Ugyan egyre többen kóstolnak bele a youtuber- és az influencerlétbe, még mindig sokaknak rejtély, mit is jelentenek ezek a kifejezések valójában, és milyen is az élete annak, aki ezzel foglalkozik. Interjúnkban Huszár Vanessza negyedéves történelem–angol tanár szakos hallgatóval beszélgetünk, aki által rövid bepillantást nyerhetünk ebbe a világba.
Azért, hogy az olvasók jobban megismerhessenek, kérlek, mesélj egy kicsit magadról, és mondd el, minek köszönhető a te telephelyváltásod, tehát hogyan kerültél Budapestről az ELTE szombathelyi campusára?
Nos, negyedéves töri–angol tanár szakos hallgató vagyok, amelynek első három évét Budapesten jártam, ott is voltam ebből kifolyólag életvitelszerűen. Az első évben nővéremmel, utóbbi kettőben viszont párommal kettesben laktam. Aztán most a nyáron költöztünk haza, szeptembertől pedig újra összeköltöztünk itt, Szombathelyen. Így sokkal egyszerűbb, hiszen már a barátomat is ideköti a munka, meg persze mindkettőnket a családja, hiszen itt nőttünk fel, úgyhogy magától értetődő volt a telephelyváltás.
Nem is tudom, mit meséljek még magamról… van három törpenyuszim, úgyhogy a hobbijaim közé tartozik a velük való foglalkozás. Ezen kívül pedig sokszor sütök szabadidőmben, valamint jelenleg egy kozmetikus sulit is végzek. Nagyon fontos nekem ez, mert egyrészt szeretnék sminkelni a későbbiekben, másrészt pedig szeretném jobban megismerni a bőrünket és azt, hogy mi miért történik vele kapcsolatban.
Abból kiindulva, hogy tanár szakos hallgató vagy, érdekes azt hallani, hogy mellette a szabadidődben videózással foglalkozol. Nem tartasz attól, hogy ez a későbbiekben megnehezíti majd az álláskeresést? Vagy esetleg a tanári pálya csupán egy B terv?
Egyáltalán nem B terv az életemben a tanítás. Én alapvetően nagyon szeretnék tanár lenni, és ahogy halad előre az idő, egyre inkább biztos vagyok abban, hogy ez az, amit szeretnék csinálni. Már most is foglalkozom tanítással, ami nagy hasznomra válik, hiszen kezd elég nagy gyakorlatom lenni benne, illetve hatalmas motiváció és visszajelzés a számomra, hogy tényleg jól érzem magam ebben a pozícióban.
A videózás oldaláról megközelítve a kérdést azt tudom mondani, hogy én ezt nem azért kezdtem el, hogy főállású pénzkereseti lehetőséget építsek ki belőle. Régen, mikor elkezdtem, több órámba is beletelt egy poszt elkészítése, amiben sokkal inkább a szenvedély és a kitartás motivált és vitt előre, nem pedig az akkor még nem is létező pénzem belőle. A mai napig nekem ez nem a pénzkeresésről szól, hanem csak szimplán imádom.
Több platformról is tudunk beszélni esetedben, kezdjük a YouTube-csatornáddal! Hogyan jött ez a hobbi az életedbe? Mióta vagy youtuber?
