Hosszú idő után ismét fellendült az élet az ELTE szombathelyi campusán – derűs hétköznapok döntötték le az elszigeteltség falait. Négy egyetemista mesél az élményeiről.
Szerző: Táncos Dominika
Alig néhány hete, hogy az őszi szellő összeterelte a szombathelyi egyetemi közösséget és az épület falai újra megteltek élettel, lendülettel. A folyosókról beszélgetés hallatszik, az aulába visszatért a nyüzsgés, és a menza ajtaja előtt ismét sorok kígyóznak. Habár a maszkhasználat a jelenlegi félév során is kötelező maradt, a személyes oktatás nyújtotta motiváció ennek ellenére könnyedén leolvasható a hallgatók arcáról.
Annyi meg annyi előnyt és kényelmet jelentett számunkra a távolléti oktatás: az otthon melegét, a később kelést, megszabadított minket az utazás okozta fáradtságtól és időveszteségtől, a késő buszoktól, vonatoktól és a folytonos cipekedéstől, sőt még a mindennapos „Mit vegyek fel?”-től is, hiszen a napok többségét pizsamában az ágyban töltöttük, remélve, hogy nem kell bekapcsolnunk a kamerát. Minden adott volt számunkra, hogy kellemesen érezzük magunkat a digitális oktatás során; valami mégis hiányzott, valahogy mégsem volt így kerek egész a tanév.
Úgy tűnik, mindenki sokkal vidámabb, kiegyensúlyozottabb, motiváltabb. Vajon mi állhat a háttérben? Minek köszönhető ez a felvirágzó egyetemi miliő? Hogy a végére járjak, négy másodéves hallgató véleményét kértem ki az online és a jelenléti oktatással kapcsolatban, abban a tekintetben, hogy milyen érzelmeket, gondolatokat párosítanak a két oktatásformához, valamint milyen hatást gyakorolt a közérzetükre, illetve a motivációjukra az elszigeteltség.
Elsőként Kürti Regina, másodéves német–testnevelés osztatlan tanár szakos hallgató osztotta meg velem a tapasztalatait.
– Hogy érzed magad újra itt az egyetemen?
– Jó érzés újra itt, nekem személy szerint nem jött be az online oktatás. Hiányzott már a társaság, örülök, hogy most itt lehetünk végre.
– Mennyiben befolyásolja a közérzeted, a hangulatod és a motivációd az, hogy újra jelenléti oktatás zajlik?
– A jelenléti oktatás nyilván feszesebb, az online alatt elkényelmesedtünk kicsit. Az otthoni légkör szerintem mindnyájunk számára egyfajta biztonságérzetet adott, ami a tanulást is befolyásolta. Ettől függetlenül ugyanúgy készültem az órákra és a tesztekre, viszont sokkal motiváltabb vagyok, amióta megjöttünk; számomra ez hatalmas pozitívum.
– Tapasztalsz bármilyen változást a közösség összetartását illetően?
– Szerintem közelebb hozott minket a távolság, rövid idő alatt összebarátkoztunk, és úgy gondolom, ezek igaz barátságok lettek. Online alatt is kerestük egymást, tartottuk a kapcsolatot, lehet, hogy jelenléti oktatás esetén, mindennapos találkozás mellett nem kerestük volna ennyit a másikat.
– Kérlek, oszd meg velünk, milyen pozitív és negatív velejáróit érzékelted leginkább az online oktatásnak!
– Pozitívumként talán azt említeném, hogy nyugodtabb voltam, stresszmentesebb időszak volt ez számomra a saját szobámban, a saját asztalkámnál. Negatív velejáróként az elszigeteltség lelki kihatását érzékeltem leginkább. Szeretek otthon lenni a családommal, viszont ez az év már túl sok volt, illetve nem szívesen ülök a számítógép előtt egész nap, sokkal hasznosabb számomra, ha az oktató személyesen adja át az ismereteit.
– Volt rá példa, hogy megviccelt a technika?
– Többször is. Nyilvánvaló, hogy akkor nem volt áram az egész városban, amikor egész nap óráim lettek volna, vagy épp csak egyszerűen kidobott a Teams.
– Adódtak nehézségek a hallgatótársaiddal vagy a tanáraiddal való kommunikációban az online térben?
