December végén az ELTE férfi futsalosai a Dunakeszit fogadták, a mérkőzésen Vincze Ottó és Horváth Ferenc is pályára lépett. Az ELTE Online mikrofonvégre kapta a korábbi válogatott labdarúgókat.
A találkozón csak nagyon szoros, 6-5-ös eredménnyel sikerült felülkerekednie a Dunakeszi Kinizsinek futsalcsapatunkon, pedig az ellenfelet volt nagypályás, és jelenlegi futsal válogatottak is erősítik, míg edzőjük a román futsalválogatott spanyol származású szövetségi kapitánya. Az ELTE Online két korábbi többszörös nagypályás magyar válogatott játékost is megszólaltatott a meccs után.
Vincze Ottó 1974-ben született Ózdon. Ferencvárosi junior időszaka után hamar Svájcba került, ahol csaknem öt éven át, egészen 1994-ig futballozott. Ekkor – egy angyalföldi kitérőt követően – visszakerült a fővárosi zöld-fehérekhez, elindítva ezzel pályafutása legsikeresebb időszakát. Vincze Ottó az akkori legjobb magyar együttes meghatározó alakjává vált, a futballista fiatal kora ellenére az FTC Bajnokok Ligája-menetelésének egyik legfontosabb pillére lett. A hirtelen szinte sztárrá váló játékost egy évvel később elvitte a Barcelona, ám a katalán klubnak „csupán” a B-csapatában tudott pályára lépni. Miután elkerült Spanyolországból, idehaza és Németországban is több klubban futballozott. Vincze Ottó 11-szeres magyar válogatottnak mondhatja magát. Jelenleg televíziós szakkommentátorként is tevékenykedik.
Elfáradtál a mérkőzés végére?
Vincze Ottó: Igazság szerint az ellenfél nagyon jól játszott elennünk, így oda kellett, hogy tegyük magunkat. De hát ezért jöttünk, szerencsére győztünk, amikor pedig nyer az ember, akkor elfelejti a fáradtságot. Így tehát minden rendben.
Volt válogatottként és befutott tévés szakkommentátorként mi motivál egy NB II-es futsal mérkőzésen?
V.O.: A játék szeretete, a labda iránti vágy. Elsősorban ezek. Ha az embernek már nincs lehetősége nagypályán megmérettetnie magát, akkor keresi az újabb lehetőségeket arra, hogy azért mégis csak legyen kihívás. A futsal pedig akár az NB II-ben, akár alacsonyabb szinten, de egy nagy kihívás, és ilyen kiváló ellenfelek ellen mindig öröm játszani.
Ennek megfelelően menetel is a Kinizsi. Jövőre már újra NB I-es leszel?
V.O.: Nagyon bízunk benne. Ezért dolgozunk hétről hétre, napról napra, és úgy tűnik, hogy van esélyünk rá, reméljük, hogy sikerülni fog megszerezni az NB I-es tagságot.
A sok teendőd mellett azért jut időd arra, hogy a női kézilabda Európa-bajnokságot is figyelemmel kövesd?
V.O.: Arra mindig jut, de ha nem, hát szakítok rá. Természetesen szomorú az ember, amikor egy vírusos fertőzés leteríti a magyar válogatott legjobbjait, de szurkolunk nekik és bízunk abban, hogy a románok ellen holnap kivívják az elődöntőbe jutást a lányok. (szerk. Görbicz Anita a válogatott irányítója, Vincze Ottó párja. A nemzeti csapat végül bronzérmesként zárta a szerbiai Eb-t)
Horváth Ferenc 1973-ban látta meg a napvilágot, és már 1991-ben a Videoton profi játékosa lett. Ezt követően jó néhány magyar csapatnál megfordult, többek között a Ferencvárosban és az Újpestben is futballozott, ezt követően Németországban légióskodott. A magyar válogatottban 32 mérkőzésen 12 gólt szerzett. Jelenleg a Kecskemét NB I-es csapatának vezetőedzője.
Ha azt mondom nagypályás foci, futsal, footgolf, akkor milyen közös tényezőt találsz bennük?
Horváth Ferenc: Csak a labdát.
És azon kívül?
H.F.: Azon kívül nem sok hasonlóság van a szóban forgó játékok között.
Pedig Horváth Ferenc is lehetett volna a megoldás, ugyanis mindhárom sportágat kipróbáltad, űződ, ráadásul a Kecskemét nagypályás csapatának a vezetőedzője is te vagy. Hogyan jut időd mindenre?
H.F.: A válasz egyszerű: a foci az életem. Úgyhogy ez nekem nem nyűg, hanem színtiszta élvezet. A KTE a munkám, a többi pedig hobbi, szeretem ezt csinálni.
H.F.: Ő egy nagyon érdekes ember. Csak a munkájának él. Szerintem abban, amit csinál, a világ egyik, ha nem a legjobbja. Rendkívül felkészült, nagy élmény vele minden edzés, mérkőzés, de még a videós meccselemzések is. Amit tud a futballról, az szenzációs.
Amikor a Kecskeméti TE edzője lettél, egy jó sorozatot produkáltok, majd visszább esett a csapat teljesítménye. Hogyan látod most a gárdát?
H.F: Azt gondolom, hogy valóban jól kezdtünk, de voltak problémáink, amiket majd ki tudunk javítani a téli alapozásra. Dolgozunk rajta, hogy megoldódjanak a gondok, úgyhogy remélem, a munka meghozza majd a gyümölcsét.
Az újévben mi lehet a cél parketten és a füvön?
H.F.: Meg kell nyerni mindent. Nem olyan bonyolult az élet. Jól kell csinálni, és akkor garantáltan nyerni fogsz valamit.
(Fotó: Simó Szabolcs)
