A címben szereplő kijelentés igazolódni látszik, hiszen a még csak féléves Instavers máris négyezer követővel büszkélkedhet. Az oldal célja a kortárs magyar líra népszerűsítése. Ennek érdekében a szerkesztők az „azonnal oldódó” verssorokat olyan esztétikus köntösbe csomagolják, hogy a képek legalább egy instant kávé erejéig kizökkentsék az olvasókat a mindennapok monotonitásából. A projekt ötletgazdájával, Kele Dórival az indulásról, a kortárs irodalom helyzetéről és határairól, valamint a jövőbeli tervekről beszélgettünk.
Idén áprilisban indítottátok el az Instaverset. Az oldal hamar sikeres lett, már majdnem négyezer követőnél jártok. Bár már sokan ismernek titeket, mesélnél kicsit arról, hogy a háttérben hogyan is kezdődött a projekt?
Kele Dóri: Már régóta tudtam, hogy szeretnék tenni valamit a kortárs magyar költészet népszerűsítéséért. Egy olyan felületet szerettem volna, ami a fiatal irodalomé. Meg akartam mutatni, hogy a mostani generációnak legalább annyira fontos a költészet, mint azoknak, akik már hosszabb ideje részesei a magyar irodalmi életnek. Amikor olvasgattam mindenfélét, voltak olyan hangzatos sorok, amik azonnal megfogtak. Ezek olyan idézetek, amikre az ember felkapja a fejét, könnyen megragadnak benne, „azonnal oldódnak”. Mikor ilyenekkel találkoztam, lefotóztam őket, és kiposztoltam az instagram oldalamra, és az átlaghoz képest meglepően sokan lájkolták az idézetes képeket. Megtetszett annak a kettőssége, hogy egy szöveget képileg is bemutassunk. Ezt az ötletemet adtam elő Gaborják Ádámnak, a JAK elnökének Debrecenben, a KULTOK-on, ő pedig támogatott abban, hogy elindítsam a projektet. Először Szabó Imola Julianna társult hozzám, aki az Instavers dizájnjáért felelős. Ő készíti a logókat, a borítóképeket, az oldal vizuális megjelenését felügyeli. Egy másik barátnőm, Borda Réka pedig azzal az ötlettel állt elő, hogy az alapkoncepciót megfejelhetnénk egy látványosabb, helyenként már giccsbe hajló arculattal. Előfordul, hogy ezekkel egy újabb értelmezési lehetőséget adunk az adott szövegrészlethez, de van olyan is, hogy nincs komoly kapcsolat az idézet és a díszítőelem között. Április 11-én Budapest, Kecskemét, Kaposvár, Pécs és Szeged utcáin az önkénteseink az aznap megjelenő első öt instavers kinyomtatott fotóit osztogatták. Pion Istvánnal pedig – akitől az elsők között jelent meg részlet az oldalon – elmentünk egy rendhagyó irodalomórát tartani Kaposvárra. Próbáltuk megmutatni a még nálunk is fiatalabbaknak, hogy a kortárs költészet egy baromi menő dolog. Szerencsére nagyon sok pozitív tapasztalatot gyűjtöttünk. Később Vadkerti-Tóth Réka is csatlakozott a csapatunkhoz, aki az oldal PR részéért felel.
Ti tehát már a kezdetektől hangsúlyt fektettetek arra, hogy az oldalt – és általa a kortárs költészetet – ne csak Budapesten népszerűsítsétek. Úgy érzem ez fontos lenne, mert sajnos igen erős a főváros mint központ privilegizált helyzete, a vidéki irodalom kárára. Szerinted az Instavers jó eszköz arra, hogy áthidalja ezt a problémát?
Az Instavers azért jó, mert online működik, így nincs lokális megkötöttsége. Nagyon fontos lenne, hogy ne csak Pesten legyen irodalmi élet. Ezért is jó például Székesfehérváron Pallag Zoli és Czinki Feri tevékenykedése. A másik oldalon, Debrecenben pedig Áfra Jani és Balajthy Ági működik. De sajnos ezek is csak végvárak. Arról egyelőre nem beszélhetünk, hogy ez átfogóbb módon megvalósuljon. Erre talán megoldást nyújthat az internetes felület.
Részlet Oravecz Péter Second hand című verséből
Az Instaversen fontos szerepe van a slam poetry-s alkotóknak is, akiket ti egyértelműen a kortárs költészet részének tekintetek. Te is éppen most készülsz a III. Slam Poetry Országos Bajnokságának döntőjére. Egy ideje már komoly vita folyik a slam szerepével kapcsolatban. Neked mi a véleményed erről a kérdésről?
