Hujber Szabolcs egy középiskolai magyartanár, akinek útja az ELTE BTK magyar szakáról indult, majd egy pályázatnak köszönhetően izgalmas fordulatot vett: 2009-ben elnyerte a lehetőséget, hogy dalszöveget írjon Péterfy Borinak.
Mit gondoltál a Péterfy Bori és a Love Band zenéjéről, mielőtt jelentkeztél a pályázatukra?
Nem sokkal a jelentkezésem előtt ismerkedtem meg érdemben a zenéjükkel. Akkor úgy éreztem, hogy ez egy olyan univerzum, aminek nem én vagyok a címzettje, nem nekem szól. Persze ha teljesen idegen lett volna az egész, nem tudtam volna írni nekik.
Nem okozott nehézséget, hogy nőnek kellett szöveget írnod?
Én nagyon jól tudok azonosulni a nőkkel, elég empatikus ember vagyok. Miután felfedeztem a zenekar zenéjét, tudtam, hogy milyen karakter kell, hogy legyen az énekhang mögött. Tövisházi Ambrussal (szerk.: a Péterfy Bori & Love Band és az Erik Sumo Band zeneszerzője) nagyon jó együtt dolgozni, beszédes zenéket küldött, amik megindították a fantáziámat – úgy néz ki, jó irányba.
Három éve, hogy megnyerted a pályázatot, mi történt veled azóta?
Értek váratlan örömök és váratlan kudarcok is. Azután, hogy a nyertes szövegem felkerült az albumra, újabb szövegeket írtam a zenekarnak: ebből több sikeres lett, persze volt olyan is, ami nem sikerült, és olyan is, ami átszabott formában átcsúszott egy következő albumra. Nagy esélyt kaptam a bizonyításra, bár sajnálom, hogy nem minden tud megvalósulni, ami felmerül lehetőségként. Most épp nem olyan aktív a zenekar, de nagyon várom már, hogy újra ezzel foglalkozhassak – az oldaná egy kicsit azt a hétköznapi monotonitást, ami a tanárságban azért elég hamar kialakul.
Nyolcadik éve dolgozol tanárként. Már nincs benne elég kihívás?
Lehet úgy tanítani, hogy időről időre meg tud újulni az ember – de nehéz. Sok év tapasztalat után nehéz minden helyzetben motiváltnak maradni, néha könnyebb bedobni a jól megszokott megoldásokat. Egyébként lehet egy egész életen át csinálni, de időnként szükség van valamilyen „vérátömlesztésre”.
A tanári pályán kívül más foglalkozáson nem is gondolkodtál?
Az újságírás is benne lehetett volna a pakliban, az EXIT Oktatás rovatába például nagyon jó kis cikkeket írtam, de alapvetően nem vagyok az a gátlástalanul kérdező típus, aki ki tudja csikarni a választ. Elég introvertált személyiség vagyok. A dalszövegírás azért is jó, mert e-mailben megkapom a dallamot, aztán e-mailben visszaküldöm a szöveget, és kész.
Mit jelent a te életedben a dalszövegírás?
Kiteljesedési lehetőséget. Vannak a tanárságban olyan állapotok, amiken nehéz túljutni. Ilyenkor ösztönöz, segít, ha úgy érzem, hogy valami értékeset hozhatok létre. A tanárságot nem olyan magas szinten művelem, akkora hivatástudattal, hogy mondjuk országos szinten elismert tehetséggondozó vagy tankönyveket író szakember lennék. A dalszövegírással viszont szélesebb körhöz juthatok el. Bár tény, hogy a koncerteken nem a dalszövegírók nevét szokták skandálni, és nem szokták félrelökni az énekesnőt, hogy: nem rád vagyunk kíváncsiak, hanem a szövegíróra!
Mondhatjuk, hogy az elismertség a célod?
Nem, direktben az elismertségre nem vágyom, csak nyomot szeretnék hagyni, maradandót alkotni. Sok mindenben vagyok az átlagnál egy picit jobb, de nem feltétlenül vagyok kiemelkedő. Olyan vagyok, mint egy Leonardo da Vinci light: ő mindenben kimagasló volt, én meg sok mindenben jó vagyok. Kéne egy kis szerencse is, hogy az egyik ilyen területen igazán látványos eredményt érhessek el.
Lehetne a dalszövegírás ez a terület?
Nem tudom, hogy ebben tudok-e olyan szintre jutni. Nem olyan régi és erős a kapcsolatom a zenészek világával, ráadásul egyetlen hangszerem a két fürdőszobai hangszál, így valamilyen szinten mindig kívülálló leszek. De lehet, hogy ha jobb szövegeket írnék, akkor nem mentegetném magam ezzel.
Más műfajokkal is kísérletezel?
Igen, nagyon jó kis dolgozatokat szoktam összeállítani! A viccet félretéve: jó lenne az írás más formáiban is kibontakozni. A szűkebb környezetem reakciói alapján van erre esély. De lehet, hogy csak elkényeztetnek, és ha elvennénk az írás mögül a személyemet, akkor önmagában már nem működne a szöveg. Nem szabadna annyira szeretnem a szavakat, amik belőlem születnek. Márai azt írta, hogy a legnagyobb hősiesség felülbírálni a saját magunk munkáját, és ha nem jó, félresöpörni és újrakezdeni. Ehhez nagy erő kell. Én egyelőre a szavaim anyatigrise vagyok.
Úgy érzem, mintha az írás számodra inkább szerepgyakorlat lenne, sem mint a saját személyiséged művészi formába öntése.
Nagyon szemérmes vagyok. Van egy álarcom, amit mindig magam elé tartok, mert nem szeretek teljesen megmutatkozni. Legtöbbször ez az álarc az irónia. (Elég nagy próbája ez a diákok humorérzékének, de szerencsére van nekik.) Olyan figurákban vetítem ki a gondolataimat, ami nem én vagyok, csak a mélyében, burkoltan… Nem tudok olyan tiszta helyzetet teremteni, ahol fesztelen és gátlástalan vagyok.
Vajon milyennek látják mások a dalszövegeid?
Szerintem az a benyomás a szövegeimről, hogy nagyon odasimulnak a ritmushoz. Talán ez hibájuk is, mert nem annyira oldottak, fesztelenek. Nem tudom annyira odaengedni a szavakat a zenéhez, és elengedni a fantáziámat. Lehet, hogy van egy kis rács, ami mögött a még jobb kifejezések sírnak, hogy ők is hadd menjenek oda.
A közeljövőben olvashatjuk / hallgathatjuk valahol a szövegeid?
Március 15-től megy majd egy fantasy hangjátéksorozat a Kossuth Rádióban kifejezetten fiataloknak, az a címe, hogy Időfutár. Két szöveget írtam a hangjátékhoz készült albumra, az egyik dalt hamarosan már játszani is fogják. Nagyon jó szöveg egyébként, Rész-egész a címe. Szerelmes szöveg, de nem olyan nyálas, hanem olyan hú, de jó…!
Fotó: Bagi László
