Káel Csabát, a Művészetek Palotájának vezérigazgatóját kérdeztük a kultúra mai helyzetéről és a MÜPA-ban hamarosan bekövetkező változásokról.
Először építész diplomát szerzett majd film- és tévérendezői diplomát. Miért végezte el a műszaki egyetemet, ha aztán egy teljesen más területre tért át?
Gyermekként festőművésznek készültem. A tokaji művésztelepre jártam, ahol Bak Imre és Birkás Ákos voltak a mestereim. Az építészet akkor kezdett komolyabban érdekelni, amikor láttam élőben a müncheni olimpiai stadiont. A nyolcvanas években a magyar építőiparban nem láttam perspektívát, a Műegyetemen pedig a Szkéné színházban töltöttem az időm nagy részét, ezért úgy gondoltam, hogy jelentkezek a Filmművészeti Egyetemre, ahol Makk Károly és Szabó István kezei alá kerültem. Ez az egyetem jó választásnak bizonyult, mert akkoriban egy ott végzett diáknak általában állást biztosított valamelyik filmstúdió. Ez így is volt egészen 1989-ig, amikor én is végeztem, azonban ettől az évtől kezdve megindultak a nagy változások és ezek az intézmények már nem vettek fel friss filmeseket. A külföldi reklám cégek azonban ez idő tájt jelentek meg az országban, ők viszont kifejezetten a fiatal rendezőket keresték.
Milyen célokat tűzött ki a Filmművészeti Egyetem alatt? Sikerült őket megvalósítani? Gondolta volna akkor, hogy egyszer egy ilyen nagyszabású intézménynek lesz a vezérigazgatója, mint a MÜPA?
Nem, nem gondoltam akkor erre. Az egyetem alatt az én álmom a bergmani-modell megvalósítása volt: télen színházat csinálni, nyáron pedig filmet. Ez sajnos nem valósult meg. Emellett persze megvoltak a saját filmterveim, mint minden ifjú filmesnek. Az egyik vizsgafilmem Louis Bunuel spanyol szürrealista rendező stílusában készült és olyan szerencsében volt részem, hogy Marcello Mastroianni akkor épp itt forgatott Budapesten és sikerült felkérnem őt egy epizód alakításra. Később ez a film kikerült több filmfesztivál diákszekciójába és senki sem akarta elhinni, hogy egy egyetemi vizsgafilmben Mastroianni hajlandó volt egy ilyen kis alakítást elvállalni.
Mi a véleménye a művészet mai helyzetéről Magyarországon? Elég elkeserítőek a hírek arról, hogy nagyon sok művészeti intézmény a létminimumon van, vagy még azon se.
Azt kell, hogy mondjam, hogy ez nem csak Magyarországon van így, hanem ez most egy világtendencia. A MÜPA-nak nem rég volt egy évadnyitó értekezlete, amire meghívtuk Csaba László professzor urat, hogy tartson egy előadást a művészeti, illetve kulturális folyamatok közgazdasági vetületéről, és ő kifejtette, hogy a jóléti társadalmak gazdasági hanyatlásának a következménye, hogy egy adott társadalom nem tud annyi pluszt, felesleget termelni, hogy megfelelő színvonalon el tudja tartani a kultúrát. Sajnos tudomásul kell venni, hogy mára már mindenhol csökken az állami finanszírozás. A kulturális, művészeti vezetőknek azon kell elgondolkodniuk, hogy hogyan találhatnak új forrásokat. Azt gondolom, hogy vannak olyan lehetőségek, amiket sokan nem is használnak ki.
Például?
Például itt van húsz éve a közszolgálati televíziózás, ahol a minőségi kultúra egyre kevesebb teret kap. A mi feladatunk erre felhívni a figyelmet, hiszen nem elég csak produkciókat létrehozni, hanem promotálni, értelmezni kell a nézők számára, felhívni rájuk a figyelmet. Ha tudnak a dolgokról, nyitottabbá válnak irántuk, és meggyőződésem, hogy vágynak a nívós, minőségi tartalomra. Ha felkeltettük az érdeklődésüket, könnyebben eljönnek élő programjainkra is.
Tavasz óta Ön a MÜPA új vezérigazgatója. A kinevezése óta eltelt egy nyár és már két őszi hónap is. Hogyan értékeli a MÜPA „teljesítményét” az Ön irányítása alatt? Milyen a látogatottsága az eddigihez képest?
A MÜPA egy hatalmas művészeti intézmény, amihez nyílván sok ember kell, hogy működőképes legyen, tehát egy vezetőváltás nem fog azonnal meglátszani, hiszen a programokat már évekkel előre leszervezzük. A MÜPA-nak az a célja, hogy minél több országba juttassa el a magyar kultúrát, illetve minél több helyről hozzon be értékes művészeket, előadásokat. A MÜPA nagyon rövid idő alatt eljutott a nemzetközi köztudatba és nekem az a feladatom, hogy az eddig elért értékeket megtartsam és tovább építsem. Most készült el az öt éves stratégiai tervünk, ami a horizont kijelölése mellett pontosan azt próbálja megfogalmazni, amiről az elején beszéltünk, hogy hogyan lehet ilyen gazdasági helyzetben működtetni egy ilyen intézményt.
Mennyire járnak diákok a MÜPA-ba?
A diákjegyek nagyon jól fogynak és erre büszkék is vagyunk, de nem vagyunk elégedettek. Sokkal komolyabb párbeszédet szeretnénk az egyetemistákkal, hiszen földrajzilag nagyon jó helyen van a MÜPA ilyen szempontból. Ezért aztán sokkal több egyetemistát szeretnénk ide csábítani. A jövő félévtől megjelenik nálunk egy kilencedik műfaj: a film. Szeretnénk egy-egy félévben egy-egy korszakot vagy rendezőt bemutatni a MÜPA filmklub keretein belül. Emellett irodalmi eseménysorozatot is tervezünk. A továbbiakban pedig úgy próbáljuk alakítani a műsorstruktúránkat, hogy tematikus programjainkkal jobban megszólítsuk a nézőket. Tehát a következő fél évtől erőteljesen egyetemista orientált programkínálattal fogunk jelentkezni, aminek célja, hogy becsábítsa a diákokat a MÜPA-ba, és ez által minőségi kultúrát juttassunk el hozzájuk.
Csendes-Erdei Emese
ELTE Online
Fotó: Száraz Dénes
