Június 25. és 30. között mi is az ország legnagyobb hallgatói bulija felé vettük az irányt. Nem bántuk meg…
Úgy hisszük, az ELTE Online mini csapatán kívül sokakat kerített még nosztalgikusan mámoros hangulatba a pillanat, amikor leszállt a vonatról, a híres-neves Zánkafürdőn. No, nem mintha olyan öregek lennénk, hogy bármelyikünk is átélhette volna az egykori úttörőtáborok egyedi hangulatát, ám aligha van köztünk olyan, aki legalább egyetlen jól sikerült sztorit ne hallott volna a szüleitől “arról a bizonyos” zánkai nyárról.
Bár már nem 1970-et, hanem 2013-at írunk, elvárásaink a hely szellemének köszönhetően igen magasra kerültek. Mindenesetre EFOTT-ról lévén szó, bizakodhattunk: a jó buli az elmúlt évekhez hasonlóan garantáltnak ígérkezett!
Ennek megfelelően némi borozgatás után már az első este belevetettük magunkat a koncertforgatagba: Az amerikai N.O.H.A után a pörgős Brains felé vettük az irányt, ahol totális megőrülésben volt részünk, majd egy kis Paddy & the Rats-el vezettünk le. Illetve dehogy vezettünk még le: hiszen várt ránk a Korda Gyuri! Az örökifjú táncdalénekes és felesége tényleg a ’70-es évek balatoni nyaraiba vitt vissza minket – és ami a döbbenet: a zsúfolt sátorban ezt tényleg mindenki élvezte. Leírhatatlan tombolás és megőrülés. Azt viszont nyugodtan leírhatjuk: Korda-koncertre menni 2013-ban nemhogy nem ciki, hanem egyenesen menő dolog!
Az első sátrazós éjszaka viszontagságai után másnapra strandolást terveztünk, ám az időjárás ezt másképp gondolta, így hát úgy döntöttünk, dzseki, farmer fel, és irány a színpadok környéke. Tulajdonképpen hálásak lehetünk a szeles délutánért, ugyanis másképp aligha mentünk volna el a Punnany Massif igen korán elkezdődő akkusztik koncertjére – kár lett volna kihagyni. Az este margójára: izgalommal várjuk, hogy a Kiscsillag-Quimby lassan már a zánkai gyorshoz hasonlóan menetrendszerű, egymást követő nagyszínpados duójában mikor kell majd egyszer csak csalódnunk – mert ez bizony nem ez az este volt (a koncert után a backstage-ben Kiss Tibivel még egy közös koccintás is megesett!)
Ilyen kezdés után nem volt könnyű dolga a szervezőknek, de a harmadik napra még tovább sikerült emelni a fordulatszámot: pénteken a teljesség igénye nélkül Irie Maffiára, Punnanyra (immár eredeti hangszerelésben), Tankcsapdára, Odettre és Carbonfools-ra mulathatott a jónép. Az este folyamán aztán jött a drámai felismerés. Rájöttünk, hogy hibáztunk, nem is kicsit. Egy óriási mulasztást követtünk el a mögöttünk álló napok során: nem néztünk be a HÖOK sátorba 0 és 2 óra között! Dévényi Tibi bácsi ugyanis olyan bulit tolt az arcunkba, amit például Paul Kalkbrenner csak álmában szeretne. Telt ház, cocojambo, szerelemvonat, őrjöngés. Nehéz szavakkal visszaadni. Egy valamit kérünk: legyen jövőre is, Korda Gyuri bácsiékkal együtt!
Ezek után a záró nap már tényleg csak a hab volt a tortán: a Faithless személyében egy igazi világsztárt láthattunk a Nagyszínpadon. Ahogy vártuk, jó volt a buli, ám, ami minket igazán érdekelt, az a Kaukázus visszatérő koncertje volt a Rauch sátorban. Kardos-Horváth János rockzenekara bőven kapott kritikát az évek során: egysíkúak a dalok, az ének kissé hamis, a szöveg gagyi. Lehet, hogy így van, de baromira tökmindegy. A nemrég újra összeállt banda olyan koncertet veretett, hogy még mindig itt cseng a fülemben. Illetve bocs, a fülünkben. Dramaturgiailag ennél jobb lezárása aligha lehetett volna a fesztiválnak. Na jó, persze, hogy Tibi bácsira még visszamentünk.
Szóval hát járkált a nyár Zánkán, valahogy így történt.
