Mint talán már mindenki hallotta, a 2016-os irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan, amerikai énekes, dalszerző, zenész, költő kapta. Azért ítélték Dlyennek a díjat, mert újszerű költői megoldásokkal gazdagította az amerikai dalszerzői hagyományokat. Sara Danius – a Svéd Királyi Tudományos Akadémia állandó titkára az 1966-os Blonde On Blonde című albumot ajánlja meghallgatásra azoknak, akik meg szeretnének ismerkedni a díjazott munkásságával. Bob Dylan számos dala mozgalmak indulójává vált, mint például a Blowin’ in the Wind, amely a hippi mozgalom himnusza volt. Sir Andrew Motion brit költő úgy gondolja, jó lenne Dylan-szövegekkel foglalkozni az iskolában, az irodalom órákon.
Élete
Bob Dylan 1941. május 24-én született a Minnesota állambeli Duluthban Robert Allen Zimmermann néven. Nagyszülei Litvániából, Oroszországból és Ukrajnából vándoroltak ki Amerikába. Dylan hétéves volt, mikor apjánál paralízist diagnosztizáltak. Ezután a család anyja szülővárosába, a közeli Hibbingbe költözött.
Dylan fiatalkora nagy részét a rádió mellett töltötte: folyamatosan zenét hallgatott. Eleinte leginkább a New Orleans-i blues- és country-adókat hallgatta, később pedig már a korai rock and roll keltette fel érdeklődését. Legkorábbi ismert felvételét 1956 karácsonyán, 15 évesen készítette: két barátjával egy áruház fülkéjében énekeltek részleteket Carl Perkins, Little Richard, Lloyd Price dalaiból.
Iskolai évek
A középiskolában több zenekart alapított. Az első a The Shadow Blasters volt, de ez hamar feloszlott. Jött a Golden Chords nevű formációja, amely már egy kicsit tartósabb volt. Ezzel a zenekarral léptek fel az iskolai tehetségkutatóban. Feldolgozásokat és a Dylan által írt Little Richard című nótát játszották. Dylan az érettségi után, 1959-ben kezdett tanulni a Minnesotai Egyetemen, ezért Minneapolisba költözött. A rock and rolltól némileg elfordult, kevésbé érdeklődött már, ekkor kezdett igazán elmélyülni az amerikai folk hagyományokban.
A helyi folkos közösségbe kezdett járni, lemezeket cseréltek, és természetesen zenélgettek is. Ebben az időben kezdte használni a Bob Dylan nevet. Az egyetemet egy év után hagyta abba, azután pedig csak a zenével foglalkozott. Teljesen feloldódott benne, és a helyi folk körök pedig nagyon jó társaságnak tűntek. Ideje nagy részét Minneapolisban töltötte, de sokat utazgatott már a zene miatt is például Denverbe, Chicagóba.
1961 januárjában éppen Chicagóból indult volna vissza Minnesotába, de végül meggondolta magát, és New Yorkban kötött ki. Egy idős, beteg barátját látogatta meg – és eljárt zenélni a helyi klubokba. Az egyik este után a New York Timesban kedvező kritika jelent meg a fellépéséről, ekkor figyeltek fel rá. Még az év végén szerződtette a Columbia Records. Nagyjából ekkor került sínre a pályafutása. Elképesztő zenei munkáját jelzi az eddig kiadott 37 lemeze. 2008-ig összesen több mint 120 millió lemezt adott el világszerte.
Zene, irodalom, kultúra
Bob Dylan megítélése már régóta nem csupán a zene koordinátarendszerében zajlik. A Time magazin 1999-ben adta ki azt a 100-as listáját, amelyben a század legfontosabb embereit gyűjtötte össze. Bob Dylan is ott volt a 100 között. 2008-ban már Pulitzer-díjat kapott az amerikai könnyűzenére gyakorolt hatása miatt. Már ebben a Pulitzer-díjban is ott volt Dylan költői szintű dalszövegeinek elismerése.
