Elszabadultak a mínuszok az ELTE sportpályáin is. Szabadtéri sportolóink többségét cseppet sem vetette vissza a hirtelen lehűlés, néhányan külön örültek neki.
Ezen a télen eddig nem volt komoly okunk a panaszra. Kellemes és száraz őszi időnek megfelelő időjárási viszonyok között zajlottak az edzések. De most helyzet van! Ráadásul léteznek olyan sportágak, melyek edzéseit nehezen vagy egyáltalán nem lehet megvalósítani benti körülmények között. Lássuk, hogy az ELTE túracsapata szerint miben más a téli túra, miért örülnek a tájfutók, kemény-e a hidegben a focilabda, és mi motiválja a Polythlon triatlonos és futócsapatát a dermesztő tréningeken!
Teremben nagyobb hülyeség lenne túrázni, mint mínusz 20-ban. Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért. Turi Zsolt, a szakosztály vezetője szerint ilyenkor, rövidebb távokon, de ugyanúgy jól esik a friss levegő és a mozgás. Sőt a táj nyújtotta különleges vizuális élmény és hangulat is csábító. Az ekkorra szervezett teljesítménytúrák, versenyek meglepő módon csupán az ajánlott öltözetben különböznek a normálistól, illetve abban, hogy még több tea vagy ízlés szerint pálinka fogy út közben. Mint tudjuk, helyesen, hiszen téli időszakban különös gondot kell fordítani a megfelelő hidratálásra.
Nagypályás labdarúgóink heti két edzéssel és hétvégi edzőmeccsekkel készülnek a megmérettetésekre. Méghozzá a szabadban, benti edzés nincs. A kispályás tornák is legfeljebb a sátor alatt, műfüvön zajlanak. De Bitai Zoltán, az ELTE sportösztöndíjas labdarúgója különösen előnyösnek tartja ezt. A fagyott levegő a labdában sem lehet akadály. A sportolók így legalább felkészülnek mindenre, nem érheti őket meglepetés a bajnokság tétre menő mérkőzésein. Persze ők is jól felöltöznek és ilyenkor különösen sokat futnak, egyrészt a hideg elől, másrészt a jobb kondiért.
A csupán most szerveződő tájfutók egyenesen örülnek a hónak, hidegnek, és kapva kapnak az alkalmon. A tájfutás téli változata a sítájfutás. Bár közösségük annyira friss, hogy a közös edzések még csak gondolatban valósultak meg, az érdeklődők kora tavasztól késő őszig a budapesti szerdai tájfutás és csütörtöki tájkerékpár edzőversenyek alkalmával próbára tehetik magukat. E sportág mindenesetre az egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy a szabadtéri sportot szabadban kell űzni, kihasználva a tél által nyújtott örömöket és előnyöket.
Az ELTE Polythlon csapata is nagyjából ugyanúgy edz az év ezen szakaszában, mint máskor. Bár a triatlon összetett sportág, így edzéseik is azok. Úszni a többség ugyan a meleg, jól fűtött uszodatér hűvös vizében szokott, de akadnak köztük olyanok is, akik kemény mínuszokban is bevállalják a kegyetlen és fedetlen kinti medencét. Ők elmondhatják magukról, hogy a napfelkelte mellett hópelyheket is látnak úszás közben. A bringás edzések már bent, a Polythlon szertárában, úgynevezett görgőkön zajlanak. Az egyébként monotonnak tűnő biciklin töltött órákat jól feldobja a helyiségben elhelyezett TV. Futni viszont muszáj, méghozzá kint. Az alapozás alacsony intenzitáson és nagy kilométerszámon történik. A futóedzések egyik vezetője, Szabó Gábor úgy véli, nincs hideg, csak rosszul öltözött futó. A friss, oxigéndús levegő edzi és ellenállóbbá teszi a szervezetet.
És hogy mégis mi viszi rá a Polythlon Klub tagjait és a többi eltés sportolót arra, hogy a kellemes meleg helyet sok-sok hideget kapjanak? A közös mozgás, még ha picit fázósan is indul, nagyszerű közösségi élmény és egyben motiváció: ha te bírod, akkor nekem is menni fog! Sajnos az eredményeket sem a rajtvonalon osztogatják. Annak elengedhetetlen feltétele, hogy minden évszakban rendszeres legyen a felkészülés.
Rusz Ágnes
ELTE Online
A képek forrása: http://www.flickr.com/photos/franciscojgonzalez/
