Nyolvcanezer lelkes fesztiválozó, tizenegy helyszín, kétszáznál is több fellépő, modernizált környezet, változékony időjárás, finom borok, mesébe illő táj – ez a 14. Hegyalja Fesztivál mérlege. Mi is megnéztük, mi történt június 25-30. között Tokajban.
A Hegyalja Fesztiválon nem véletlenül sok az évről évre visszajáró veterán, hiszen a szervezők nem a divatos irányzatokat követik, hanem képesek közel ugyanazt a feelinget nyújtani, amit a kezdetektől ide járók már megszokhattak. Az idei esemény több újítással is fogadta a látogatókat. Az első meglepetést az új elrendezés okozta. A korábbiakkal ellentétben a Tisza-Kempinget építkezés miatt zárva találtuk. Így sem jártunk rosszul, mert a másik két szállásterület, a Hegyalja és a Spori Sport Kemping a fesztivál területéhez közelebb esett. A szervezők rugalmasságát mutatja, hogy a kempingek területét feláztató hatalmas esők után újabb, addig lezárt területeket nyitottak meg a sátrazók előtt.
A Hegyalja hagyományosan a keményebb zenei stílusok kedvelőinek találkozóhelye. Idén is megdobogtatta a metálosok szívét a felhozatal: fellépett többek között a Slayer, az Anti-Flag, a Skindred, a finn Ensiferum és a Down zenekar. A négynapos rendezvény nulladik nappal egészült ki, aznap a Borsodi Malátabár fellépői szórakoztatták a korán érkezőket. A zenei profil sokszínűnek mondható, időnként mégis hiányérzetünk volt. Sok olyan magyar zenekarral nem találkoztunk, akik egyébként szinte minden jelentősebb fesztiválon fellépnek. Nem volt itt Péterfy Bori vagy a Vad Fruttik, és idén sem játszott a Tankcsapda. A fellépő zenekarok viszont emlékezetes koncerteket adtak. Rengetegen tomboltak például az Irie Maffia, a Brains, a Punnany Massif vagy a Paddy and the Rats bulijára, és sokan voltak Ákos koncertjén is, aki profi show-val nyűgözte le a közönséget. Különleges volt még a Hősök Live koncertje is, Ecküék szerint is „patent volt a bál”. A legtöbb fesztiválozót talán a Scooter mozgatta meg. Talán sehol máshol nincs ekkora bázisa a német bandának, mint nálunk, ahol még mindig tombol a retróláz. Mindenesetre idén az emberek nem ugráltak a technóra, hanem a sárban cuppogtak, igazi „Woodstock Scooter” hangulatot teremtve.
A tavaly még használatban levő fesztiválkártya az idei eseményt már nem élte meg, mindenhol készpénzzel fizethettünk. Már ha volt miért: utolsó este ugyanis találtunk olyan pultot, ahol úgy fogadtak minket, hogy – bár kellene lenni – nincs se sör, se bor, csak jéger és kóla. Nem teljesen értettük, hogyan történhetett ez, hiszen a létszám nem volt magasabb a vártnál. A fesztiválon sokak szerint kevesebben voltak, mint az előző években, ezt cáfolják a hivatalos adatok, melyek szerint a látogatószám az előző évekéhez hasonlóan alakult, nyolcvanezren buliztak Tokajban. Ehhez valószínűleg hozzájárult a szervezők által fesztiválrezsi-csökkentés néven hirdetett program, mely az utazás, a belépés és a szórakozás költségeire is kiterjedt. A Hegyalja látogatói ötven százalékos kedvezménnyel vonatozhattak, és a tavalyi áron vásárolhattak sört. A bérleteket is sokféle kedvezménnyel lehetett megvenni. A vendégvárosok lakói ingyen élvezhették a többnapos partit. Idén a kecskeméti, dunaszerdahelyi, beregszászi, szabadkai, illetve székelyudvarhelyi lakcímmel rendelkezők élvezhették a tokajiak vendégszeretetét. Ezt sokan ki is használták, dunaszerdahelyi sátorszomszédaink elmondták, tudomásuk szerint több mint nyolcvan ismerősük érkezett városukból. Kapható volt a Mi fesztiválunk-bérlet is, melyet a Borsod-Abaúj-Zemplén és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek vehettek igénybe kedvezményes áron.
Több fesztiválozó panaszkodott viszont a túlzott szigor miatt: beléptetéskor minden táskát alaposan átnéztek, bár ez nem meglepő a rutinos fesztiválozók számára. A bejáratnál fél literes palackban csak vizet lehetett bevinni, más üdítőt nem, és erre figyeltek azok a biztonsági őrök is, akik az egész fesztivál területén jelen voltak, minden bejáratot, színpadot szemmel tartottak. Ez valakik szerint megnyugtató és szükséges, mások szerint felesleges és idegesítő volt. Kárpótolt viszont a hangulat: a fesztiválozók és a személyzet is barátságosak voltak, és figyeltek egymásra az emberek. Bár az időjárás nem volt kegyes hozzánk, az órákig szakadó eső utáni dagonya remek alkalmat teremtett a bevállalósabbak számára egy kis sárfürdőre, többen éltek is a lehetőséggel.
Tokaj belvárosa szokás szerint átalakult, felvette a Hegyalja-arculatot. Szerte a városban törökülésben ücsörgő, iszogató fiatalok, utcazenélő gitáros fiúk és olyan hangulat volt, amit nem szívesen hagy ott az ember. Éltethet viszont mindenkit, hogy jövőre újra találkozunk a rakamazi Tisza-parton a 15. jubileumi Hegyalja Fesztiválon.
képek: hegyaljafestival.hu