Szövegeinek irodalmi jelentőségével magasabb szinteken a 2000-es évek elején kezdtek foglalkozni. Christopher Ricks brit irodalomkritikus írt monográfiát Dylanről és szövegeiről Dylan’s Visions of Sin címmel. A könyvben Eliottal és Keatsszel egy szinten emlegeti Dylan irodalmi munkáját. Függetlenül attól, hogy szövegeit olvassák, vagy zene kiegészítőjeként, tehát dalszövegként hallgatják, tagadhatatlan, hogy korszakokat határoztak meg. Olyan értelemben is, hogy azokról mesélt, de akár úgy is, hogy zenéje befolyásolta az adott korszakot. Számos dala mozgalmak indulójává vált. Ilyen volt a Blowin’ in the Wind, ami a hippi mozgalom himnusza volt.
Sir Andrew Motion brit költő mondta, hogy jó lenne Dylan-szövegekkel foglalkozni az iskolában, az irodalom órákon. Egyébként 1996 óta lobbiznak különböző akadémikusok Dylan Nobel-díjáért. Ez végül 2016-ben valósággá vált. Annak ellenére, hogy jó ideje kezelik irodalmi szövegként Bob Dylan dalszövegeit, a csütörtöki Nobel-díj bejelentésénél mégis úgy tűnt, sokan meglepődtek a Svéd Akadémia termében. Toni Morrison 1993-as elismerése óta Bob Dylan a következő amerikai, aki irodalmi Nobel-díjat kapott.
Az irodalmi Nobel-díj
Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta ítélik oda, de eddig csak 109 díjat osztottak ki, mert hétszer – 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940-1943 között – nem adták át. Eddig 113-an kapták meg a kitüntetést, mert négy alkalommal ketten, megosztva kapták az irodalmi Nobel-díjat, ami ebben a kategóriában kifejezetten szokatlannak számít.
Ebben a kategóriában egyébként mindig nehéz megjósolni, hogy ki lesz a következő kitüntetett, mert a jelöltek listáját ötven évre titkosítják, és a díjat általában az egész életműért, nem egy konkrét munkáért ítélik oda. A Svéd Akadémia eddig kilenc alkalommal emelte ki a díjazott egy alkotását, például Thomas Mann esetében a A Buddenbrook házat, Ernest Hemingwaynél Az öreg halász és a tengert, Mihail Solohov esetében pedig a Csendes Dont.
Az irodalmi Nobel-díj birtokosainak átlagéletkora 65 év, a legfiatalabban, 41 évesen az angol Rudyard Kipling (1907) kapta meg a díjat, de mindössze kilenc 50 év alattit tüntettek ki eddig. A legidősebb a brit Doris Lessing volt, aki 2007-ben, 88 évesen kapta meg a díjat, és 2013-ban halt meg. A legidősebb még élő díjazott az olasz drámaíró, Dario Fo volt, aki az elmúlt napokban halt meg, 90 éves korában. Bob Dylan is az idősebb díjazottak táborát erősíti, májusban lett 75 éves.
Az irodalmi Nobel-díjnál is jóval nagyobb a férfiak aránya, mindössze 14 nő kapta meg eddig. Bob Dylan kitüntetése tehát ebben a tekintetben nem számít különlegesnek, mint ahogy abban sem, hogy a legtöbbször angol nyelven alkotók kapták a díjat. Abból a szempontból természetesen szokatlan a választás, hogy nem a klasszikus értelemben vett írót, költőt díjazott a bizottság. Viszont ez sem egyedülálló, hiszen Winston Churchill brit miniszterelnök is kapott irodalmi Nobel-díjat 1953-ban.
Továbbiak: irodalmi életművéről a Könyvesblogon is lehet olvasni.
Forrás: origo.hu, index.hu
Kép: telegraph.co.uk
