Farkas Lillával, az ELTE-BEAC Sportösztöndíjas polefitness edzőjével beszélgettünk és megtudhattuk, mi fán is terem ez a sportág, illetve, hogy mennyire népszerűvé vált az utóbbi időben. Lilla jelenleg harmadéves az ELTE-PPK sportszervező szakán, de a kemény egyetemi élet mellett heti négy edzést is tart a sportolni vágyó fiataloknak.
Mikor kezdtél el ezzel a sportággal foglalkozni?
Két éve, tehát 2013 november elején kezdtem el ezzel foglalkozni a gödöllői Catwalk stúdióban. Addig is elég sok táncos műfajjal foglalkoztam, és jött a lehetőség, hogy ki lehet próbálni, aztán ott ragadtam.
Ezek szerint korábban is a tánc világában tevékenykedtél. Milyen műfajokban próbáltad ki magad ezelőtt?
Körülbelül két éves koromtól néptáncoltam, később különböző modern táncok jöttek, mint a fashion dance, rock ’n’ roll, kipróbáltam az argentin tangót, a swinget, mozgásszínházat, szóval mindenfélét, de a legkomolyabban a hip-hopot, azt a mai napig versenyszerűen űzöm. Tanítottam is gyerekeknek fashiont és rockiet, valamint egy amatőr társulatban mozgásszínházi csoportot vezettem.
Maga a polefitness, mint sportág, mikor kezdett igazán betörni Magyarországra?
A 2000-es években tört be ennyire komolyan önálló sportként. Pirner Alma, egzotikus tánc világbajnok hozta be a köztudatba, és ő alapította meg a DOLLHOUSE – Poledance és Pole-fitness Stúdiót. Ezután akkora népszerűségnek kezdett örvendeni, hogy most már szinte minden utcában van Pesten stúdió, illetve sok vidéki településen is.
Biztosan korábban is felmerült már ez a kérdés, hogy hol lehet meghúzni a határvonalat a polefitness, mint sport, illetve maga a rúdtánc között? Valamilyen szinten mégiscsak az „erotikusabb műfajból” eredeztethető…
Igen ez a mai napig nagyon sztereotipikus. Leginkább ott lehet meghúzni a határt, hogy ki az, aki bárban táncol és ki az, aki edzésként űzi ezt az egészet. A bárokban a táncosabb, erotikusabb elemek dominálnak, míg polefitness edzésen alapvetően nem tanulunk koreográfiát, hanem csak az elemeket, mint forgások, pózok, erőelemek, például a „zászló”, ami fegyencedzésből is ismert. Később a polefitnessnek is kialakultak különböző ágai: van a poledance, ami kimondottan koreografikus, versenyeken is ez a jellemző.
Ha már versenyek, hogy kell elképzelni egy ilyen eseményt? Mikből áll egy ilyen verseny, milyen szabályokra kell odafigyelni?
Egy polefitness versenyt úgy kell elképzelni, hogy egy 3-4 perces koreografikus előadással áll ki a versenyző, egyaránt fix és forgórúdon, talajelemekkel, show elemekkel összekötve. Emellett a versenyeken szigorúan tiltják azokat a ruhákat, amik nem takarnak eleget, tehát van egy kódex, ami szabályozza, hogy miben és milyen mozdulatokkal lehet előadni egy koreográfiát.
Ezek szerint éles különbség van a polefitness és a rúdtánc között, maga a sport erősen 
szabályozva van, de azért hasonló elemek fellelhetőek, vagy teljesen szétvált a kettő?
Nem, nem lehet szétválasztani, mert abból a régi klasszikus bári rúdtáncból alakult ki a polefitness, sőt ez már az őskorban, ókorban is jelen volt, először termékenységi táncok formájában, majd Kínában a cirkuszokkal kezdett elterjedni. Utána a XX. században jött be Amerikába a burleszk műfajjal és abból lett egy ilyen show. Később kialakult ez az edzésforma, amit ma polefitnessnek nevezünk.
Kezdőként, ha lemegy az ember mondjuk élete első edzésére, mivel fog szembesülni?
