Harmincadik születésnapját ünnepli a Magyar Sajtófotó Kiállítás, mely idén amellett, hogy segít felidézni és értelmezni 2011-et, elmúlt harminc évünk vizuális összefoglalását is megkísérli egy válogatás-kiállítással.
A legelső, 1982-es kiállítás óta nem csak a fotók témáit és értelmezését meghatározó társadalmi és politikai helyzet, hanem magának a rendezvénynek a profilja és szerepe is sokat változott. 2001-ben a Sajtófotó Kiállítás levált a World Press Fotókiállításról, és önálló rendezvényként fejlődött, növekedett tovább.
A rangos nemzetközi zsűri ez alkalommal közel 9000 felvételből választotta ki a kiállított képeket, melyeket május 6-ig tekinthetnek meg az érdeklődők a Magyar Nemzeti Múzeumban. Idén többek között a Képíró-per, a West Balkán tragédia, a nyári fesztiválok vagy éppen az év legjelentősebb sporteseményeinek pillanatait idézhetjük fel legjobb magyar sajtófotósaink munkáin keresztül, de olyan, hétköznapi témákat kiemelő fotóriportokat is láthatunk, melyek balatoni halászok vagy egy budapesti hajléktalan mindennapjait elevenítik meg.
A néhány évvel ezelőtt megjelenő tematikus „kísérő kiállítás” hagyománya idén is folytatódik: az esélyegyenlőség (2008), az 1989-es határnyitás (2009) és a divatvilág (2010) témája után most a jubileumra való tekintettel az elmúlt három évtized legjobb képeiből készítettek válogatást a szervezők. Újranézhetjük és újraélhetjük, hogyan alakult át a körülöttünk lévő világ és a magyar fotográfia a Kádár-korszak és az analóg korszak fekete-fehér valóságából való kilépéssel. Végül eljutunk a mába, ahol, ha úgy tartja kedvünk, a digitális technikának köszönhetően a pályázatra ma már tömegével beérkező fényképek legjobbjait egy, a kiállító terem közepére helyezett óriásképernyőn, vagy akár saját otthonunkban, az internet előtt ülve is végignézhetjük.
A korábbi kiállításokhoz képest szembeötlő, hogy a mostani képek között csak elvétve akad politikai eseményről tudósító fotó – pedig tömegtüntetésekből és pártrendezvényekből 2011-ben sem volt hiány. A parlamenti képviselők ülések alatt folytatott „szabadidős” tevékenységeivel azonban egy egész sorozatnyi frappáns és megmosolyogtató képen keresztül ismerkedhetünk, az év egyik legjobb portréfotóját pedig 2011 egyik legtöbbet támadott politikusáról, Hoffmann Rózsáról készítette a HVG egyik munkatársa.
A szociális témák viszont az évek múlásával egyre inkább előtérbe kerülnek – nem tudni, hogy ez a zsűri válogatásának, avagy a sajtóorgánumok és a fotósok növekvő érzékenységének és felelősségtudatának köszönhető-e. Idén például helyet kapott hajléktalanéletet, rehabilitációs központot, árvaházat, klímaváltozás által sújtott kistelepülést megelevenítő sorozat is.
A tárlat talán legnagyobb sikere, hogy úgy tűnik, elevenségével és sokszínűségével képes a hétköznapi médiafogyasztó számára segítséget és inspirációt nyújtani ahhoz, hogy a kiállítás után, a mindennapokban is figyelemmel kísérje, mit emel be a nyilvánosságba cikkeivel és képeivel a média, hogyan befolyásolják tapasztalatainkat vagy éppen hogyan segítenek új nézőpontból megközelíteni a körülöttünk lévő világot a vizuális média hazai mesterei, a magyar sajtófotósok.
(Akinek elnyerték tetszését az év fotóriporterének választott Hajdú D. András 2011-es képei, az április 5-től megtekinthet egy korábbi képeiből összeállított válogatás-kiállítást a Mai Manó Házban.)
Fotó: Bárány Gusztáv