Ó, hát ez már egy évtizedes történet az életemben. Amikor olyan 11-12 éves voltam, már akkor nagyon vonzott ez az egész világ. Az első Amerikában megjelent youtubereket elkezdtem még anno nézni és imádtam őket, szóval elsősorban innen jött az ötlet. Sminkelni is például így tanultam meg, meg minden ilyesmit, szóval tényleg nagy lelkesedéssel voltam az egész Youtube-videós világ iránt. Csak hát annyi idősen az embernek nincsen megfelelő felszerelése – például kamerája – meg semmi ilyesmije, hogy ezt tényleg minőségi módon elkezdje, szóval akkor még nem tudtam belevágni. Így jött az, hogy elkezdtem blogot írni – ami egyébként még mindig megtalálható –, de az még eléggé amatőr volt. Lefotózgattam, amit ettem, meg a sminkeket, amiket vettünk. A barátnőimmel minden nap a DM-ben lógtunk, mert mindig az adott napi büfés pénzünkből arra spóroltunk, hogy tudjunk valamit ott vásárolni a nap végén. Ezeket a termékeket töltöttem fel akkor a blogomra és írtam hozzájuk a véleményemet. Akkortájt egyébként ez az egész blogger és youtuber dolog még mindig egyáltalán nem volt itthon elterjedt, ellentétben például Amerikával.
Aztán évekkel később, amikor a gimis ballagásomhoz érkeztünk, mindenkitől pénzt kértem, hogy megvehessem az első kamerámat. Ekkor kezdtem el a videózást, de még nem volt sem hátterem, sem fényeim, úgyhogy próbáltam kreatívan megoldani; feltettem az ágytakarómat az első videómhoz két szék segítségével, majd leültem és bemutattam, hogy mi van a táskámban. Ez volt az első videóm témája. Akkor még a keresztapukám szerkesztette a videómat, ő segített benne, aztán szépen lassan sikerült ezeket a munkákat megtanulnom, és már magamnak csinálok mindent.
Nehéz volt megtanulni a videószerkesztést és -vágást?
Annyira nem mondanám. Már gimnáziumban éreztem, hogy ez az én területem, és van hozzá némi tehetségem. Médiaórán például kaptunk egy feladatot, ahol egy videót kellett készíteni a kedvenc filmünkből, amivel bemutattuk szakmai szemmel. A többiek azt csinálták, hogy az előzetesekben odapörgettek bizonyos részekhez, én meg körülbelül összevágtam egy új trailert neki, és hihetetlenül élveztem azt a munkafolyamatot.
Beszéljünk most már konkrétabban a csatornádról, ugyanis rövid görgetés után az első szemet szúró felvétel a Beszéljünk őszintén az ELTE-ről videód volt, ami már csak a címe miatt is vonzza a közönséget. Ennek kapcsán szeretném első körben kérdezni tőled, hogy nem szoktál tartani attól, mik lesznek a visszajelzések, ha ilyen témákban szólalsz fel a világhálón? Nem volt benned félsz amiatt, hogy megnézik a tanáraid?
Mivel én soha senkinek nem közlöm, hogy én ezt csinálom – kvázi nem ezzel mutatkozom be –, nem tartottam attól, ki látja meg. A szaktársaim közül néhányan tudták, de inkább csak a hozzám közel állók, a barátaim, ők meg alapból nézték.
Valójában nekem soha nem volt problémám azzal, hogy felvállaljam a véleményemet, mert hát mindenkinek van. Soha nem érdekel, mit gondolnak mások, ha nekem határozott véleményem van valamiről. Nyilván vannak témák, amiket azért nem említenék a csatornámon, például nem politizálok. Egyébként ez valamilyen szinten rossz példa, mert én a magánéletemben sem politizálok. Viszont visszakanyarodva a videóra, amiről kérdeztél: a dolgok, amiket említek benne, mindenkivel megtörténnek vagy megtörténhetnek, ezért szerettem volna beszélni róluk, hátha valakinek ezzel segítek, adok egy támpontot. Főleg azért beszéltem arról, hogyan néz ki a történelem és az angol szak, nekem mi a véleményem róla, hátha valaki a nézőim közül éppen a tanári pályán gondolkodik, akkor lehet, hogy a videómmal valamilyen szempontból tudtam segíteni a döntéshozatalában.