Jellemzően az edzés 60 perces. Van egy bemelegítő gimnasztikai rész, utána rudas bemelegítés a legegyszerűbb mozdulatokkal és utána sorra tanuljuk az elemeket szintnek megfelelően. Tehát, ha azt a szintrendszert nézzük, amiben én is tanítok, ott öt különböző szint van, szintvizsgázni kell, és mindenki a saját szintjén tanulja az elemeket. A végén 8-10 perces nyújtással zárjuk az edzést.
Pontosan hogy kell elképzelni a rendszert?
Alapvetően nincsen egy összefogó szövetség, ezért többféle verseny van. Van a Rúdtánc Magyar Bajnokság, vannak különböző amatőr és freestyle versenyek, vannak házi versenyek, amit egy-egy stúdió szervez, illetve most először kerül megrendezésre a nemzetközi PoleArt kvalifikációs versenye, ez most lesz novemberben. Így minden versenynek megvan a maga versenyszabályzata, versenyrendszere.
Te saját magadat edzed, vagy neked is van saját edződ, aki felkészít a versenyekre?
Ez leginkább idő függő, most már heti 7 alkalommal, négyszer a BEAC-on, háromszor pedig Gödöllőn tartok edzéseket és ezek után már nincs ereje az embernek nekiállni egy rendes edzésnek. Járok workshopokra, amiket külföldi edzők tartanak, és ha van alkalmam, akkor a gödöllői stúdióba járok a saját edzőmhöz, de általában, amikor edzést tartok előtte 20 percben kigyakorlom, amit aktuálisan szeretnék. Persze versenyfelkészüléshez, szintvizsgához Sárai Tíciához, az edzőmhöz fordulok.
Az imént említetted, hogy a polefitness mellet a hip-hopot is változatlanul űzöd, illetve értesüléseim szerint futsalozol is. Ezek mellett marad szabadidőd, tudsz időt szánni a magánéletedre is?
Emellett még aktívan foglalkozom színházzal és zenéléssel is, és még ott van a sportszervező szak, ami mellett sportedző OKJ-t is végzek. De ettől szép az egész és mostanra állt össze, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. A nehézséget a Pest-Gödöllő közötti ingázás okozza, de szerencsére hamar megtanultam beosztani az időmet.
Honnan nyered a motivációdat erre a rengeteg dologra?
A motivációm alapvetően az, hogy minél jobb legyek az általam űzött tevékenységekben és kihozzam magamból a maximumot. De a legnagyobb hajtóerő, hogy szívesen foglalkozom ezekkel.
Térjünk át magára az ELTE-re. Mi történik ebben a heti négy alkalomban?
Minden alkalommal különböző csoportok vannak, a teremben négy rúd van, mindegyiknél két-két ember dolgozik, tehát óránként 8, összesen 32 ember, akikkel foglalkozom. Ebben az az érdekesség, hogy van köztük egy fiú és egy ERASMUS hallgató is, és ez külön bonyolítja az edzéseket. A legtöbbjük kezdő, akik nálam kezdtek el ezzel foglalkozni és van egy-két haladó, akik pedig nálam szeretnék folytatni. Ez a félév a népszerűsítésről szól, de decemberre már szintvizsgát tervezünk, tavasztól pedig általános testnevelésként is szeretnénk elindítani.
Férfiak körében mennyire népszerű ez a sportág?
Egyre inkább. Többnyire azért, mert már a nemzetközi porondon is vannak férfiak, nekik szóló versenyek, és így, akikhez eljut, eléggé motiválni tudja, mert tulajdonképpen ez a saját testsúlyos edzéseknek egy új fajtája. Véleményem szerint Magyarország egyik legjobb „rúdtáncosa” is egy férfi, Presinszki Ákos, hogy a nevét is említsem.
Még az is lehet, hogy jövő héttől én is aktív részvevője leszek az edzéseknek, de bárhogy is alakul köszönöm szépen az interjút és további sikeres felkészülést és minél jobb eredményeket kívánok!
Köszönöm szépen.