Igen, az Instaversen az egyik tematikus hónapunkat a slam poetry-nek szenteltük. Ehhez felvettem a kapcsolatot a régről ismert slammerekkel, és kértem tőlük szövegeket. Bár a magas irodalom többnyire elhatárolódik a slam-től, mi úgy döntöttünk, hogy nem követjük a példájukat. Amikor elindítottuk ezt az oldalt, akkor ezt egy demokratikus, szabad és független felületként képzeltük el. Megfogadtuk, hogy mindenkinek teret engedünk, aki már letett valamit az asztalra. Szerintem az, aki van olyan bártor, hogy kiálljon két-háromszáz ember elé egy szöveggel, amin hetekig dolgozott, és bejut egy országos bajnokságra, igenis fektetett ebbe a dologba legalább annyi energiát, mint egy költő vagy író. Mi az Instaversnél mindenkinek szabad teret biztosítunk. A slam-nek pedig egy bizonyos mértékben ugyanaz a célja, mint az Instaversnek; a magyar költészet népszerűsítése. Másrészt pedig, a slam-en is költők lépnek fel, mint Simon Marci és Pion Isti. Ezek fényében senki sem mondhatja azt, hogy a slam nem az irodalmat propagálná.
Ha már az irodalom népszerűsítése a témánk, adott a kérdés: mit szólsz a Facebook-on terjedő kulturális forradalomként aposztrofált versmegosztási áradathoz?
Hetvenkét felkérést kaptam, de egyre sem vagyok hajlandó reagálni. Amit kiteszünk, valószínűleg már azok sem olvassák el, akik felkértek erre az egészre. Másrészt, be kell vallanom, nincs kedvenc versem. Talán egy van, ami minden körülmények között jöhet, Nagy Katától A leghosszabb hónap. De ez a Facebook-os őrület szerintem inkább szociális dolgokról szól, arról, hogy ki kinek a barátja. Emellett pedig azt tapasztaltam, hogy mindenki ugyanazoktól és ugyanazokat a műveket osztotta meg. Kortárs versekkel például nem is nagyon találkoztam.
A ti „kultuárlis forradalmatok” viszont nagyon sikeres! Fesztiválokon vettetek részt, táskákat, teákat is árultatok az érdeklődőknek. Lehetséges hogy az Instavers egy márkává nője ki magát?
Az nagyon jó lenne. Épp ezért, november végére szeretnénk egy komplett Instavers Fesztivált szervezni. Ennek keretében lennének beszélgetések meghívott szerzőkkel, rendhagyó irodalomórákat tartanánk, valamint kiállításokat és zenés produkciót is tervezünk, Budapesten és vidéken egyaránt. Elég sokrétű programtervünk van. Ezt a fesztivált remélhetőleg az ötezredeik lájkhoz köthetjük majd, ami egy nagy mérföldkő lesz. Az eseménnyel párhuzamosan pedig elindítunk egy féléves rendezvénysorozatot is, amely során havonta egy-egy Instavers-esemény kerül majd megrendezésre, az oldallal közreműködő szerzők részvételével. Ez egy átfogó irodalmi programsorozat lesz, a költészettől kezdve egészen a slam poetry-ig. A programok ingyenesek lesznek, de lehet majd támogatói jegyeket váltani, amik összegét a József Attila Körnek ajánljuk fel. Ők a kezdetektől segítették a munkánkat. A szlogenjük pedig: „az irodalom legfiatalabb helye”. Mi pontosan ezt a réteget szeretnénk támogatni, a kortárs költőket.
Fotó: Polgár András
Mik a terveitek a következő hónapokra az online felületen?
Az október most szabad hónap. Ilyenkor általában a frissen megjelent szövegekből válogatunk. A következő tematikus hónapunk még szervezés alatt áll. Ezek mindig nagy felkészülést igényelnek. Általában húsz szöveget kell összeválogatnunk egy hónapra, és az összesnek megragadónak, gyorsan oldódónak kell lennie. A szelekció után következik még a dizájn és a fotózás, ami szintén nagy munka. Már régóta tervezünk egy erotikus hónapot, de lehet, hogy ez csak később valósul majd meg, mert van egy másik ötletünk is. Ebben Szabó Imola Julianna különleges képversei jelennének meg. Ezek komplexebb jelentéssel rendelkeznének, túlmutatnának az eddigi egyszerűbb, visszafogottabb képiségen.
