Enyedi Ildikó osztálya egy éve végzett a Színház – és Filmművészeti Egyetem rendező szakán, azonban diplomát még nem kaptak, ugyanis megszűnt az MMKA (Magyar Mozgókép Közalapítvány), ami eddig finanszírozta pályázatok útján a vizsgafilmeket. Ha nincs vizsgafilm, akkor pedig diploma sincs.
Az SZFE finanszírozás szempontjából mindig is nehéz helyzetben volt, hiszen az illetékes minisztérium nem tekinti feladatának, hogy megteremtse az egyetem számára azokat az anyagi feltételeket, amelyek optimális környezetet teremtenek a képzést végző hallgatóknak, például hiányosak a technikai felszerelések, amelyek nagymértékben megnehezítik az SZFE-n folyó munkát. Ezt a leleményes és kitartó diákok még valahogy meg is tudják oldani kellő kreativitással és utánajárással, de akadnak súlyosabb problémák, például a téli szénszünet. Egész januárban nem volt tanítás az egyetemen, mert az állami támogatás brutális mértékű csökkentése miatt nem volt pénz fűtésre és villanyra. Ilyen körülmények között tehát nem csoda, ha pénzhiány miatt egy felsőoktatási képzést elvégző hallgató nem kap diplomát. Múlt hónapban viszont megjelent egy reménysugár, hiszen az MNF (Magyar Nemzeti Film Alap) február elején úgy döntött, hogy támogatja többek között az SZFE vizsgafilmjeit. A részletekkel kapcsolatos tárgyalások az érintett felsőoktatási intézmények és az MNF között még folyamatban vannak, de a tervek szerint a 2011/2012-es tanév végi vizsgafilmek már ezen megállapodás értelmében fognak elkészülni. Azt, hogy a jelenleg diplomával nem rendelkező, ám tanulmányikat befejező filmesek kapnak-e anyagi támogatást visszamenőleg vizsgafilmjük elkészítéséhez, azt még nem lehet tudni. Mivel az érintett rendezők és operatőrök még rendelkeznek hallgatói jogviszonnyal, kérdéses, hogy mi történik majd velük, ha rajtuk kívül álló okok miatt kifutnak az államilag támogatott félévekből. Tehát nem elég, hogy az állam nem támogatja a végzősök vizsgafilmjeit, hanem a végén még ők fizethetnek súlyos összegeket, amiért akár éveket várnak a diplomájukra.
A helyzet kellemetlen, de nem katasztrofális, hiszen itthon, ha az embernek ismert a neve a szakmában, akkor képes diploma nélkül is boldogulni. Azonban, hogy külföldön mennyire lehet diploma nélkül bármit is csinálni, nem lehet tudni – mondta Szimler Bálint rendező, akinek az Itt vagyok című alkotása 2010-ben a Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilmje lett. Szimler Bálint és Rév Marcell (operatőr) már az egyetem alatt kitalálták a Kodály-method nevű projektet, amely során hazai, illetve külföldi zenészek közreműködésével úgynevezett alternatív videoklipeket készítenek. A pár perces videók különös helyszíneken, egyedi hangulatú szituációkban előadott zenei produkciókról szólnak. A kisfilmek, amelyekben többek között az Erik Sumo Band és Zagar is szerepel, megtalálhatók a projekt honlapján. A rendező-operatőr páros egyelőre csak hobbiként tekint az alternatív videoklipek készítésére, azonban reménykednek, hogy a későbbiekben majd megélhetési forrássá növi ki magát a projekt. Természetesen a fiúk célja, hogy rendes filmeket készítsenek, de Magyarországon nehéz megélni pusztán filmkészítésből, ezért elengedhetetlen, hogy az ember több lábon álljon. A Kodály-method mellett pedig különböző reklámfilmeket csinálnak.
