Megérkezett a mozikba Gárdos Éva legújabb filmje, a Budapest Noir. Az alkotás alapját Kondor Vilmos azonos című regénye adta, ami korábban nagy sikert aratott az olvasótársadalom körében. Most végre a filmrajongók is megismerkedhettek Gordon Zsigmond (a filmben Kolovratnik Krisztián) újságíró kalandjaival, aki nagyon messzire hajlandó elmenni azért, hogy az általa megírt haláleset ne csak egy bekezdés legyen a hetedik oldalon, hanem a címlapra kerüljön.
A történet szerint Budapest egyik utcáján megöltek egy lányt, aki minden jel szerint éjjeli pillangóként kereste meg a napi betevőre valót. Első ránézésre nincs is ebben semmi különös, számtalanszor történt már ilyen, minden bizonnyal még fog is. Rendőrségi kapcsolatainak köszönhetően Gordon Zsigmond érkezett először a helyszínre a sajtó részéről, egyúttal megnyerve magának a cikk megírását. Társával, a fotósként dolgozó Eckhardt Krisztinával (Tenki Réka) arra a megállapításra jutnak, hogy valami nincs rendben az eset körül. Amíg az egész ország Gömbös Gyula halála miatt gyászol – és a sajtó is csak ezzel foglalkozik –, ők a halott lány esetét kezdik el felgöngyölíteni. A szálak látszólag befolyásos körökig vezetnek, így ők is többször bajba kerülnek nyomozásuk során. A film ennek a mozzanatait mutatja be a nagyérdemű számára.
A film címét többféleképpen is lehet értelmezni. Egyrészt evidens ez a választás, mivel a regény is ezzel a címmel jelent meg, így egyértelmű a kapcsolat a könyv és a film között. Másrészt viszont a „noir” egy jól elkülöníthető stílust is jelöl, amelyre jellemző a sötét pólusú megjelenítés, a szűkebb terek, a kiábrándultság és a cinizmus. Gyakran megjelenik az ilyen filmekben a narráció is, ahogyan ez megtörtént jelen esetben is. Stílusában mégis nehezen lehetne ebbe a kategóriába sorolni a Budapest Noir-t, ez valami más. Hasonlít rá, de mégsem az. Néha megjelenik a kontrasztos, sötét pólusú ábrázolás, de ennek nem úgy kellene működnie, mintha egy kapcsolóval ki-be kapcsolná ezt a film. Egyáltalán nem jellemző, hogy szűkebb térben folynának le a jelenetek, sokszor nappal, a szabadban zajlik a cselekmény. Ennek ellenére Budapest sem kap kiemelt szerepet, többnyire jelentéktelenné válik maga a város, így a cím „noir” megjelölése mellett a „Budapest” része is erősen sántít.
Se nem igazán Budapest, se nem igazán noir, erre lehet ráfűzni a régi klasszikust: „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Eddig nem nagyon volt magyar film noir, ami valahol érthető is, mivel általában egy szűkebb réteg kedveli ezt a stílust. Talán ez is közrejátszhatott a film elkészültében, hogy végre legyen ilyen magyar alkotás is, ez viszont alapjaiban vitte tévútra az egész projektet. Amennyiben egy általános értelemben vett krimi vagy thriller lett volna a kitűzött cél, akkor az sokkal jobban állt volna a filmnek, akik pedig olvasták a könyvet, minden bizonnyal ugyanolyan valószínűséggel mentek volna el a moziba. A koncepció viszont egyértelműen arra lett felépítve, hogy a stílus iránt rajongó réteg is elmenjen megnézni, akik viszont nem az alapján fogják megítélni a filmet, hogy magyar, hanem aszerint, hogy film noir. Ez alapján pedig egyértelmű csalódás lesz nekik ez a film.
Azért is nagy kár ezért az elhibázott koncepcióért, mert egyébként a film számos olyan értékkel rendelkezik, amelyekre jobban építve egy kiváló alkotást lehetett volna létrehozni. Az alaptörténet nem túl bonyolult, de kellően érdekes ahhoz, hogy lekösse a nézőt. (Ez inkább a könyv érdeme lehet.) Kolovratnik Krisztián a főszerepben kifejezetten szórakoztató, őt szívesen látnám máskor is nagyvásznon hasonló karaktert játszani. Anger Zsolt és Kulka János egyaránt megmutatták, hogy miért is tartoznak a legjobb magyar színészek közé, ugyanakkor mindketten kaphattak volna nagyobb szerepet is, egyértelműen a film előnyére vált volna. A legjobb jelenetek egyértelműen azok voltak, amikor valamelyikük a vásznon volt. Tenki Réka szintén jól játszott, ugyanakkor számomra nem igazán működött Kolovratnik és az ő párosa, amiért kár, mert sok közös jelenetük volt.
A film végéről külön szót kell ejteni, a konfliktus megoldása kifejezetten érdekesre sikerült. Jelen esetben az „érdekes” egyértelműen pejoratív jelző, mivel a megoldás tálalása kifejezetten emlékeztetett egy tetszőlegesen kiválasztott krimisorozatra, egyúttal kicsit ki is zárta a nézőt ebből az élményből. A végére mégis jutott egy katarzisközeli élmény, amire nem feltétlenül lehetett számítani, ez igazán pozitív volt a számomra. (Ezt viszont most nem fejteném ki, nem szeretném azokat megfosztani ettől az élménytől, akik elmennek moziba megnézni.) A film önmagában teljes egységet alkot, ugyanakkor a folytatására is megvan minden lehetőség, Kondor Vilmos további regényei kiváló táptalajt nyújthatnak ehhez.
Összességében nem volt rossz film, ha otthon akadok bele véletlenül, akkor biztosan megnézem, utólag viszont nem feltétlenül látom indokoltnak, hogy moziba kelljen emiatt menni. Azoknak tudom ajánlani, akik szeretnének megnézni egy kellemes thrillert, ugyanakkor akik a noir-élmény miatt néznék meg, azok csalódni fognak.
Képek forrása: IMDb.com
