Október 12-én mutatták be az Eötvös Collegium Olasz Műhelyének legújabb kötetét a Budapesti Olasz Kultúrintézetben. A műhely tagjai az elmúlt félévben közösen fordították le Raffaello Baldini Carta canta (magyarul: Kutyabőr) című, izgalmas és pergő nyelvű színházi monológját. A kötetet Daniele Benati író, műfordító, Baldini életművének kutatója és Ludmann Ágnes, az Olasz Műhely vezetője és a kötet szerkesztője mutatta be. Szó esett a címválasztásról, a fordítás nehézségeiről és a dialektális irodalom helyzetéről is. Beszámolónkat olvashatjátok.
Több hónapnyi munka és közös gondolkodás után jelenhetett meg szeptemberben az Eötvös Collegium Olasz Műhelyének fordításkötete, mely után újabb fontos pillanat az Olasz Kultúrintézet Federico Fellini termében megtartott ünnepélyes bemutató. Gian Luca Borghese, a Kultúrintézet igazgatója nyitóbeszédében hangott adott személyes érdeklődésének és lelkesedésének a lefordított művel kapcsolatban, ugyanis nem akármilyen alkotóról és szövegről van szó. Raffaello Baldini a dialektális irodalom képviselői közé tartozik, és bár a huszadik századi olasz költészet egyik legjelentősebb alakjának tartják, szövegeivel viszonylag szűk réteghez tudott csak szólni. Olaszországban a dialektusok szinte külön nyelvekként léteznek egymás mellett, az ország különböző részein élők a sztenderd olasz nyelv ismerete nélkül csak nagy nehézségek árán értenék meg egymást. A Santarcangelo di Romagna-i születésű Baldini romagnai dialektusban írta műveit, de a legtöbbet – köztük a Carta cantát is – lefordította olaszra. Ezzel azonban elvesznek a szöveg bizonyos fonetikai-lexikai jellegzetességei – kérdés, hogy a magyar fordítás során nem csorbul-e végképp a mű eredeti karaktere.
Daniele Benati és Ludmann Ágnes
Ludmann Ágnes a nyitóbeszéd utáni beszélgetés során elmondta, hogy véleménye szerint a magyar fordítás teljesen hűen tükrözi az olasz verziót, így a magyar olvasónak is hasonló élményben lehet része, mint egy, a romagnai dialektust nem ismerő olasznak. A legnagyobb fejtörést – természetesen a tartalmi hűségen túl – a megfelelő stílus megtalálása okozta, ami kicsit sem volt egyszerű feladat, ugyanis a szövegen tizenegy hallgató dolgozott. A különböző fordítóktól származó részeket azonban sikerült úgy egymásba szőni, hogy egyenletes stílusú és ritmusú szöveg legyen a végeredmény. Kitért a címválasztásra is: az olasz cím a „Carta canta, villan dorme” mondást idézi, amelynek a magyar megfelelője „A szó elszáll, az írás megmarad”. A közmondás első fele ugyanakkor nem adná vissza címként az eredeti olasz jelentésrétegeit, ezért hosszas gondolkodás után végül a Kutyabőrre esett a választás. A történet mélyebb ismertetése nélkül annyi elmondható, hogy a kutyabőrös nemesekre és a szinte semmit sem érő nemesi oklevelükre utal a cím; a történet egyik szereplője, Aurelio Brandi is hasonlóhoz jut hozzá egy családfakutató intézet tevékenységének köszönhetően. Még a család címerét is felkutatják: a kötet borítóján a Ludmann Mihály által megálmodott címer látható, amely a szöveg leírása alapján készült.
A fordítók, Ludmann Ágnes és Daniele Benati
A beszélgetés során Daniele Benati kitért még a dialektális irodalom lehetőségeire és helyzetére. Kifejtette, hogy a dialektus az érzelmek és a kézzelfogható valóság nyelve, ezért viszonylag korlátozott az eszköztára. Aki viszont íróként jól használja – és ez éppen az egyszerűségből fakadóan nagyon nehéz –, őszinte és az emberek mindennapi nyelvén megszólaló szövegeket tud létrehozni. Benati szerint Raffaello Baldini ezt még magasabb szintre emelte, ugyanis a dialektális nyelv eszköztárával felvázolt szituációk, emberi sorsok egzisztenciális kérdésekké emelkedtek műveiben. Elutasította az egzisztenciális pszichológia nagy kérdéseit taglaló szövegek manierizmusát, inkább a hétköznapi felől közelítette meg ezeket. Retorikai eszközöket a Kutyabőrben is nehezen találni (hacsak a körkörösség, a szakadozott mondatok és az ismétlések rendszere nem tekinthető valamiféle sajátos retorikának), mégis nagyon erősen érződik az egyén tragikuma a(z alapvetően komikus) szövegben.
Daniele Benati a Kutyabőr felolvasása közben
Daniele Benati szintén Emilia-Romagna tartományból származik, és személyesen ismerte és jó barátságot ápolt a 2005-ben elhunyt íróval. Egyik legnagyobb ismerője Baldini életművének, részt vett a Carta canta angol kiadásának elkészítésében, és figyelemmel kísérte a magyar fordítás munkálatait is. 2007-től 2011-ig az ELTE Olasz Tanszékén anyanyelvi lektorként tevékenykedett, tanított Írországban és az Egyesült Államokban is. Mindezek mellett írói és műfordítói munkássága is jelentős. Szép gesztus a részéről, hogy a megnyitó miatt Budapestre látogatott, és még nagyobb öröm, hogy a beszélgetés után felolvasta olaszul a teljes monológot. A körülbelül ötvenperces előadás autentikus és szórakoztató volt, arról nem is beszélve, milyen izgalmas, amikor egy nyomtatott szöveg megelevenedik – mintha más jelentést, új színezetet kapna. Remélhetőleg hamarosan magyarul is hallhatjuk majd Raffaello Baldini remekművét…
Kiemelt kép forrása: Budapesti Olasz Kultúrintézet honlapja
Képek forrása: Michele Sità és a cikk szerzője