http://www.youtube.com/watch?v=6NvG8cps0YI
Enyedi Ildikó, az érintett filmesek volt osztályfőnöke elmondta, hogy kezdettől fogva felhívta diákjai figyelmét a magyar film nehézségeire és arra buzdította őket, hogy külföld felé nyissanak, hiszen szerinte egy tehetséges rendezőnek nem szabad megragadnia kizárólag a hazai filmiparban, hanem az európai film, illetve a világméretű piac felé kell haladnia, amelynek része a magyar film is, de a fiatalok számára egy sokkal szélesebb és színesebb játéktérben látja a lehetőségeket. Ezért a képzés során elkezdte kiépíteni a hozzá tartozó filmesek külföldi kapcsolatait, hogy már az egyetem alatt minél több eltérő külföldi filmes kultúrát, embert, projektet ismerjenek meg a hallgatók. Azt, hogy az ő rendezőinek és operatőreinek nem sikerült anyagi okokból diplomát szerezni, nem tartja kifejezetten rossz helyzetnek, hiszen egy rendező nem attól lesz rendező, hogy van róla egy papírja; továbbá úgy véli, hogy vannak olyan tehetségesek a diákjai, hogy képesek érvényesülni ebben a nehéz helyzetben is.
2011 őszén indult az SZFE-n egy új, kísérleti osztály az úgynevezett 6×6, melynek lényege, hogy az eddig külön osztályokba járó vágókat, hangmérnököket, rendezőket, operatőröket, forgatókönyvírókat és gyártásvezetőket egy osztályban, egyszerre képzik. 6×6 mert hat különböző szakirányra hat-hat embert vesznek fel és így összesen harminchatan vannak. Ennek előnye, hogy minden szakma képviselője egy nagy csapat része és egyszerre kell dolgozniuk ugyanazon a filmen, amelynek értelemszerűen mindenki más-más részét készíti, így egy ütemben fejlődnek saját szakterületükön belül. Enyedi Ildikó szerint ez egy pozitív változás a képzésben, hiszen ez a felállás orvosolni látszik néhány korábbi problémát, mint például az általános „szétesést”. Az SZFE híres a kötetlenebb hangulatú óráiról és az általános lazaságról. Az egyetemi évek talán jobban hasonlítanak itt egy alkotói műhelyhez, mintsem előadások sorozatához, azonban ez a kötetlenség, lezserség néhány egyetemi év után már káros lehet, hiszen a diákok nem mennek be olyan órákra, amelyek nem elég dinamikusak, vagy nem vágnak közvetlenül az érdeklődési körükbe. [bquote]”A helyzet kellemetlen, de nem katasztrofális, hiszen itthon, ha az embernek ismert a neve a szakmában, akkor képes diploma nélkül is boldogulni. Azonban, hogy külföldön mennyire lehet diploma nélkül bármit is csinálni, nem lehet tudni.”[/bquote]
Ezt az általános hangulatot próbálja kordában tartani a 6×6, ami rövid lefolyású, aktív, szakmai részvételt igénylő munkák elkészítését követeli meg, aminek elvégzése előfeltétele a következő feladatnak. Tehát az új rendszer szigorúbb mederbe tereli az oktatás menetét. A másik pozitív hatása ennek a kísérleti osztálynak az, hogy elősegíti a diákok szorosabb összekapcsolódását, a szakmai együttműködést. Szimler Bálint és Rév Marcell, akik még a régi rendszerben tanultak, elmondták, hogy nekik nagy nehézséget okozott például az, hogy a vágóknak más tanrendjük volt, mint nekik és eltérő helyen és időben voltak az óráik, ezért nem volt egyszerű összeegyeztetni a közös munkát. Ez a probléma is megoldódni látszik az új rendszerben. Azonban ez az első BA-s osztály is az SZFE-n, tehát a 6×6-os osztály tagjainak majd három év után újra kell felvételizniük, ha folytatni akarják tanulmányaikat. Kemény Lili elsőéves rendező szerint, a finanszírozások körül lévő bizonytalanság és a mesterszakra való bekerülés nehézsége rákényszeríti őket arra, hogy e három év alatt a lehető legtöbb tudást szerezzék meg, és a három év eltelte után külföldre menjenek tanulni, illetve dolgozni. Továbbá elmondta, hogy az összevont osztálynak köszönhetően már most, fél év elteltével annyira összekovácsolódtak a diákok, hogy úgy érzi, bármilyen nehéz anyagi körülmények közé is kerülnek szakmailag, a lelkesedésük és az összetartozásuk miatt képesek lesznek nulla forintból is filmet csinálni.
Fotó: Martin Wanda
