A Csík Zenekar is fellépett az EFOTT-on tegnap este. A zenekar két tagjával Csík Jánossal és Majorosi Mariannával beszélgettünk.
A zenekar megalakulásakor gondolták volna, hogy ennyire nagy sikerük lesz a fiatalok körében?
Csík János: Igazából mi is városi gyerekek vagyunk. Nem faluban nőttünk föl, nem azok a népi szokások közepette, mint a falusi gyerekek, kivéve persze a húsvéti locsolkodást vagy a karácsonyi ünnepeket, azokat mi is hagyományoknak megfelelően tartottuk. Az tény, hogy az akkoriban rétegzenének is nevezett népzene egyre szélesebb közönséget talált meg, talán a mi munkásságunknak is köszönhetően. Szeretjük azt a mit csinálunk, és ezt érzi a közönség is.
Éreznek-e különbséget abban, ahogyan a zenéjükhöz viszonyulnak a magyar és a határon túli rajongók?
Majorosi Marianna: Óriási különbség a rajongásukban nincsen. Talán a határonvtúli emberek sokkal jobban tudják értékelni azt, hogy a tradicionális, régi magyar népzenéket játsszuk. aA határon túli magyarok sokkal jobban élik a zenénket. Ez lehet a különbség a határon innen és túl. Ha a külföldiekre gondol, nem magyar ajkúakra, akkor például a magyarok sem értették évekkel ezelőtt az angol nyelvű számokat, mint amiket Sting énekelt, de mégis szerették. Az előadói stílus az, ami ad valamit az embereknek. Mi is adni szeretnénk valamint.
Februárban mentek volna a tengerentúlra turnézni, de az elmeradt.
Csík János: Hívtak minket Amerikába,de az elmaradt egy bizonyos szerződési hiányosság miatt, amit én csak úgy fogalmaztam meg a végén, hogy többet ér a magyar büszkeség, az egészséges magyar öntudat, mint az amerikai álom. Kicsit a becsületünket is megőrizve, nem is mentünk ki, szerződési gondok miatt. Reméljük hogy jövő februárba sikerül kijutnunk. Addig is sok a program, most megyünk Angliába, majd Erdélybe, szóval sok fele.
Mi történik, mikor sikeresebb lesz a feldolgozás, mint az eredeti dal?
Csík János: a Kiss Tibi példáját hozva, akivel nagyon jó barátságban vagyok, vele azt történt, hogy amikor meghallotta a feldolgozásunkat, nagyon meglepődött. Előtte nem nagyon hallgatott népzenét, majd szép lassan egyre jobban megszokta. Ez a fajta siker, amit ennek kapcsán elértünk, őket is érintette. Amikor kiutaztak Erdélybe, azt vették észre, hogy egyre többen vannak a koncertjeiken. Az emberek kíváncsiak voltak, hogy kik is játsszák az eredetit. Az igazi alapja a dolognak a kölcsönös tisztelet, akkor nincs probléma.
Simon H. Dóra
ELTE Online
Fotó: Horváth Lilla
[YOUTUBE URL=”http://www.youtube.com/embed/D6RaU9n4ZuI”]
