Korábbi ELTE-s hallgató az első magyar győztes a nagy múltú Oxford-Cambridge evezősverseny történetében. Interjú Novák Mariannal.
Az ELTE-n tanult Novák Mariann bevonult a történelemkönyvekbe. Nem is akárhogyan: ő az első magyar nő, aki országos bajnokként illetve U23-as világbajnoki bronzérmesként, elsőként képviselte hazánkat a női Oxford-Cambridge evezősversenyen, amelyet 1927 óta rendeznek meg. Bár összesítésben a Cambridge vezet 41 győzelemmel, a magyar lánynak is köszönhetően csökkent az Oxford hátránya, és már 27 strigula áll az ő nevük mellett is. A korábban az ELTE-n tanuló, jelenleg Angliában élő és régészetet hallgató Mariannt az ELTE Online is megszólaltatta a nem mindennapi siker kapcsán!
Egy és háromnegyed hajóval nyertetek. Milyen volt a célba érkezésetek, lazábbra vettétek a tempót a végén?
Egyáltalán nem. Az előnyünket csak a célba érkezésre sikerült ekkorára növelnünk. Mivel a verseny elején a Cambridge vezetett, így elég kemény volt a második ezer méterünk is, és persze minél nagyobb különbséggel szerettünk volna nyerni.
Neked, hogy “ízlett” a verseny? Mennyire fáradtál el?
Számomra nagyon jó volt, bár az oldal-ellenszél miatt hosszúra és nehézre sikeredett a pályánk. Különösen a verseny második felét élveztem, amikor már láttuk, hogy nyerni fogunk. Természetesen nagyon elfáradtam, de mondanom sem kell, hatalmas volt az öröm a célba érkezés után.
Olvastam, hogy előzetesen megjósoltad, a Cambridge kezd majd jobban. Mennyire érezted biztosnak a győzelmeteket, verseny közben?
Ugyan sejtettük, hogy a rajtból ők jönnek majd ki gyorsabban, bíztunk benne, hogy a mi utazótempónk és állóképességünk jobb, mint az övék. Ezért nem lepődtünk meg, hogy lehagytak minket. Viszont arra nem számítottunk, hogy csak fél távnál érjük utol őket. A pálya közepe felé ez egy picit már aggasztó is volt, de szerencsére senki sem idegeskedett, és miután befogtuk a cambridge-ieket, már nagyon gyorsan növeltük az előnyünket.
Mit jelent odakint ez a győzelem a presztízsen kívül?
Ha valaki bekerül az egyetemet képviselő csapatba, azt már önmagában nagyon megbecsülik, tanárok és diákok egyaránt. Mindenki tudja, hogy nehéz a tanulmányok mellett időt szakítani az evezésre. Azonban győzelmünk kiválóan példázza, hogy kifizetődő volt a befektetett munka.
Gyakorlatilag téli körülmények között kellett eveznetek, a rossz idő mennyire okozott gondot?
A szervezők kiválóan vizsgáztak. Továbbá számomra nagyon meglepő az is, hogy mennyien eljöttek szurkolni, hiszen borzalmasan hideg volt. Verseny közben is szuper volt hallani a biztatást.
Októberben csatlakoztál a csapathoz. Milyen a társaság?
Elég nagy a csapatunk és igen vegyes összetételű, nemzetiség, kor és tanulmányok szempontjából is, ami szerintem elég különleges. Jellemzően, elég jó szokott lenni a hangulat az edzéseken.
Mikor lett biztos, hogy az első számú nyolcasban kapsz helyet és ez mit jelentett számodra?
Március 3-án tudtam meg, hogy lehetőségem lesz bizonyítani, majd egy nappal később hirdették ki hivatalosan is. Természetesen nagyon boldog voltam, hiszen ez volt a célom október óta.
Evezzünk kicsit hazai vizekre. Nemrég még az ELTE-n tanultál, nálunk az iskola mellett mennyire jutott időd a sportra?
Elég nehéz volt összeegyeztetni a kettőt, elsősorban az utazás, a budapesti távolságok miatt. Az órarendemet többnyire igyekeztem úgy összeállítani, hogy legyen időm evezni is. Nagyon be kell osztania az embernek az idejét ilyen helyzetben, és jó előre átgondolnia mit, mikor csinál.
2010-ben megkaptad az ELTE Jó tanuló, jó sportoló ösztöndíját. Az egyetem tehát egy sokoldalú hallgatót kapott a személyedben. Te mit kaptál az ELTE-től?
Sok barátot és rengeteg élményt. Meg persze egy nagyon jó régészeti képzést, kiváló ásatási gyakorlatokkal.
Mióta tanulsz Angliában és milyen szakon vagy jelenleg?
Az alapszak befejezése után tavaly októberben kezdtem el a mesterképzést Oxfordban. A szakom angol megnevezése Archaeological Science, ami javarészt a természettudományok régészeti alkalmazására koncentrál.
Mik a terveid a jövőre nézve? Ásatások vagy evezősversenyek?
Hamarosan vizsgáim lesznek, ezért most szinte csak tanulok. Mivel a későbbiekben kutatással kívánok foglalkozni, doktori képzéssel szeretném folytatni a pályám, így feltehetően ismét kicsit háttérbe szorul majd az evezés.
