Ha azt mondtuk, év közben kiélezett küzdelmet hozott a 2015/2016-os Budapesti Egyetemi Futsal Bajnokság, akkor a Final Fourra nehéz szavakat találni. Bár úgy is fogalmazhatunk, azt kaptuk, amire számítottunk: parádés meccseket, kiváló színvonalat, egészen elképesztő izgalmakat és frenetikus hangulatot. A továbbiakban Schleinig Ádám beszámolóját olvashatjátok.
A Budapesti Egyetemi Futsal Bajnokság (BEFB) négyes döntőjére, vagyis a Final Fourra 2016. április 6-án került sor a Gabányi László Sportcsarnokban méghozzá a négy legerősebb fővárosi egyetemi csapat, a BME Futsal Club, a TF SE Futsal, az NKE SE és az ELTE-Beac Futsal PPK részvételével.
Az első elődöntőben a BME az ELTE-vel nézett farkasszemet, és az előzetesen sima műegyetemi győzelmet ígérő meccs nem várt izgalmakat hozott. Az ELTE az elmúlt időszakban még csak szoros meccsre is nagyon ritkán tudta késztetni a BME-t, de ezúttal már a meccs elején megszerezte a vezetést. Hogy ez az eltések formajavulásának volt köszönhető, vagy a BME-nek hiányzott túlságosan az a néhány játékosa, akiket nem engedtek el az egyetemről – zárthelyit kellett írni… –, nem tudni, de talán ennek is, annak is volt köze az igazsághoz. Az első félidőben mindenesetre az ELTE eldönthette volna a párharcot, de nem tette, csak 2-1-es előnyt harcolt ki a szünetig, és a számos kihagyott ziccer meg is bosszulta magát. Az újrakezdés után pillanatok alatt fordított a BME, 4-2-re elhúzott, és innét az ELTE már csak üldözte az eredményt – mindhiába, 5-3-as vereséget szenvedett.
A hangulatra eddig sem lehetett panasz, a Gabányi sportcsarnok lelátóin százak foglaltak helyet, de a második elődöntőre még egy lapáttal rátettek a szurkolók – akik valóban szurkolók voltak. Az NKE-t vuvuzelákkal felfegyverkezett markáns férfi kórus űzte-hajtotta, a TF-et pedig a dobokkal érkező hölgy tábora próbálta győzelembe kergetni. Ahogy a nézőtéren, úgy a parketten is hatalmas volt a harc, noha az első félidőben nem esett gól, volt minden más, aminek egy jó futsal meccsen lennie kell. Felváltva forogtak veszélyben a kapuk, szédítő volt az iram, de úgy tűnt, a kapusokon sehogyan sem lehet kifogni. Aztán, ahogy ilyenkor lenni szokott, jött egy ártalmatlannak tűnő próbálkozás, amely irányt változtatott a védő lábán, és a labda a hosszú sarokba pottyant. Valósággal felrobbant a csarnok, vezetést szerzett a Közszolgálati! Nem tarthatott azonban sokáig az öröm, egy percre rá egyenlített a TF – hogyan másként, egy megpattanó lövéssel… A második játékrész közepére elkészült erejével a meglehetősen rövid kispaddal érkező NKE, a TF így az utolsó tíz percre már 4-1-es előnnyel mehetett, és be is jutott a döntőbe.
A helyosztók előtt az ELTE-BEAC cheerleaderjei bemutatójukkal forrósították tovább az amúgy sem túl „hűvös” hangulatot, majd jött a bronzmeccs az ELTE és az NKE részvételével.
Mondjuk inkább úgy: a csalódott ELTE és a borzasztóan fáradt NKE részvételével… Ennek megfelelően alakult az ütközet is, lassan csordogáltak a percek, az ELTE járatta a labdát, kereste a réseket, az NKE pedig mélyen visszaállva saját térfelére védte kapuját – sokáig sikerrel. Aztán egy perc alatt két bombagól is esett, egy itt, egy ott, s ment minden tovább a megszokott mederben. A színvonal elmaradt valamelyest az elődöntőkhöz képest, ahogy mondani szokás, a küzdelem dominált. Az utolsó percek izgalma azonban kárpótolt mindenért. Három perccel a vége előtt véleményes faultot fújt be a játékvezető, ráadásul ez már kisbüntetőt ért, Soltész Levente pedig nem is hibázta el a lehetőséget, a jobb sarokba vágta a labdát. Eldőlt, gondolhatták sokan, ám alig fél perc múlva ismét egyenlített az NKE. A vége mégsem 2-2 lett… Újabb kisbüntetőt rúghatott ugyanis az ELTE, s bár a kapus ezúttal hárított, a kipattanót már nem védhette – 3-2-es győzelmével az ELTE szerezte meg a bronzérmet.
A döntőben az eddigi két BEFB kiírás győztesei találkoztak egymással, vagyis a TF és a BME között dőlt el az aranyérem sorsa.
A bronzmeccshez hasonlóan ez az összecsapás is óvatos játékkal indult, egyik fél sem akart túl nagy kockázatot vállalni. A döntőt egyébként az oldalvonal mellől szemlélte Mocsai Lajos, a Testnevelési Főiskola rektora, a legsikeresebb magyar kézilabda edző is. „Rendkívül intenzív játék a futsal, a szabályrendszere lehetővé teszi az ütközéseket, a test használatát az elzárásokhoz, ebben feltétlenül hasonlít a kézilabdához – mondta Mocsai Lajos. – Nagy az idő nyomás a gyerekeken, gyors játék, rengeteget fejleszt, még futball is profitálhat belőle. A sportág biztosan megáll a saját lábán is, sőt, azt mondom, a kosárlabdával együtt az egyetemi sportok közül a futsal tart a legelőrébb.”
A BEFB döntőjén a csapatok is sokáig jól álltak a lábukon, gól nélkül pergett le az első huszonöt perc, és csak a második játékrész közepén gyorsultak fel az események. Na, de akkor… Előnyt szerzett a BME, egyenlített a TF, lejárt a rendes játékidő, vagyis jöhetett a hosszabbítás, s a thriller. A ráadás első öt percének rögtön az elején betalált a Testnevelési Főiskola, s erre csak fél perccel a második öt perc vége előtt volt válasza a BME-nek. Ám, ahogy a bronzmeccsen, itt sem maradt 2-2, méghozzá azért, mert egy másodperccel a vége előtt a BME hálójába csorgott a labda. A középkezdésre sem volt már idő, 3-2-re győzött a TF, ezzel a 2015/2016-os BEFB bajnoka lett, s második aranyérmével az örökrangsorban is megelőzte a BME-t.
„Fantasztikus küzdelmet hozott a döntő, méltó befejezése volt az évadnak. Külön örülök, hogy ilyen hangulatot teremtettek a szurkolók, a játékosok úgy érezhették magukat, mintha válogatott mérkőzésen szerepeltek volna. A mai nap az egyetemi sport ünnepe volt, s reméljük, örök élmény lesz a szurkolok és a játékosok számára egyaránt. – értékelt Simon Gábor, az egyik szervező Budapesti Egyetemi Atlétikai Club ügyvezetője, majd Lovász Tamás, a Magyar Labdarúgó Szövetség budapesti igazgatója mondott néhány szót az esemény zárásaképp. „Az Magyar Labdarúgó Szövetség kiemelten kíván foglalkozni az egyetemi sporttal, különösképp a futsallal, ezért szolgál nagy örömünkre, hogy idén már harmadszor rendezték meg a Budapesti Egyetemi Futsal Bajnokságot.”