Biztos volt egyébként olyan néző is, aki a címet olvasva az egyetemi életről vagy a bulikról szeretett volna többet megtudni, viszont mivel én egyáltalán nem az a fajta egyetemista vagyok, ezügyben más videóst kell keresniük. Én inkább az az otthonülős típus vagyok, azért is, mert a suli mellett dolgozom, az egyetemi bulik meg mindig hétköznap vannak. Ennek ellenére sokszor hívjuk át a barátommal a baráti társaságunkat, mert nagyon szeretjük, ha vannak nálunk vendégek. Szóval azt, hogy nem élek tipikus egyetemi életet, ezzel kompenzálom.
Jó is, hogy említetted a barátodat, mert hiszen több videódban is szerepel. Nem félted kitenni a kapcsolatodat a világhálóra?
Nem, egyáltalán nem. Én igazából borzasztóan büszke vagyok a páromra, ezért én soha nem féltem ezt kitenni, mutatni. Soha nem teszem ki úgy videóba, hogy ne kérdezném meg előtte, benne szeretne-e lenni; ha nem szeretné, nem erőltetem, de szerencsére nyitott rá már csak azért is szerintem, mert nekünk alapvetően nagyon vicces és hétköznapi a kapcsolatunk. Van egy olyan videóm, amiben kisminkel engem. Arra például győzködtem, hogy bevállalja, és miután elkészítettük, mondta is, hogy nagyon jól érezte magát, sőt hozzátette azt is, hogy máskor is megcsinálná szívesen.
Vannak olyan tervek egyébként, hogy neki majd egy ilyen főzős kis külön szériája lesz az én csatornámon, de ez még a jövő zenéje.
Ha esetleg a kérdéseddel inkább arra gondoltál, hogy a támadások miatt esetleg volt-e bennem félsz: szerencsére nem kapunk gyűlölködő kommenteket, de igazából azokkal kapcsolatban az a véleményünk, hogy minket az tulajdonképpen nem befolyásol, nem változik tőlük semmi. Szóval, ha kapnánk is ilyeneket, nem érdekelne minket.
Nagyon jó ezt hallani, ahogyan azt is, hogy nem nagyon kapsz a csatornádra utálkozó hozzászólásokat! Volt esetleg olyan időszakod, mikor a videózás kevésbé volt része az életednek, mint mondjuk most?
Volt egy lassabb időszakom két évvel ezelőtt, mikor nem nagyon töltöttem fel videókat, de nem azért volt ez, mert mondjuk alább hagyott volna a lelkesedésem. Az volt ennek az oka, hogy észrevettem azt, hogy a kamerám lehetne sokkal jobb is, hogy minőségibb videókat oszthassak meg. Ebből a szempontból lehet mondani, hogy nem volt motivációm a YouTube-hoz, de inkább csak addig nem volt, míg le nem tudtam váltani a felszerelésemet és az eszközeimet azokra, amiket most használok.
Tavaly ősszel mentünk Krakkóba Misivel és tudtam, hogy abból mindenképpen szeretnék vlogvideót készíteni, úgyhogy még azelőtt tűztem ki célul a jobb felszerelést, hogy azt az utazást mindenképpen megörökíthessem. Ahogy észrevettem – és ez más videósoknál is látszik –, a nézők nagyon szeretik az utazós videókat.
Amióta ez megtörtént – tehát megvan a felszerelés, amit elég jó minőségűnek érzek –, azóta gyártom a tartalmakat folyamatosan, szinte hétről hétre. Tavaly karácsonyra kaptam egy oktagon alakú Softboxot a szüleimtől, azóta még motiváltabb vagyok a videógyártás iránt, hiszen nekem a munkám minősége nagyon fontos. A statiszitikáimon természetesen látszik, hogy ez nem csak nekem fontos, hiszen amióta minőségben is sokkal jobbak a tartalmaim és rendszeresen töltök fel videókat, azóta indultak meg a néző- és követőszámok a csatornámon és az Instagram-fiókomon is egyaránt. Érdekes figyelni ezeket különben, mert a napi statisztikákon is meglátszik. Mondjuk, amíg anno tartott plusz száz feliratkozót kiérdemelnem körülbelül három hónap alatt, az most meg van két hét alatt nagyságrendileg. Még mindig nagyon messze vagyok attól, amit szeretnék, mert tízezer feliratkozót tűztem ki célul év végéig, de nekem mindig inkább az a fontos, hogy ez a hobbi ne eméssze fel mind az összes 24 órámat, és ne csak ekörül forogjon számomra a világ. Úgyhogy inkább lassabban haladok, lépésről lépésre, csak jusson mellette időm a tanulásra, a családomra, a párkapcsolatomra és a barátaimra.