– Nem. Ez lehet, hogy könnyebb volt az online oktatás során, mint személyesen. Egyszerűbb volt összerántani a csapatot, ha bármit meg kellett beszélnünk; ehhez leginkább a Teams felületét használtuk. A tanárainkat is könnyen el tudtuk érni: mind a Teams-en, mind pedig e-mailben készséggel válaszoltak.
– Hogy befolyásolta az online lét a családi életed?
– Szerintem minden ugyanolyan jó maradt, mint eddig. Eleinte még örültem is kicsit, hogy hazajöhetek, mert eddig még nem volt rá példa, hogy hosszabb időre elszakadtam volna otthonról. Itt voltak a barátaim, de otthon volt a családom, és ők hiányoztak.
– Ha lenne lehetőséged a választásra, melyik oktatási forma mellett döntenél?
– Mindenképp a jelenléti mellett.
– Mit gondolsz, mekkora az esélye annak, hogy ismét áttérünk a távolléti oktatásra?
– Nyár végén több helyen is olvastam, hogy vannak olyan oktatási intézmények, ahol online tanítással tervezték indítani a tanévet, illetve több ismerősömnek előbbre hozták októberre a szalagavatót, szóval látok rá esélyt, de bízzunk a legjobbakban.
– Milyen tanácsot adnál az idei elsősöknek arra az eshetőségre, ha a félév során mégis online-ra váltanánk?
– Tartsanak ki, minden csak hozzáállás kérdése. Ne kényelmesedjenek el, ne vezesse félre őket az otthonlét. Én igyekeztem tartani a tempót, úgy érzem sikerült is, viszont sokkal nehezebb volt hozzáfogni bármihez.
Ezután Molnár Klementina, szintén másodéves, angol–német osztatlan tanár szakos hallgató nyilatkozott magazinunknak.
– Milyen érzéssel töltött el a hír, miszerint az idei tanévet jelenléti oktatással indítjuk?
– Én személy szerint nagyon örültem annak, hogy az idei évet jelenléti oktatásban kezdjük. Hiányzott a közösségi élet, illetve számomra fontos az is, hogy a szaktársaimmal a feladott anyagot átbeszéljük, ami az online felületeken nem ugyanolyan.
– Elsőévesként alig pár heted volt megismerni a társaidat, mielőtt áttértünk az online oktatásra. Elegendő volt ez az idő arra, hogy barátokat szerezz az új közösségben?
– Sajnos az idő tényleg kevés volt. Volt pár hallgatótársam, akiket már eleve ismertem, viszont mély barátságokat még sajnos nem volt időm többekkel kialakítani. Az a pár hét csak arra volt elegendő, hogy a szaktársakat megismerjük.
– Hogyan hatott a kapcsolataidra az elszigeteltség?
– Én legtöbbet a Teams felületét használtam, társaimmal viszont Facebookon tartottam a kapcsolatot. Sajnos a sok egyedüllét miatt észrevehetően zárkózottabb lettem, ezért is próbálok jelenleg minél több időt tölteni a barátaimmal.
– Melyik oktatási formát preferálod jobban, és miben mutatkoztak meg leginkább az előnyei annak?
– Én sokkal jobban preferálom a jelenléti oktatást, hiszen ha bármi probléma adódik előadás közben, valamit esetleg nem értünk, akkor akár a szaktársainktól sokkal hamarabb több segítséget kaphatunk, mint mondjuk online.
– Az online oktatás több negatívumot vont magával, azonban mint mindennek, ennek is akadtak pozitív hozományai. Melyek azok, amik kimondottan előnyödre szolgáltak?
– Az online oktatás alatt nagyon jól sikerült beosztanom az időmet. Megvolt a napi rutin, egészségesebben étkeztem, mint amikor jelenléti oktatásban vettem rész, illetve még az edzésre is tudtam időt szakítani. Mivel megtaláltam az összhangot, ezért a tanulás is meglehetősen jobban ment.
– Milyen mértékben befolyásolja az időbeosztásod a jelenléti oktatás? Hogyan változott ez az előző tanévhez képest?
– Nem félek azt mondani, hogy az időbeosztásom teljesen felborult. Még meg kell szoknom azt, hogy fel kell kelni órák előtt, nem csak öt perccel korábban, illetve még azt sem tudtam összehangolni, hogy elegendő időm legyen az edzésekre és az egyetemre egyaránt.
