénysorozatába.
A kora tavaszi, de még kissé csípős estén mintegy százan látogattak ki a Kövér Lajos utcai sportpályára hogy 90 percig a futball hőskorába érezzék magukat. Bizony, hiszen két nagyon öreg és nagyon nagy múltal rendelkező csapat mérkőzőtt meg egymással. Mindkét csapat a kezdetektől úttörő szerepet vállalt hazája futball életében és mindkettőjüknek nagyon komoly történelme van. Az 1871-ben alapított oxfordi club amely kezdetektől a diákság csapata, az 1870-es évek egyik gigásza volt: 1874-ben elhódította az FA-kupát és 1880-ig még háromszor jutottak be a döntőbe. Összesen 22 angol és 5 walesi válogatottak adtak.
Egy 1899-es, ausztriai vendégjáték előtt készült kép
Forrás: www.wikipédia.org
A mérkőzés ennek szellemében telt.
A sötétkékben futbalozó Oxford rögtön letámadta a kissé megilletődött BEAC-ot, kellett egy 10 perc, mire magukra találtak a fiúk. Sőt, az első komolyabb helyzet is a BEAC előtt adódott, de a 15. percben egy szöglet utáni fejes csak a kapufáig jutott. Az ellenfél is főleg beadásokból veszélytetett, lévén hogy mindkét szélsőjük remekül játszott. A 27. percben aztán meg is szerezték a vezetést: egy szép kiugratás után egyedül vihette az angol csatár, elhúzta a kapus mellett és begurította a labdát a hálóba (0-1). A gól mintha kissé megtörte volna a BEAC-ot, az ezt követő percekben többször is közel járt a gólhoz: előbb eegy lövés csak centikkel ment el a kapufa mellett, majd rögtön utána hárman vihették a labdát egy védőre, de nem sikerült berúgni. Az első félidő így ért véget, megérdemelt Oxford vezetéssel.
A második játékrész az elsőhöz hasonlóan folyt. Az Oxford jól játszva uralta a meccset, és hamarosan meg is szerezte a második gólját. Egy beadás után a 10-es számú játékos egyedül maradt és bevágta a labdát a hosszúba (0-2). Pár percre rám már 3-0 volt az angol csapatnak. Szintén egy beadás után a kapus középre ütötte ki a labdát, az érkező játékos pedig könnyedén lőtte be (0-3). Ezzel eldőlt a meccs, innentől már csak a szépítésre ment a BEAC, amit sikerült is összehozni. A 70. percben hátul eladott egy labdát az Oxford véddelme, a csatár egyedül vihette kapura, de buktatták, a bíró pedig büntetőt ítélt. A BEAC 5-ös játékosa állt a labda mögé, és nem remegett a lába, bevágta (1-3). A meccs végére még maradt egy hatalmas Oxford gól, az angol játékos a tizenhatosról eresztett meg egy kapáslövést, ezzel beálítva a végeredményt (1-4).
Összességében egy remek, szimpatikus és sportszerű csapatot ismerhettünk meg az Oxfordban, akik megérdemelten nyerték meg a mérkőzést. Számomra a két, futball hőskorábol “ittragadt” meccse felért egy időutazással. A mérkőzésen megvolt minden ami a mai modern fociból hiányzik: az ellenfél tisztelete és a sport őszinte szeretete.
A mérkőzés után váltottam pár szót az Oxford csapatkapitányával, Sam Morissal. Elmondta, hogy gratulál a BEAC-nak ehhez a nagyszerű évfordulóhoz és hogy nagy megtiszteltetés volt itt játszani. Egy jó meccs volt egy remek csapat ellen és köszönik szépen a meleg vendéglátást. Kérdésemre hogy mennyi időt töltenek Budapesten és mit terveznek csinálni, azt válaszolta, hogy egy hetet vannak Budapesten és további két meccset játszanak még. Emiatt sajnos nincs túl sok idejük várost nézni, de ha úgy alakul, mindenképp szétnéznek.
Képek forrása: http://elteonline.hu
