Különleges színházi eseményre kerül sor az ELTE PPK Kazinczy utcai épületének aulájában.
„Annak, hogy a közönséget zsigerileg is megmozgassa a színészek játéka, vajon előfeltétele-e az, hogy maguk az előadók is módosult pszichofizikai állapotba kerüljenek?” fogalmazta meg a kísérlet felvetését Simon Balázs, az UtcaSzak művészeti vezetője. Csikszentmihályi Mihály, Amerikában élő magyar származású pszichológus nyomán a színházban is áramlatnak nevezhető az az élmény, amikor a cselekvő a maga teljességében éli át tevékenységét. „Az áramlat esemény nehezen megközelíthető, szinte misztikus fogalomnak számít a színház területén, most talán a neurobiológiai segítségével megragadhatóvá válik” mondta Simon Balázs, jelezve, mit vár a kísérlettől.
„A szívfrekvencia mérésekor a szimpatikus (gyorsabb szívműködésű) és paraszimpatikus (lassabb szívműködésű) szakaszok viszonyából feltehetően következtethetünk az áramlat megjelenésére”, nyilatkozta prof Dr. Bárdos György, az ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetének egyetemi tanára.
A kísérlet ugyanakkor többről szól, mint hogy neurobiológiai eszközökkel igazolják – vagy cáfolják – a flow »ragadósságáról« szóló színházi legendát. A kísérlet világ szinten precedens nélkül áll, így kutatók figyelmesek lehetnek egy sor, ma még ismeretlen jelenségre is a befogadott művészi élmény erőssége, tartóssága és egyidejűsége kapcsán. Milyen mozzanatok váltanak ki azonnali hatást a közönségben? Melyek azok az élmények, amelyek csak zsigeri módon hatnak, és melyek emelkednek a tudat küszöbe fölé? Választ találhatnak az örök kérdésre is: a színészi játék intenzitása vagy a közönség többi tagjának reakciója esik nagyobb súllyal a latba az egyes nézőknél?
Az esték második felében Bárdos professzor a mért adatokat nyilvánosan elemzi, és összeveti az előadások közben készített videofelvételekkel, így az érdeklődők bepillantást kaphatnak, a lezajlott élettani folyamatokba is.
A kísérletsorozatról
A színház hatásmechanizmusait a neurobiológia és pszichológiai szempontjaiból vizsgáló kutatási program, az „Információ és energia áramlata a színházban” három szakaszból áll. A 2011-ben zárult elsőnek az alkotói folyamatban lezajló flow volt a tárgya, a mostani másodiké a színészek és a közönség áramlatainak a kapcsolata, a harmadik az előadások áramlat-folyamataira irányul – annak interaktív dinamikáját próbálja majd feltárni kísérleti eszközökkel.
Az első, empirikus szakaszban az Utcaszínházi Alkotóközösség társulata különféle relaxációs és koncentrációs technikákat tanulmányozott, hogy megvizsgálja azoknak az előadói munkára gyakorolt hatását, mindeközben egyfajta speciális figyelmet fejlesztve a felbukkanó és eltűnő áramlat eseményekre.
A második szakaszra 2012. januárjában és februárjában kerül sor, részben zártkörű, részben a fentebb említett nyilvános pszichofiziológiai mérések formájában.
A zártkörű tréningek folyamán mellkasra rögzíthatő úgynevezett Polár(R)- diagnosztikai eszközökkel mérik a színészek pszichofiziológiai állapotát, egyszersmint videofelvétel is készül. Ezt követően a színészek egy digitális markerrel megjelölik a rögzített képanyagon az általuk áramlatként felismert pillanatokat, amit a kísérletvezetők összevetnek a Polar(R)-mérők által rögzített adatokkal.
A nyilvános előadások során 6 színész és a zenész, valamint alkalmanként 40-45 néző viselnek Polar® szívfrekvencia variabilitást mérő készüléket, amelyek jeleit számítógép rögzíti. Az előadásról időjelzéssel ellátott videofelvétel is készül. A kísérlet kiértékelése e kétféle adatsor együttes elemzésével zajlik: a szakemberek összevetik a színészi játékot, valamint a közönség bevonódását és reakcióit kísérő pszichofiziológiai változásokat. Az előadásokon a közönséget megkérik majd egy rövid hatás-elemző kérdőív kitöltésére is.
A harmadik szakaszra várhatóan 2012 második felében kerül sor, és számos színházi esemény vizsgálatát foglalja majd magában. Ezen kísérletek pontos megtervezése nagyban függ a második szakasz eredményeitől.
Az előadásról
Bár az UtcaSzak társulata a Hajótörés című előadást nem külön a szóbanforgó kísérletre hozza létre, hiszen társulat fő feladatának azt tekinti, hogy a mély szegénysében, kulturális egyhangúságban élőket színházi élményben részesítse, mégis az alkotófolyamat során kiemelt szempont volt, hogy a színészi felkészülés, az áramlat élmény létrejöttének (Csíkszentmihályi és a pozitív pszichológia más kutatásai által definiált) legkedvezőbb körülmények között történjen. Így az archetípikus maszkokra, fizikai karakterológiára, struktúrákra és intuícióra egyaránt épülő, hermeneutikus törekvéseket is tartalmazó próbafolyamat tulajdonképpen nem más, mint a Lipka Péter vezette mentális és fizikai tréningek szerves folytatása. A Hajótörés a közönség intenzív részvételére épül, és a két estén változatlan formában megismételt, rögzített részeken kívül nagyobb improvizációs epizódokat is tartalmaz.
kép forrása: http://specstreet.wordpress.com/