– Tavaly októberben sok társaddal együtt neked is el kellett hagynod alig pár héttel a beköltözés után a kollégiumi szobádat és ezzel együtt a lakótársaidat, valamint a kollégiumi közösséget. Hogy hatott rád a kiürítés híre?
– Engem a kipakolás híre nem ért nagyon hirtelen, hiszen már érezhető volt jóval előtte, hogy átállunk online oktatásra. A kiköltözés viszont nagyon furcsa érzés volt, hiszen mire megszoktam volna a kollégiumi környezetet, berendezkedtem teljesen a szobába, arra össze kellett pakolnom az ottani életemet és vissza kellett rázódnom a régihez.
– Az idei tanévben is a kollégium lakója vagy. Tapasztalsz változást a közösség összetartását illetően az előző tanévhez képest?
– Mivel még csak pár hete vagyunk újra itt, nagy változásokat még nem véltem felfedezni. Mindenki ugyanolyan segítőkész és figyelmes.
– Mennyi esélyt látsz rá, hogy a félév során ismét áttérünk távolléti oktatásra? Mire alapozod a feltevésed?
– Nagyon reménykedem benne, hogy nem. Az átállásra kevés esélyt látok, talán szerencsém is lesz.
– Milyen tanácsot adnál az idei elsősöknek arra az eshetőségre, ha online oktatásra váltunk?
– Mindenképpen azt, hogy osszák be előre a napjaikat, így nem maradnak el semmivel. Plusz lehetőség szerint tartsák a kapcsolatot a szaktársaikkal, barátaikkal és ne csak az online felületeken.
Ezt követően Horváth Dániel, ugyancsak másodéves, német–történelem osztatlan tanár szakos hallgató osztotta meg véleményét.
– Mi a véleményed az online oktatásról? Miben láttad az előnyeit, illetve a hátrányait?
– Vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban. Egyrészről kényelmesebb, mint bejárogatni egyetemre, illetve jobban tudtam beosztani az időm otthon, mint most az egyetemen vagy a kollégiumban. Visszaköltözni a kollégiumból pedig határozottan jót tett a pénztárcámnak is, mert nem kellett annyit költenem. Amit hátrányként éreztem, az a bezártság, a kevesebb motiváció és a tétlenség érzése. Egyszerűen nem éreztem magam egyetemistának, vagy úgy egyáltalán hasznosnak. Az időt is teljesen máshogyan érzékeltem a karantén idején: olyan volt, mintha egyszerűen megállt volna.
– Hogy érzed magad újra itt az egyetemen? Pozitív vagy negatív irányba befolyásolja a közösség a közérzeted és a hangulatod?
– Ez is nagyon kettős érzéssel tölt el. Persze jó látni újra embereket és személyesen részt venni az órákon, ugyanakkor megint elsősnek érzem magam az egyetemen. Tekintve, hogy tavaly nem sokat voltam itt, így sokszor fel kellett fedeznem az épületet, az embereket, meg az egész egyetemi közösséget. Vannak helyzetek, amikor jobban érzem magam, mint ha online tanulnék, de van, amikor eléggé elveszett vagyok.
– Milyen hatással van rád a jelenléti oktatás a motivációdat illetően?
– Sokkal motiváltabb vagyok, mint a karantén alatt. Most tényleg érzem, hogy egyetemista vagyok és valami hasznosat csinálok.
– Hogyan változtatta meg a napi rutinod a jelenléti oktatás?
– Eléggé máshogy néz ki így egy napom. Először is korábban kell felkelni az órákra, nem elég, ha az ember előtte öt perccel kel ki az ágyból. Aztán maga a kollégiumi élet is teljesen máshogy néz ki, mint az otthoni. Otthon többet kellett besegítenem a háztartási munkákba, a kollégiumban viszont az ember nem tudja magát elizolálni a társasági programoktól, így ott arra „megy el” több idő.
– Mi az, amit a leginkább hiányoltál a digitális oktatás során a mindennapjaidból?
– Magát az érzést, hogy ott lehessek élőben az órákon, az egyetemen. Az egyetemista létet.
– Volt rá példa hogy az online során megviccelt a technika?
– Ilyen tekintetben szerencsés voltam, mert szinte az egész online oktatás alatt elég jól működött nálam mind a Teams, mind az internet.
