Nagyszabású rendezvénnyel készül az ELTE és a BEAC a magyar sport napjára. A május 6-i eseményen az egyetem köszönti a riói olimpiára készülő hallgatóit, és egyben megnyitja a klub történetét bemutató, „BEAC – Az elsők” című kiállítást. A BEAC ennek keretében rehabilitálja az 1956-ban olimpiát nyerő egykori kardvívóját, Hámori Jenőt, a klub elfeledett bajnoká
A II. világháború után, a Rákosi-korszak szovjet típusú sportirányítási modellje erős hatással volt az egyetemi sportéletre is. A sportegyesületeket összevonva új néven, úgynevezett „mozgalmi” jellegű szervezetek irányítása alá helyezték, így 1951. október 29-től a BEAC a Műegyetemi Atlétikai és Football Clubbal (MAFC) közösen Budapesti Haladás néven működött tovább. A Budapesti Haladás mindössze 5 évet ért meg, az 1956-os forradalom alatt első lépésként szüntették meg ezeket a kényszerszervezeteket és kaphatta vissza újra a nevét és autonómiáját a BEAC.
Kovácsi Aladár neve – aki 1952-ben a Budapesti Haladás színeiben lett a magyar öttusa első olimpiai bajnoka – már közismert a BEAC-os berkekben. Hámori Jenő olimpiai bajnok neve azonban egészen napjainkig nem szerepelt az egyesület olimpiai bajnokai között.
Hámori Jenő a Győri Vívó Klubban kezdett el vívni, majd 1952-ben – amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyészhallgatója lett – a Budapesti Haladás színeiben folytatta a páston, mestere pedig Szabó László lett.
A fiatal Hámori Jenő
1956-ban három fiatal vívó kerülhetett be a „nagyöreg” Gerevich, Kovács, Kárpáti triumvirátus mellé az olimpiai csapatba, Keresztes Attila, Magay Dániel és a kiválóan teljesítő Hámori Jenő.Először 1954-ben, 21 évesen, a budapesti főiskolai világbajnokságon hívta fel magára a figyelmet, amikor egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett kardvívásban. Ezt követően az ’55-ös római világbajnokságon a kardcsapatban Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál és Palócz Endre mellett világbajnoki aranyérmet szerzett.
Az olimpiai csapat november végén érkezett meg Melbourne-be, óriási tömeg fogadta őket, és már ott is mindenki a magyar szabadságharcról beszélt, hiszen alig egy hónap telt el a szovjet bevonulás óta.
A kardcsapat kiváló szereplése szinte elvárás volt a magyarság részéről, ugyanis ebben a versenyszámban akkor már közel 30 éve, az 1928-as olimpia óta volt veretlen a magyar olimpiai csapat, és ’56-ban sem okoztak csalódást. A döntőben végül a lengyelek elleni sima győzelemmel egymásután hatodszorra is a magyar himnuszt énekelhették a kardcsapat-dobogó legfelső fokán. Ezzel Hámori Jenő megszerezte a BEAC 5. olimpiai aranyérmét.
Az olimpia után frissen végzett vegyészként a szabadságot választotta és elhatározta, nem tér vissza a kommunista Magyarországra, később a New Orleans-i Tulane Egyetem Orvosi Karának biokémia professzora lett. A rendszerváltás óta nyaranta rendszeresen hazajár, 2003-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, vendégprofesszorként tartott előadásokat.
Az olimpiai bajnok kardcsapat (jobbról: Gerevich Aladár, Kovács Pál, Kárpáti Rudolf, Hámori Jenő, Magay Dániel, Keresztes Attila)
Az 1956-os forradalom után a Kádár-rendszerre jellemző módon a disszidensek neveit, a külföldön sikeres magyar sportolókat igyekeztek elfelejteni, róluk tudomást nem venni. Így eshetett meg, hogy Hámori Jenő neve közel 60 éven át hiányzott a BEAC büszkeségfaláról. Egészen mostanáig…
A 2016. május 6-i, 15 órakor kezdődő ünnepségen a BEAC eddig elfeledett, hatodik olimpiai bajnokának “rehabilitálására” is sor kerül. A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club ez alkalomból leplezi le új, olimpiai bajnokait felsoroló emléktábláját, amely immáron Hámori Jenő nevével lesz teljes.
forrás: beac.hu