Nagyon jó az, hogy próbálod úgy beosztani az időd, hogy mindenre jusson elég, és ne emésszen fel teljesen egy elfoglaltságod sem. Említetted, hogy szüleidtől karácsonyra olyan eszközt kaptál, amit videózás közben tudsz hasznosítani. Ezek szerint akkor elmondható, hogy a családod és a környezeted támogatja ezt a hobbit, ugye?
Abszolút támogat ebben mindenki, a családom és a barátom is. Visszaemlékszem kisebb koromra, a blogger-korszakomra, mikor ezt még senkinek nem mertem elmondani, mert tartottam attól, mit szólnak. Végül elmondtam a barátomnak, és ő bátorított, hogy ne legyek félős, mert hiszen ha már ilyen dologgal foglalkozom, azt hadd lássa más is. Szóval igazából nagyon örültem és örülök is neki, hogy ezt mindenki jól fogadta.
Az interjú végéhez közeledve, beszéljünk kicsit az Instagramodról, hiszen eszementül esztétikus. Biztos sok idődbe telik; hogyan csinálod, hogy ilyen tökéletes a végeredmény?
Örülök, hogy felhoztad, mert az Instagram a kedvenc témám. Nos, én ezt tíz éve csinálom, szóval jó nagy adag tapasztalat van a hátam mögött. Már 11 évesen fotókat szerkesztettem, és nagyon szeretem csinálni. Mindig Janice Joostema csatornáját néztem, és csak ámultam, hogy én is olyat akarok. Sosem akartam csak azért kitenni valamit, hogy megoszthassak egy új bejegyzést, szerettem volna már akkor is, hogy legyen valami értelme. Ha az Instagram-fiókom legelejére pörgetsz, még láthatsz olyan képeket, amik annyira nem illenek egymáshoz, de ez egy idő után teljesen megtervezetté vált, hogy a fotók illjenek egymáshoz, a szenvedélyemmé vált ez az egész tervezés-szerkesztés. Később, mikor tényleg elkezdtem komolyabban foglalkozni a YouTube-csatornámmal, akkor kezdtem el beleásni magam a szerkesztőprogramokba. Így jött az, hogy csináljak magamnak egy presets-et, amit mindenre tudok használni. Ennek folytatásaképp alkottam meg azt a filtert, amit most már meg is lehet vásárolni, és ez bennem egy megérkezést hozott el. Nagyon jó érzés az, hogy van egy saját alkotásom, ami másnak is segítséget nyújt.
Mit üzennél azoknak, akik el szeretnék kezdeni a videózást?
Szerintem fontos egy jó lámpát és egy jó kamerát beszerezni, onnantól ha magadat adod és ez szimpatikus az embereknek, követni fognak. Most már kicsit nehéz bekapcsolódni, mert a tizenegyéves kislányoknak is van csatornája, ezért sok tapasztalásra van szükség, mert az a legfőbb kulcs a fejlődéshez. Még egy fontos dolog: ha ezt szeretnéd csinálni, ne azért akard, mert pénzkereseti lehetőség, és akkor hátha nem kell majd dolgoznod. Hiszen ötvenéves korodban is YouTube-videókat akarsz csinálni arról, hogy mit ettél reggelire? Nyilván nem. Aki ezért csinálja, azon látszik is, és úgy már nem lesz különleges.
Képek: Huszár Vanessza archívuma