– Hogy hatott az elszigeteltség a kapcsolataidra? Sikerült ennek ellenére összeköttetésben maradni a társaiddal? Melyik kommunikációs felület vált leginkább hasznodra az online oktatás során?
– Alapvetően sikerült viszonylag rendszeresen találkoznom élőben a barátaimmal. A szaktársakkal is zökkenőmentesen tudtam tartani a kapcsolatot, főleg a Facebook segítségével.
– Hogy hatott az online a családi életetekre?
– Nem igazán éreztem változást ezen a téren. Nyilván vissza kellett költöznöm a szüleimhez, de nem volt ez más, mint az egyetem előtt.
– Milyen mértékben befolyásolja a jelenléti oktatás a kiadásaidat?
– Sokkal többet kell most költenem, mint amikor online alatt a szüleimnél laktam. Az utazás, az étel, a kollégium díja, és még sok egyéb más, amiket most mind ki kell fizetni.
– Mit gondolsz, milyen véleménnyel vannak a társaid, illetve a tanáraid a digitális oktatásról?
– Mind az oktatók, mind a többi egyetemisták szerintem nagyon örülnek, hogy végre megint itt vagyunk. Sok oktatónak a jelenléti oktatás egyértelmű könnyebbség, mert nem nagyon tudtak mit kezdeni az online oktatással. A hallgatóknak persze sok esetben a tanulás és a vizsgázás része könnyebben ment, de szerintem összességében mindenki örül a jelenléti oktatásnak.
– Mekkora esélyt látsz arra, hogy ismét érvénybe lépnek a korlátozások és el kell hagynunk az egyetemet? Mire alapozod a feltevésed?
– Szerintem elég kicsi az esély egy újabb online tanévre. Az egyetemen belüli magas átoltottság és a hírekből hallható álláspont, miszerint a kormány nem szeretne újabb lezárásokat, mind arra engednek következtetni, hogy nem lesz újabb online félév.
– Milyen tanácsot adnál az idei elsőéveseknek arra az esetre, ha ismét áttérnénk a digitális felületre?
– Szerintem az idei elsőéveseknek már van elég tapasztalatuk az online oktatásról a középiskola utolsó két évéből, és őszintén szólva nincs olyan sok különbség az egyetemi és a középiskolai online oktatás között. Az első vizsgaidőszak pedig – online ide vagy oda – szerintem egy eléggé más élmény, erre nehéz felkészülni.
Végül, de nem utolsó sorban Sábler Péter, szintén másodéves német–történelem osztatlan tanár szakos hallgató számolt be lapunknak tapasztalatairól:
– Mik a tapasztalataid az online oktatással kapcsolatban? Milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal járt ez számodra?
– Az online oktatás számomra ismerős tanulási formát jelentett az egyetemen, mivel a középiskolában már volt ezzel kapcsolatban tapasztalatom, hiszen a járvány miatt az érettségi előtti időszakban távoktatás zajlott. Nyilván ez viszonylag kényelmes egy egyetemi hallgató számára, ugyanis költségkímélő, és persze az időbeosztás is lényegesen egyszerűbb véleményem szerint. Nagyjából a pozitívumait én így látom. Engem a bezártság viselt meg leginkább, illetve az egész világjárvány okozta depresszív hangulat megnehezítette számomra a mindennapi életet, és a tanuláshoz való hozzáállásomra is hatással volt, ezáltal ez kicsit negatívabb irányba haladt az online oktatás idején.
– Milyen érzésekkel tölt el, hogy újra itt vagy az egyetemen a hallgatótársaid között?
– Egyértelműen jobban érzem magam, és nagyon örülök neki, hogy végre találkozhattam a hallgatótársaimmal. Gyermekkoromban, illetve iskolásként is viszonylag társaságkerülő alkat voltam, de mostanában érzem azt, hogy milyen fontosak az emberi kapcsolatok, barátságok, mert szerintem a világ ki van éhezve a szeretetre. Egy ilyen helyzetben, mint amit a világjárvány teremtett, bizony elsősorban önzetlen, felebaráti szeretetből kellett mindenkinek „levizsgázni”.
– Milyen irányba befolyásolja a motivációd a jelenléti oktatás?
– Eleinte kissé nehézkesen rázódtam bele, hiszen fel kellett venni a ritmust, de most már tudom tartani a lépést mindenféle szempontból.
– Milyen mértékű változást jelent számodra a napirendedben a személyes jelenlét ingázóként?
– Sokkal strukturáltabb egy napom így. Én nem vagyok kollégista, tehát minden nap bejárok Szentgotthárdról Szombathelyre az egyetemre. Természetesen most már korábban kell kelnem, hogy elérjem a vonatot, és persze sok időm megy el gyaloglással és vonatozással.
– Mit hiányoltál leginkább a távolléti oktatás alatt?
– A mozgást és a személyes beszélgetéseket.
– Volt rá példa, hogy az online során megviccelt a technika?
– Hála Istennek minden zökkenőmentesen zajlott az én esetemben.
– Sikerült a távolság ellenére is kapcsolatban maradnod a hallgatótársaiddal? Melyik kommunikációs felület volt számodra a leghasznosabb az elmúlt időszakban?
– Nagyon nehezen viseltem ezt az időszakot, mert személyesen senkivel sem találkoztam a barátaim közül, sőt, a rokonaim közül is csak kevéssel, mert féltünk a vírustól. Őszintén szólva, én nem szeretem az online kommunikációs felületeket, sőt, néha kifejezetten zavar az állandó nyüzsgés a telefonomon. A Facebook és a Messenger volt számomra a leghasznosabb a kommunikációs felületek közül. Messengeren létrehoztunk hallgatói csoportokat a fontos információk közvetítése céljából. Ez nagyon hasznos volt, bár időnként nehéz és időigényes volt a sok felesleges üzenetek között kikeresni a fontos, lényeges tudnivalókat.
– Érzékeltél változást a családi életedben a huzamosabb otthonlétet követően?
– Ilyen téren nem érzékeltem változást. Többet tudtam segíteni otthon a szüleimnek, talán ezt emelném ki mint változást a korábbi családi életünkhöz képest.
– Milyen hatása van a jelenléti oktatásnak a kiadásaidat tekintve?
– Az utazás és az étel, amire most pénzt kell kiadnom, de ezek nem jelentenek magas költségeket számomra. A vonaton bérlettel utazom, ami nagyon kedvező anyagilag. Általában az egyetemi menzán ebédelek és a büfét is látogatom. Mindkét helyen elfogadhatónak találom az árakat. Nálunk Szombathelyen az egyetemi menza kiváló minőségű, finomabbak az ételek, mint sok városi étteremben.
– Mit gondolsz, hogy élték meg a társaid az online oktatást?
– Sok negatív véleményt hallottam mindkét részről. Szerintem a tanárok közül az idősebbeknek jelentett nehézséget néha kiigazodni az online felületeken. A hallgatók a személyes jelenlétet hiányolták, viszont a vizsgákra így online könnyebben lehetett felkészülni, bár ezek alkalmával én sokszor jobban féltem attól, hogy a számítógépem/digitális eszközeim esetleg cserben hagynak, szóval ez egy plusz felesleges stresszforrást jelentett számomra ilyenkor.
– Mit gondolsz, mekkora az esélye annak, hogy a félév során újra online oktatási formára váltsunk?
– Kevés esélyt látok rá, mivel nagy az átoltottság egyetemen belül, és a szigorú védekezési szabályok is érvényben vannak még, gondolok itt a maszkviselésre, fertőtlenítésre, gyakori szellőztetésre és a távolságtartásra.
– Milyen tanácsot adnál az idei elsőéveseknek arra az esetre, ha ismét áttérnénk a digitális felületre?
– Legyenek motiváltak, legyenek elkötelezettek és továbbra is lelkesek a tanulás iránt. Ragaszkodjanak az álmaikhoz, terveikhez, céljaikhoz, hiszen az élet zajlik tovább. Olykor próbára tesz minket a felgyorsult, sokszor rideg, embertelen világ, de érdemes meglátni minden helyzetben a jót, a szépet, a lehetőségeket.
Köszönöm hallgatótársaimnak, hogy megosztották velünk a véleményüket, tapasztalataikat és jótanácsaikat. Mindenkinek sikeres félévet kívánok! Maradjunk továbbra is vidámak, motiváltak, ami még fontosabb, maradjunk egészségesek és maradjunk együtt!
Kiemelt kép: megaport.hu
